Külső
A svéd-japán gyártó nem szórja eszetlenül piacra a telefonokat. Van nekik egy szép modellpalettájuk, amely alapszintről indul (T290i), majd egyre komolyabb és komolyabb telefonokat tartalmaz (K300i, K500i, K700i, S700i), míg eljutunk a csúcsmodellig (P910i). Persze vannak mutációk, de ezek leginkább a szolgáltatók kérésének megfelelően kialakított menürendszert takarják (F500i). A Sony Ericsson nem viszi túlzásba, egy célcsoportnak egy telefont kínálnak, esetleg néha van egy-két összecsukható modell, de nagyjából ennyi. Ezért is előzte meg igen komoly várakozás a jól sikerült K700i utódját, mely végre hazánkban is kapható. Igaz, a teszt írásának időpontjában még csak angol menüvel ellátott készülékek voltak forgalomban. A K750i legnagyobb ellenfele a Nokia 6230i, illetve a Samsung D500. Ezen készülékek közös jellemzője, hogy nem okostelefonok, azaz operációs rendszer nem fut rajtuk, mégis minden fontos szolgáltatás megtalálható bennük. Üzleti készülékeknek is nevezhetjük ezt a bandát, a 6230 és utódja vállalati közép és felsővezetők közkedvelt telefonja szokott lenni.
A K750i jellegzetesen svéd formaterv. A szögletesség irányába mozog a külső, a tesztalany fekete készülékháza sejtetni engedi, hogy komoly technológia lapul a burkolat alatt. A kijelző alatt elhelyezkedő gombok megfelelő méretűek, és nincs is túl sok belőlük. A navigációs joystick könnyen használható, és miután közeli családtagom már lassan két éve birtokol egy T610-et, amelynek ebből a szempontból nincs baja, ezért vélhetően sokáig fogja bírni a K750i botkormánya is. Közvetlenül a kijelző alatt három gomb helyezkedik el, a két szélső az épp aktuális funkció ellátására szolgál, a középső billentyű pedig egy általunk szerkeszthető "Kedvencek" menübe röpít minket. A joy két oldalán a vissza és a C gombok kaptak helyet, alattuk pedig a számbillentyűk helyezkednek el katonás stílusban. Az előlapi gombkiosztás egyszerű és könnyen használható.
A készülék oldalain is van vezérlőgomb bőven. A telefon tetején található az infra, mellette pedig egy kerek gombocska, amelynek segítségével ki és bekapcsolhatjuk az eszközt. Az infra sötét takarólemezének szélén villog pirossal az állapotjelző LED. A ház bal oldalán, felül található a zenelejátszó gyorsgombja. Ugyanezen oldalt, kicsit lentebb pedig a MemoryStick Duo és Duo Pro kártya fogadására alkalmas gumiajtó kapott helyet. Jó mélyen be kell nyomni a kártyát ahhoz, hogy bent maradjon, de utána fixen rögzül. A telefon jobb oldalán felül találhatjuk meg a hangerőgombokat. Ha alapállapotban nyomjuk meg valamelyiket, akkor a Phone Status (telefonállapot) ablakot láthatjuk a kijelzőn, amely tájékoztat minket az aktuális profilról, a szabad memória méretéről és arról, hogy hány százalékos töltöttsége van az akkumulátornak. Szintén a készülék jobb oldalán, nagyjából középen lelhető fel a fényképezőgép gyorsgombja, ám ahhoz, hogy fotózhassunk, előbb érdemes megtekinteni a telefon hátlapját is.
A hátlap ugyanis a már ismert "felőlem telefon, felőled kamera" szlogen jegyében készült. Az optikát egy fémszínű takarólemez védi, ennek félrecsúsztatása aktiválja a fényképezőgép funkciót is. Bár a telefon egészére jellemző a minőségi összeszerelés és masszivitás, ez csúszka nem tűnik tartósnak, pláne, hogy az asztalra helyezett készülék erre fekszik fel. A csúszka felett vaku, alatta pedig hangszóró található, és ne feledkezzünk meg az egyik legnagyobb dobásról: a kis műanyag elem egy 2 megapixeles kamerát véd.
A készülék alján megtekintve érkezik még egy meglepetés, ráadásul a kellemetlen fajtából. A T28 óta létező klasszikus Sony Ericsson adat és töltőcsatlakozó megváltozott. Ugrott a kompatibilitás: új töltő, új headset, új adatkábel kell hozzá. Még szerencse, hogy ezt a három dolgot tartalmazza a gyári doboz is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
