Cikksorozatunk hetedik részét rögtön egy örömhírrel kezdem: a Samsung úgy döntött, hogy a tisztelt publikum elé tárhatjuk a gép megjelenésének dátumát, bár a pontos nap egyelőre még nem ismert. Az viszont biztos, hogy a gép jövő hónapban, azaz augusztusban piacra kerül hazánkban! A várható árat még mindig nem árulhatjuk el, azért viszont remélem nem rúg fenékbe senki, ha azt mondom: meglepően olcsó lesz...

Most pedig nézzük a készülék sokak számára egyik legfontosabb részét, nevezetesen a zenelejátszást. Egy ideje már nálam van a gyári csomag részét képező headset, mely két részből áll: egy 3,5 mm-es átalakítóból, ami egy felvevőgombbal, mikrofonnal és hangerőszabályzó tekerővel ellátott részt is tartalmaz - emiatt lesz headset a dologból -, valamint egy 3,5 mm-es jack csatlakozóval ellátott fülesből, melyet a gyártó MP3 lejátszói miatt már ismerhetünk, hasonló van többek között a K5-höz is. Őszinte leszek: nem vagyok elájulva tőle. Nagyon hülyén néz ki, kiesik a fülemből, aszimmetrikus kialakítású, és nem is szól annyira jól, mint várnám. Az iPhone fülese véleményem szerint tisztábban adja vissza a hangokat, az i900-é viszont sokkal jobb a mélyek terén. A 3,5 mm-es hosszabbítónak és a sztereó Bluetooth (A2DP) támogatásnak köszönhetően mondjuk nem vagyunk megkötve, akármilyen fülest használhatunk, de én ettől függetlenül jobban örültem volna, ha gyárilag kapunk valami normális cuccot. Két fülessel próbáltam (Sennheiser MX400 és a második generációs iPod füles), mindkettővel jól szól, egy iPod nano-val nagyjából egy szinten van. A hosszabbító és a füles összedugva egyébként egy közel két méter hosszú kábelt alkot, ami szerintem azért enyhe túlzás.

Nézzük a zenelejátszó szoftvert. Indítás után nem gyenge iPhone-érzése lehet az embernek, persze ezzel nincs semmi baj, mivel az Apple telefonjában igen kifinomult és felhasználóbarát lejátszó van. Zenéinkre album, előadó és stílus szerint tudunk szűrni, továbbá használhatunk lejátszási listákat is. Az album nézet véleményem szerint sokkal gyengébb, mint a nagy konkurens cover-flowja, egyrészt azért, mert a borítók alatt nincs kiírva az előadó, csak az album neve, másrészt mert nincs görgetőrutin, úgyhogy csak egyesével tudunk lépkedni közöttük - ez már húsz albumnál is necces, száz fölött meg egyenesen használhatatlan. Az összes szám kilistázása is gagyi, a számok ugyanis nem abc sorrendben vannak, innentől ez szintén használhatatlan.

A zenelejátszáskor további kellemetlen meglepetések jönnek. Mondjuk a normális hangszínszabályzó hiánya. Van ugyan ekvalízer, de egyrészt csak bedugott fülhallgatóval használhatjuk, másrészt nem definiálhatunk egyéni sémákat, csupán a gyáriak közül választhatunk, melyek sorban a következők: wide, dynamic, club, surround, rock, pop, dance, live, bass. A hangerőszabályzó viszont még gázabb, ugyanis öt, azaz öt lépésben állíthatjuk a hangerőt. Fülesnél mondjuk annyira nem gáz a dolog, mivel ugye a hosszabbítón is van tekerő (igaz, elég kis utat tud bejárni), tehát elég, ha szoftveresen maximumra rakjuk és utána nem nyúlunk a telóhoz. Szerintem ettől függetlenül alap lenne egy legalább tíz, de inkább húsz lépcsős skála. Persze a rendszerhangerő használatával ez a skála huszonötre (5 x 5) tornászható, de lássuk be, ez nem a legjobb megoldás. A maximális hangerő lehetne kicsit nagyobb, bár gondolom a "meg ne süketüljön szegény júzer" jogszabályok miatt tud csak ennyit. A számokat léptetni lehet a csúszka segítségével, de nem teljesen dinamikus, itt is lépcsők vannak. További gond, hogy a Today képernyőről csak akkor tudjuk kezelni a zenelejátszót, ha a Widgetes nézetet használjuk.

Összességében úgy gondolom, hogy a zenelejátszóra ráférne pár fejlesztés, melyek a szűkös határidőt nézve nem biztos, hogy meg fognak valósulni. Ezek hiányában az Omniára semmiképp sem mondhatjuk, hogy zenei szempontból fejlett lenne, az "átlagos" találóbb kifejezés.

A következő bejegyzésben (mely pár napon belül várható) kitérek az Opera böngészőre és a navigációs képességekre.