Bevezető

Nem, nem adom vissza. Ez a gondolat futott át az első kipróbálás után az agyamon. Egyre mélyebbre ásta magát, és komolyan azon gondolkodtam, hogy vajon milyen árat kellene fizetni egy „elhagyott” tesztkészülékért. Az első időben nagyon megragadott a telefon, ugyanis leginkább arra termett, amire nekem szükségem van. Egy igazi zenelejátszó, amit mobilba építettek. Azonban mint a teszt végére kiderül(t), jobban jártak volna, ha a telefonfunkciót kihagyják belőle.

Valószínűleg az olvasók közül sokan tudják már, hogy a zenei modellek számomra igen becsesek. Sokáig gondoltam úgy, hogy a telefonba épített zenelejátszó felesleges. Mindenre megfelelő céleszköz, ez volt a mottóm, amíg nem futottam össze a W800i-vel. Ez volt az első olyan készülék, amely valóban zenelejátszásra volt kihegyezve, és ténylegesen valami újat mutatott. Egy fiatalos kialakítású készüléket, olyan tartozékokat, amelyek valóban kellenek, és egy olyan fülhallgatót, amely verhetetlen a zenei modellek között. Itt jött létre valójában a zenei mobil fogalma, amely napjainkban is töretlenül hódít, és több próbálkozást is láttunk a másolásra, azonban a Walkman széria továbbra is szinte utolérhetetlenül sikeres. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg a készülékekkel együtt a dobozba csomagolt életérzés, amelyre a gyártó nagyon ügyel. A feeling mellett azonban nagyon fontos a minőségi kialakítás, és a megfelelő tartozékok. Valószínűleg ez lehet a széria sikerének titka, azonban a pontos receptet még senkinek nem sikerült ellesnie.

A fiatalokra épít a gyártó egyértelműen, ez a telefonról első ránézésre is sugárzik. A narancssárga szín, mint védjegy természetesen itt is jelen van, azonban leginkább a W810i-vel lehetne párba állítani a készüléket, ugyanis ott fedezhető fel hasonló kontraszt a színek tekintetében. A feketét ezúttal azonban sötétlilára (padlizsán?) cserélték, és a kialakítás is erősen változott, ugyanis elkészült az első „okoswalkman”.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!