Hirdetés

CES blog: A parti út és a vége

Keserédes hangulatban indultunk Los Angelestől északnak, mert tudtuk, hogy ez lesz az utolsó élményünk az amerikai túrán.

Hirdetés

Nem véletlenül van rajta a legszebb utak listáján a Pacific Coastal Highway. Ha Los Angeles és San Francisco között nem kell rohannod, akkor ne a halál unalmas, a parttól messzebb futó 5-ös utat válaszd (ami persze jóval gyorsabb, egyenesebb, szélesebb), hanem tekeregj végig az óceán mentén, mert az 1-es út elképesztő helyeken visz végig és van egy-két fantasztikus pontja is, ahol érdemes megállni.

Itt tankoltunk (Malibu), mielőtt a látványos út megkezdődött volna, noha ez a környék sem mondható gyengének
Itt tankoltunk (Malibu), mielőtt a látványos út megkezdődött volna, noha ez a környék sem mondható gyengének [+]

Persze a nagyon szigorúan vett csoda nagyjából 200 kilométeren át tart, ha az ember elindul kifelé Los Angelesből, akkor a Santa Monica Beach után Malibu következik, amiről mindenki tudja, hogy a leggazdagabb formák házai sorakoznak a parton, csak éppen oda halandó ember nem megy le, kvázi hermetikusan el van zárva az idegenektől. Itt-ott le lehet menni a partra, de nyilvánvaló, hogy a kőburzsuj tagok nem akarják, hogy a pórnép azt bámulja, ahogyan a teraszon napoznak.

Only in USA
Only in USA [+]

De Malibuban tankoltunk egy nagyot (mert ezután már nincs túl sok opció erre, ami meg van, az jó drága), aztán igazából egy darabig (pár órán át) tök eseménytelenül autózgat az ember, persze azért a balra eltespedő óceán látképe sosem egy rossz környezet. Brigi vezetett ezúttal, mi meg Ákossal bóbiskoltunk kicsinykét, de aztán tökre felkeltünk abban a pillanatban, amikor bekanyarodtunk az Elephant Seal Vista Point parkolójába, amely gyakorlatilag az első élménypont az úton, ha dél felől jössz.

A látottakkal ellentétben AliceWake nem egy jó kiállású FÜLET fotózott, az a mellette álló csávó tükröződése csupán
A látottakkal ellentétben AliceWake nem egy jó kiállású FÜLET fotózott, az a mellette álló csávó tükröződése csupán [+]

Itt nincs nagy meglepetés, ha a hely nevét le tudod fordítani, akkor igazából már számítasz arra, hogy lesz néhány elefántfóka a parton, arra viszont nem, hogy a néhány helyett több száz, a homokban fetrengő, idomtalanul kitömött, óriási zoknit fogsz szemrevételezni, amelyek igen esetlenül hullámzanak erre-arra, ha éppen kedvük szottyan mozogni. De végignéztünk egy különösebb véráldozat nélkül lezajló kakaskodást, némi hentergést, az embernek amúgy kedve szottyanna lesétálni a partra és megölelni egy ilyen hatalmasságában is cukinak tűnő élőlényt, de ezt valószínűleg pont a fókák védelmében tilos megtenni.

A kép közepén a két fóka épp veszekszik, de ez nem tűnt egy nagyon halálos kimenetelű összezördülésnek
A kép közepén a két fóka épp veszekszik, de ez nem tűnt egy nagyon halálos kimenetelű összezördülésnek [+]

Innen pedig megváltozik a táj és az óceánba beleömlő hegyek veszik át a látképet, a végigtekergő út pedig túlzás nélkül szenzációs. A Big Sur nevű rész az a terület, ahol a fenyvesek egészen a vízig tartanak, itt rengeteget lehet(ett volna) túrázni, vannak kis faházakból kialakított éttermek, plusz eszméletlen kilátás.

Valamennyi időt itt el lehet üldögélni
Valamennyi időt itt el lehet üldögélni [+]

Aztán megint kopárabb lesz a környék, majd az ember elér a Bixby Bridge mellé, ami továbbra is iszonyatosan szép látvány, nem véletlenül tették bele a Big Little Lies intrójába is, noha a sorozat cselekményének helyet adó Monterey innen azért jó 50-60 mérföldre fekszik. De ez az 50-60 mérföld is lenyűgöző, itt már fel lehet fedezni egy-két, az útról jól elrejtett villát, ami vagy a part felé lejtő hegyoldalban bújik meg, vagy fent van valahol nagyon magasan.

[+]

És aztán Monterey, ami az egyik leggazdagabb kaliforniai kisváros, tényleg iszonyatosan bájos, ráadásul olyan fekvése van, hogy elrontani sem lehetne a hangulatát. Nekünk sem lehetett, pedig amikor megérkeztünk a szállásra, akkor ott szembesültünk azzal, hogy shared bathroom (közös fürdőszoba) van a szobánkhoz, ami azért már az a szint, ami jelentősen csökkenti a komfortérzetünk, plusz nem volt túl meleg sem a hajlékban. Szóval kérdeztem ott a tagot, hogy oké, hogy már kifizettük, de esetleg visszacsinálhatnánk-e. Ő pedig full kedves volt, mondta, hogy felőle aztán nyugodtan, de ezt nekünk kell leboxolni a booking.com-mal, szóval ezt a rizikót bevállalva lemondtunk a hajlékról. És rögtön a booking.com-on kinéztünk egy másikat, de nem foglaltuk le, hanem inkább odaautóztunk, kérdeztük, hogy van-e szoba. Nem hogy volt, hanem 20 dollárral kevesebbet is kellett fizetni, na ja, a booking.com is a jutalékból él.

[+]

Innen pedig az utolsó vacsora apropóján egy haléttermet néztünk ki, ahol megismétlődött a CheeseCake Factory-ben már átélt forgatókönyv, Briginek kihoztak egy akkora hallevest (tele mindenféle tengeri csodával), amit egyedül be sem tudott burkolni, mi meg Ákossal ott piszkáltuk az ehhez képest elég satnya mahi-mahit, ami a tányérunkra került — ráadásul majdnem másfélszer olyan áron, mint amit a hölgy perkált a gigaadag táljáért. Ettől még minden baromi finom volt, csak megint nem választottunk jól.

Big Little Lies
Big Little Lies [+]

Másnap reggel viszont mi még a Brigivel lementünk a mólóhoz, ahol megtekintettük a már említett Big Little Lies sorozatban helyszínként sokszor előbukkanó éttermet (ami a tévében csak kávézó, a valóságban egy olasz kajálda), ettünk valami helyen, ahol már-már giccsesen túl jó volt a kilátás, aztán visszamentünk az addigra már fullosan összepakolt Ákoshoz, majd irány a reptér.

Ezt minden reggel el tudnánk viselni
Ezt minden reggel el tudnánk viselni [+]

A visszaút már kvázi eseménytelenül telt, szerencsére csak egy átszállásunk volt (Briginek Frankfurt, nekünk Amsterdam), alig pár óra eltéréssel értünk haza. Mindannyian igyekeztünk estig kibírni, hogy a lehetőségekhez képest visszaállítsuk a bioritmusunkat, ehhez képest hajlnali ötkor már messengereztünk a Brigivel, másnap pedig már Ákossal is, de mostanra persze már helyreálltak a dolgok. És ülepedtek az élmények is: de abban mindhárman egyetértünk, hogy ha voltak is kevésbé patetikus pontok ebben a majdnem három hetes kirándulásban, összességében azért ez megint egy állati jó túra volt, és most már elmondhatjuk, hogy a Mobilarena összes aktív szerkesztője járt a CES-en és az USA-ban. Ja, a nem aktívak is, mert dr. Kind és Legendd is futottak egy kört pár évvel ezelőtt.

Szóval mi maradt hátra? Egyrészt megköszönjük a támogatóinknak (Xiaomi.hu) és a CES szervezőinek a hozzájárulást, másrészt az olvasóinknak (és a YouTube nézőinknek) a követést, harmadrészt pedig már lehet is tervezni a következő utat. Előbb csak az MWC-re (február 22-től), ahol remélhetőleg 20 ezer kínai vírusgazda fertőzi meg Európát, másrészt pedig a jövő évi CES-re is. De most már kell valami csavart belevinni a történetbe, mert Kalifornia ugyan állati jó környék, de ideje lenne mást is alaposabban megnézni, ha már kijutunk újra. Vannak ötleteink…

  • Kapcsolódó cégek:

Hirdetés