Az egyetlen gombelemről akár egy éves üzemidőt is lehetővé tevő Bluetooth 4.0 Low Energy története egészen 2001-ig nyúlik vissza amikor a Nokia Research Center egy minden korábbinál alacsonyabb energiaigényű adatátviteli technológia kidolgozásába kezdett. A szabványtervezet első változata 2006-ban, Wibree néven vált ismertté, majd hosszas egyeztetések után a Bluetooth SIG végül 2007-ben a technológia támogatása mellett döntött, igaz, akkor még ULP (Ultra Low Energy) néven került említésre. Az átlagfelhasználó számára persze a Bluetooth 4.0 LE single-mode és dual-mode elnevezés túlságosan is komplikáltak lennének, így a kizárólag alacsony fogyasztású és ezzel együtt limitált funkcionalitású eszközök számára létrehozott egymódú átviteli technológia mostantól Bluetooth Smart, míg az alacsony fogyasztású kiegészítők kezelésére és nagysebességű adatátvitelre is képes kétmódú megoldások Bluetooth Smart Ready néven kerül bevezetésre. Az iPhone 4S és Samsung Galaxy Nexus tehát Bluetooth Smart Ready átviteli képességgel bírnak, míg a ultra-alacsony fogyasztású eszközök Bluetooth Smart rendszerűek lehetnek.
