A rendszer azonban ennél többet is kínál. A bluetooth-kapcsolat révén különleges közvetítőszerepet játszik, és a kiállítás statikus keretein túllépve a vizuális élményt egy 3D-s enteriőrképet, valamint a kiállító művészek egy-egy művét a telefonokra továbbítva a mobiltelefonok képernyőire is kiterjeszti. Sőt, Tilo Baumgärtel Megafon című, a Placebo szekcióban megtekinthető, több mint 3 perces videomunkája is lejátszható és „elvihető” az arra alkalmas mobilokkal. A bluetooth-tartalom fogadása díjmentes, és a mobiltelefonos tárlatvezetés minden hazai szolgáltató ügyfele számára elérhető, a szekciókat ismertető információs számot bármely belföldi mobil-előfizető a díjcsomagjának megfelelő díjazással, külföldi mobilról pedig a roaming-tarifájának megfelelően hívhatja.
A Műcsarnok épülete
Az utóbbi 8-10 év művészeti és műkereskedelmi szempontból egyik legérdekesebb jelensége a Lipcsében kibontakozó festészeti boom. A ma „Új Lipcsei Iskolának” nevezett festészeti iskola különböző művészeti és társadalmi jelenségek különleges konstellációjának köszönheti megszületését. A vasfüggöny lebomlását és a német egyesülést követő években számos fiatal képzőművész érkezett Nyugatról a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolára, akiknek működése, szelleme megtermékenyítette és egyben felülírta a művészeti iskola elavult, akadémikus stílusát és az erős, főként realista festészeti tradíciót. A hagyomány átírásából Lipcsében kialakuló közös stiláris és szemléleti jellemzők a 90-es években meghatározták a festészeti gondolkodást Németországban, de a jelenség hamar keresett művészeti termékké vált világszerte is. Neo Rauch, Martin Kobe, Matthias Weischer, David Schnell és mások napjainkban a világ kiállítótermeinek sztárfigurái, a műkereskedelmi rekordeladások szereplői. Lipcse minta és tanulmányozandó jelenség nem csak művészeti kvalitásait tekintve, hanem a művészet menedzselése tekintetében is.