Nem volt zökkenőmentes a reggel, főleg, mert fel kellett kelni. De sikerrel vette mindenki az akadályt, időben is indultunk, nagy tempóval cserkésztük volna be a kiállításra haladó vonatot, amikor egy fickó egy sárga táblával integetett, hogy a vonat tele, de van ingyenes shuttle busz. Ami nosztalgikus élmény volt, lévén onnan indult, ahol az elmúlt években volt a kiállítás… végigmentünk busszal azon az utcán, ahol egy éve még standok sorakoztak és öltönyös tömeg hömpölygött. A híres shuttle busz valami kilométeres kerülővel lőtte be a FIRA bejáratát, láttam az arcokon, hogy tapintható a feszültség, lévén ugye a Sony mellett az LG és a Nokia is reggeli bejelentésekkel kecsegtetett.
Gond nélkül bejutottunk és rögtön többfelé szakadtunk, nem azért, mert Arnold Schwarzenegger fedezékből ránk lőtt, hanem mert a Sony a 2-es pavilonban, a Nokia pedig a 3-as épületben trónol. Bocha és Legendd elugrott a finnekhez, én pedig besétáltam a teljesen kihalt 2-es hallba és megkerestem a Sony standot, ami irdatlan nagy, legalábbis a tavalyi méretekhez képest. Mondjuk 2012-höz képest minden rohadt nagy, orbitális méretű standok vannak, többszintesek és a Sony-é például akkora, hogy el is fér benne egy nemzetközi sajtóesemény. Patent módon felkészített a helyszín, bőven van elég hely, kis baugette serrano sonkával, kis csokis croissant, kis facsart narancslé, így kell fogadni a sajtót, s mivel a buszos tökölés ellenére is viszonylag hamar odaértem, ezért csodás ülőhelyet csíptem meg a negyedik sorban. Egyik oldalon mellettem amerikai srác nyomkodta az Apple gépét, a másik oldalon valami lányka buzerálta az iPhone 5-öt, úgyhogy nem éreztem égőnek a sárga Lumia 920-ast elővenni. Még szerencse, hogy van rajta 50 megányi roaming net, mert a Sony által biztosított WLAN hálózatra képtelen volt fellépni egyetlen nálam levő eszköz.
Persze kezdésre masszívan megtelt a placc. Hogy az előttem ülő csaj vállán miért volt rajta a Tüskecsarnok teteje, arra máig keresem a választ (kép fent). Rohadt jó videóval kezdték. Kunimasa Suzuki lépett fel a színpadra. 2013 a kitörés éve, mondta az SX4-ről elnevezett ember, aki egyébként nagyon-nagyon szimpatikusnak tűnt. Aztán feljött a komplett Sony elnöke és arról beszélt, hogy a Sony milyen erős. Volt. Vagy van. Vagy lesz. Mindegy, valahogy nagyon sokáig nem bírták kibökni, hogy mi a bánatot akarnak bemutatni.
Aztán csak erőkerült egy Tablet Z, amiről kiderült, hogy világszerte kapható lesz. Egy leányzó pattant a színpadra, aki azt mutogatta, hogy milyen patent, hogy DLNA-n keresztül tudja vezérelni a tévét és aztán azon pörgött percekig, hogy neki Svédországban volt az esküvője és milyen csecse, hogy egy földgömböt forgatva meg tudja találni az ott készült képeket. Mutattak egy pár screenshotot a készülő Walkman szoftverből, ettől sem estek hanyatt a sajtómunkások, mondjuk szerencse, mert ha a tüskés hátú lány nekem dől, akkor talán sosem lehetne gyerekem. És aztán baromi hirtelen vége lett az egésznek.
Oké, akkor viszont irány a Hall 6, a Sony készülékes standjának otthona, ami jó messze volt, hátha a ott mosolyog valami középkategóriás Xperia, amit nem akartak nagy dérrel-dúrral bejelenteni, mert nem csúcsgép, de lukra futottam, csak Xperia Z és Xperia Tablet Z volt kirakva, nem meglepő módon alig lézengett pár arc az egyébként méretes standon. Eléggé lehangoló volt, tavaly két új telefont is megvillantottak, most pedig semmit… szerdán megyünk interjút csinálni Stephen Sneedennel, úgyhogy megkérdezem majd, hogy mégis mit képzel, kivel szórakozzon itt. Jó, lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal fogom feltenni a kérdést.
Összességében tök kellemes volt az egész, emberléptékű, nyugis, de többet vártunk. Viszont este lesz valami kötetlen bulizás (öltönyös emberek bort fognak a kezükben és udvariasan beszélgetnek), ott hátha lehet még több információt behúzni, meglátjuk.
