A negyedik ipari forradalom küszöbén állva

Egy átlagfelhasználónak valószínűleg fogalma sincs arról, hogy a sokak által negyedik ipari forradalomnak nevezett korszak küszöbén állva milyen szoftveres és hardveres megoldások vesznek minket körül, pedig azok pár éven belül jó eséllyel teljesen fel fogják borítani az eddig megszokott dolgainkat. Hogy őszinte legyek, én is csak a németországi Walldorfban ülve tudtam végre összerakni, hogy hogyan kapcsolódik az egymáshoz az a sok buzzword, amik ilyen-olyan forrásokból folyamatosan jutottak el hozzám. Arról mindannyiunknak van elképzelése, hogy mi az az okostelefon, mire használható a felhő, rendszeres és a témában kicsit alaposabban elmélyedt olvasóink számára pedig valószínűleg a big data és az M2M kifejezések sem hangzanak teljesen idegen módon (előbbi egyébként a józan ésszel feldolgozhatatlanul nagy méretű adatmennyiség feldolgozását, utóbbi pedig a gépek közötti kommunikációt jelenti). Én mindenesetre csak most tudtam összekötni őket, de ehhez el kellett töltenem egy napot az SAP központjában a németországi Walldorfban.

De mi is az az SAP?

A német SAP a világ legnagyobb üzleti szoftvercége és felhővállalata (SAP AG), de a három betűből álló szó kapcsán a többség valószínűleg a vállalatirányítási rendszerükre gondol. Az efféle rendszereket hívjuk vállalatirányítási rendszereknek, azaz ERP-knek (Enterprise Resource Planning, szó szerint fordításban céges erőforrás-tervezés). A logisztika, a bérszámfejtés, a pénzügyek, a HR, a szállítói kapcsolatok, a CRM, az értékesítés, az üzleti riportok és az üzleti analitika kapcsán is efféle rendszereket használnak a vállalatok egy bizonyos méret fölött, 10-20 fős vállalatok esetében már van értelme egy efféle rendszer bevezetésének, főleg akkor, ha üzleti folyamatok mentén működnek, sok kintlévőség és tárgyi eszköz van, elektronikus nyilvántartás nélkül ugyanis valószínűleg akarva vagy akaratlanul, de sok tárgyi eszköz el fog tűnni a cégből és nem látják át a cég működését.

Bár piaci értékét tekintve az SAP AG a harmadik legnagyobb szoftveres vállalat a világon (profit alapján pedig a negyedikek) és a világ GDP-jének 70 százalékáta érint ilyen rendszereket, de az átlagfelhasználók nem igazán ismerik őket, mivel eddig nem számukra készítettek megoldásokat. A nevüket persze sokan hallották az integrált vállalatirányítási rendszerek kapcsán, de ez a téma alapvetően nem a végfelhasználóknak való, ha valakinek soha nem kellett efféle rendszert használnia, valószínűleg elképzelni sem tudja, hogy miről is van szó. Meg is nyugtatnék mindenkit, hogy ennek az írásnak nem is az SAP dobozos szoftverei adják majd a gerincét, hanem azok a végfelhasználóknak sokszor láthatatlan dolgok, amik a technológia elképesztően gyors fejlődésének köszönhetően valósultak meg.

A kedd reggelemet az SAP St. Leon-Rotban lévő adatközpontjában kezdtem, ahova bejutni egyszerre könnyű és nehéz. Az épületkomplexum alapvetően nagyon is biztonságos, ugyanakkor az újságírókat és a cég partnereit szívesen beengedik körülnézni, hiszen büszkék arra, ahogyan tárolják az adatokat. Fegyveres őrökkel szerencsére nem találkoztam, viszont minden lépésemet kamerák követték, a bejutás pedig nem valósulhatott volna meg az egyik helyi vezető mérnök nélkül, aki papíron a komplexum működtetéséért felel, de azért volt egy olyan érzésem, hogy a partnerek szórakoztatása is része a munkaköri leírásának, nem tűnt sem unalmas, sem kezdő idegenvezetőnek. Magában az adatközpontban nem dolgozik túl sok ember, ami a szervertermek bejárása után teljesen logikus dolognak tűnt számomra, azok ugyanis nem igazán alkalmasak arra, hogy emberek folyamatosan tartózkodjanak bennük. A szervereket és elosztókat levegővel hűtik, a szekrények között olyan folyosókat hoznak létre, ahova 23 fokos levegőt fújnak be, ami áthalad a gépeken és közben nyilván felforrósodik, majd távozik hátul. Ennek eredményeként az egyik helyen forró, a másik helyen ahhoz képest kimondottan hidegnek tűnő levegő jött rám, ami ráadásul rendkívül száraz is volt, lélegzés közben úgy éreztem magam, mintha legalábbis 4000 méteres magasságban lettem volna, holott csak 100 méterrel voltam a tengerszint fölött. Mindehhez persze elképesztő zajszint is párosul, a folyosón nem véletlenül voltak pár méterenként elhelyezve 500 darabos kapacitású füldugó tartó állványok.

Mivel ezeken a szervereken fut a SAP felhős rendszere, a komplexum elképesztően túl van biztosítva. Áramot két egymástól teljesen független helyről kapnak (ami természetesen zöld energia, de nem ők állítják elő, csak veszik), de saját dízelgenerátoraik és tartályaik is vannak, melyek százezer liter üzemanyag elégetésével terheléstől függően 12-24 órán át képesek meghajtani az adatközpontot, annak ugyanis 20-30 megawattos fogyasztása van. A környező benzinkutakkal olyan szerződéseik vannak, amelyeknek következtében ezt az üzemanyagmennyiséget nagyon rövid időn belül meg tudnák kapni, ha arra kerülne sor, a rendszert pedig folyamatosan tesztelik, évente kétszer generátorról futnak és időről időre a beszállítókat is próbára teszik, ami elképesztően sok dízelszállító tartálykocsi megjelenésében manifesztálódik. Adatközpont egyébként nem csak itt van, hanem a világban rengeteg helyen (minden kontinensen), meg persze az SAP központjának helyet adó Walldorfban, ami alig pár kilométerre van az általam meglátogatott központnak helyet adó St. Leon-Rottól. Ennek megfelelően az SAP által birtokolt területek alatt négy egymástól független kábel fut a két adatközpont között, folyamatosan biztonsági másolatokat készítve egymásról; az én látogatásom alatt naponta körülbelül 500 petabyte adat került lementésre. Internetet négy helyen kap a központ, de azok pozíciójáról nem tudhattunk meg többet. Maga az épületrendszer egyébként a kétezres évek elején épült, de ez nem látszik rajta, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően teljesen modern benyomást kelt.

Az elképesztő szerverkapacitás önmagában nem egy meglepő dolog, de az SAP esetében a végfelhasználói felhős megoldásokkal ellentétben nem puszta adattárolásra kell gondolni, bár a partnereknek nyilván erre is van módjuk. A versenyelőnyt az európai szerverek adják, az amerikai megoldások esetében ugyanis az NSA kutakodásától valószínűleg joggal lehet félni, amire az SAP-felhő használata során kevesebb esély van, ez pedig a vállalati környezetben kiemelten fontos. Az NSA-val kapcsolatos félelmek ebben a világban a végfelhasználói szegmensnél is erősebbek, az ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva az SAP egyik mérnöke elmondta, hogy az elérhető legjobb szoftvere mérnököket és hálózati szakembereket alkalmazzák a legújabb technológiák mellett, de ennél többet nem tudott hozzáfűzni a dologhoz. Egyes vélemények szerint egyébként még Kínában is biztonságosabban lehet adatokat tárolni, mint az Egyesült Államokban, mert az ázsiai ország inkább az adatok saját maguknak történő megtartásából, nem azok másoknak történő kiszolgáltatásából profitálnak.

B2B, B2C, B2B2C?

A B2B jelentése business to business, ami a vállalatok közötti kommunikációra utal, ellentétben a B2C-vel, ami a vállalatok és a végfelhasználók közötti kommunikációt takarja (business to consumer). A B2B2C nem egy elterjedt kifejezés, de a fentiek alapján nagyjából rá lehet jönni, hogy mit takar: olyan kommunikációt, ahol egy vállalat egy másik vállalaton keresztül a végfelhasználókat is eléri. Az SAP esetében ez például úgy valósulhat meg, ha egy vállalat az ő rendszereikkel fejleszt egy mobilos alkalmazást, amit már a végfelhasználók használnak. Erre azért van szükség, mert az SAP tervei szerint 2015 végére 1 milliárd ember lesz közvetve vagy közvetlenül az ügyfelük.

Látogatásom apropója egyébként a Sapphire NOW nevű orlandói rendezvény SAP-s előadása volt, melyet a kiválasztott európai újságíróknak élőben sugároztak, még a vállalat régi-új vezérigazgatójától is személyesen lehetett kérdezni. A kimondottan profi és jó hangulatú keynote után egészen más kép állt össze a fejemben a német vállalatról, mint amit termékeik alapján gondoltam, de ez nem véletlen. A vállalat jelentősen átalakult az elmúlt években, hírnevüket már nem csak a vállalatirányítási rendszerekre, alapozzák, a felhő, az analitika, az adatbázis-technológia és a mobilitás hasonlóan hangsúlyos, mint a klasszikus üzletáguk. Ezzel együtt a B2B-ből B2B2C irányba tolódnak át (ld. keretes írás). Az ezzel kapcsolatos üzenetek eljuttatása pedig részben a vezérigazgatói posztot nem is olyan régóta egyedül betöltő Bill McDermott feladata, aki korábban társ-elnök-vezérigazgatóként egyengette a cég útját. Az előadás alapján a vezető egy sokkal lazább embernek tűnik, mint amire egy efféle vállalattól számítani lehetne.

Az SAP idei legfontosabb üzenetei között az egyszerűsítés kiemelt helyen szerepel, mert kaptak olyan visszajelzéseket, melyek ebbe az irányba mutattak. Mindezt a németek annyira érzik, hogy még a saját cégük felépítése kapcsán is jelezték az egyszerűsítés szükségességét. Újságíróként mindenesetre nehezen tudom megítélni a jól hangzó jelmondatok (a szofisztikált nem kell, hogy nehézkes legyen és társai) valóságtartalmát, a másik hangsúlyozott újdonsággal kapcsolatban viszont könnyebben tudok véleményt formálni. Ez a HANA, egy memóriaalapú (tehát a memóriában, nem merevlemezen futó) technológia, ami egyrészt nagyon gyors, másrészt kombinálja többek között a tranzakciós és analitikai feladatokat, ami nyilván a már említett egyszerűsítéshez is vezet, de ennél sokkal fontosabb, hogy valós idejű feldolgozást és elemzést tesz lehetővé. Hogy technikailag ez hogy épül fel, abba nem is próbálok meg belemenni, de nem egy szoftvert vagy egy mesterséges intelligenciát, hanem egy certifikált hardvereken futó szoftveres környezetet kell elképzelni, aminek köszönhetően a cégek és akár az egyes államok is sokat profitálhatnak.

A kulcssszó az elemzés, pontosabban a valós idejű elemzés és előrejelzés. Ennek fontosságát egy kissé leegyszerűsített és butácska példával lehet is szemléltetni; jelenleg sok nagyvállalatnál gondot okoz az, hogy fel tudják mérni a ténylegesen elérhető készpénztartalékuk mennyiségét, mert az ehhez kapcsolódó lekérdezések nem valós időben futnak, hanem mondjuk hetente egyszer, mert csak erre van kapacitás. Épp ezért a szóban forgó pénzzel ténylegesen nem is történik semmi, pedig ha valós időben tudnák azt, hogy mennyi van, és azt is látnák, hogy mire mennyi kell majd a közeljövőben, simán berakhatnák a bankba (igen, buta példa) kamatozni. Ennél mondjuk egy fokkal életszerűbb felhasználási lehetőség kapcsolódhat Magyarország energiafogyasztásához; hazánk az áram jelentős részét külföldről vásárolja. Ehhez részben kapcsolódik, hogy külföldön is sok helyen jól működik az a rendszer, melyben a felhasználók (akár a háztartások) az általuk megtermelt, de nem használt elektromos áramot visszatöltik a hálózatba, amiért a szolgáltató fizet is nekik. A probléma viszont az, hogy az áramot nem lehet egyszerűen tárolni, épp ezért egy ilyen rendszer akkor tud jól működni, ha az energia el is tud jutni valahova, ahol abban a pillanatban tényleg szükség van rá. Egy SAP HANA-s rendszerrel a termelést és a szükségleteket valós időben lehet modellezni, nem pedig több órás csúszással, aminek a költséghatékonyság csak egy pozitív, de már önmagában is elég nyomós vonzata lenne.

Más példa a valós idejű számítások fontosságára a tokiói taxiközlekedés. A japán megapolisz állandóan zsúfolt útjain a taxis úgy kap útvonalterveket a telefonjára, hogy a leggyorsabban tudja elvinni az utasát a kívánt helyre, és ne kerüljön be egy frissen kialakuló dugóba se. HANA-alapú rendszert a németek a rákkutatásnál is használnak, a heidelbergi rákközpontban mindenféle adatbázisból (amelyek között struktúrált és nem struktúrált típusúak, pl. egy orvos jegyzete is találhatóak) készítenek egyénre szabott terápiát. Egy-egy DNS-analízis a korábbi rendszerekkel 3 hetet is igénybe vett, mely most lecsökkent 2 percre, ez pedig olyan különbség, aminek a beteg kezelésére komoly hatása is lehet.

Nagy téma volt még a mobilitás is, a különféle hordozható eszközöknek köszönhetően a céges munkavégzés ugyanis teljesen megváltozott. Internet már kis túlzással mindenhol van, operációs rendszerekből pedig már nem csak asztali Windowst használunk, hanem például iOS-t, Androidot és Windows Phone-t is. Az SAP úgy gondolja, hogy a hatékony munkavégzéshez hatékony időfelhasználás is kell, azaz bizonyos dolgokhoz akkor is hozzá kell tudnunk férni, ha épp úton vagyunk és csak az okostelefonunk vagy táblagépünk van nálunk. Ugyanakkor az Apple-féle "there's an app for that" filozófiával is szembemennek az egyszerűsítés fényében, nagyvállalati környezetben ugyanis nem gondolják egy előnyös dolognak, ha a felhasználóknak külön alkalmazásokat kell elindítaniuk a különféle feladatokhoz, amelyek adott esetben más-más felhasználói felülettel is vannak felvértezve. A válaszuk a Fiori, amely tulajdonképpen egy egységes modulok futtatását lehetővé tevő, platformfüggetlen környezet, amire az SAP egyébként UX-ként, azaz felhasználói élményként hivatkozik. Felhasználói szempontból végső soron a Fiori is egy böngészőből elindítható vagy egy mobilos alkalmazásként jelenik meg, melynek tartalma SAPUI5-ben jelenik; ez a cég értelmezése a HTML5-re.

A Fiori lényege tulajdonképpen az, hogy ne kelljen minden részfeladathoz külön alkalmazást elindítanunk, ebben a környezetben a cégünkre szabott funkciók egy helyen jelennek meg, a rendszer pedig tulajdonképpen bármilyen eszközről elérhető. Persze a böngészőben futtatható és mondjuk az iOS-es megoldás között funkcionalitásban is van különbség, utóbbinál például van lehetőség offline tartalmak tárolására, míg a böngészőben csak a cache-ben elhelyezhető tartalmakat lehet elmenteni. Konkrét példát céges környezetben egyszerű hozni; korábban jó eséllyel máshogy nézett ki a munkavállalók szabadságolását és a raktárkészletek kezelését lehetővé tevő rendszer, most azonban ezeket egy helyről, azonos felhasználói élménnyel is el lehet majd érni, teljesen eszközfüggetlenül. Ezzel együtt egyébként nyilván a mobilos megoldások funkcionalitása is nő, olyan dolgokat is el lehet intézni egy telefon képernyőjéről, amelyeket korábban csak és kizárólag a vállalati számítógépünk és egy VPN-kapcsolat segítségével oldhattunk meg. A cég portfóliója egyébként azt is elősegíti, hogy a rendszergazdáknak ne kelljen aggódniuk amiatt, ha a kollégák a saját eszközeiket viszik az irodába (ez a Bring Your Own Device nevű jelenség), egy jól felépített rendszer esetén ugyanis sem a funkcionalitás, sem a biztonság nem sérül.

Németországi utam során nagyon érdekes volt látnom a nagyvállalati környezetre igazított szoftverek sokaságát és azt, hogy a mobil eszközök hogyan változtatták meg ezt a szegmenst is. Hogy a cikkben érintett megoldások hogyan fognak megjelenni a hétköznapjainkban, az pedig nem csak a vállalatokon, hanem egy kicsit rajtunk is múlhat majd.

Bocha

  • Kapcsolódó cégek:
  • SAP

Azóta történt

Előzmények

  • Mi az a dashboard alkalmazás?

    A T-Sysems megoldását néztük meg, amely mobil eszközökön keresztül segít vállalati döntéshozóknak azonnali adatokat látva áttekinteni az aktuális eredményeket.

Hirdetés