Multimédia
A Xioami a kétkamerások belépő szintű királyaként (így: entry-level dual camera king) aposztrofálja a Redmi 6-ot, ami tényleg nem csinál rossz képeket, de ez továbbra is a negyven ezer forintos ársávban érvényes megállapítás. Meg talán kicsit fölötte. A feladatokat egy 16 + 5 megapixeles szenzorpáros intézi f/2,2 apertúra, fáziskövető autofókusz és szimpla LED villanó társaságában. Portré mód is van, több-kevesebb sikerrel, de egész használható. Az 5 megapixeles szelfikamera viszont csak szoftveres portrét tud csinálni.
A szoftver egyszerű, kézi módban is mindössze a fehéregyensúlyt módosíthatjuk, a záridőt és az érzékenységet, illetve a fókuszt állítgathatjuk. Nyers képfájlokra alternatív szoftver mellett sem tehetünk szert, a rendszer nem támogatja a camera2 api-t. De csinálhatunk portrét, vagy ab start Insta-kompatibilis alkotásokat az 1:1-es képarányú móddal. Az élőkép felső sávjában érjük el a LED segédfényt és a HDR-t, mindkettő automatizálható, de a HDR valószínűleg minden körülmények között kelleni fog. Az első képen láthatóan nem volt bekapcsolva.
A fényképező gyorsan megnyílik, a fókusz rendben összeszedi magát és úgy is marad. A HDR képek picit lassabban készülnek el, de az esti próbálkozásokat leszámítva nem kell kényelmetlenül sokat várni. Este amúgy sem érdemes erőltetni a Redmi 6-ot, nagyon elmosott, ugyanakkor dinamikátlan, kiégett és festményszerű képeket tud csak kiszenvedni. Nappal viszont a rémesen szűk dinamikát leszámítva egészen korrekt. A színek rendben vannak, a fehéregyensúllyal sincs baj, a HDR-t viszont kell. Lencsetorzítás és kromatikus aberráció egyáltalán nem jellemző, a túlzott zajmentesítés viszont sajnos igen.
Mozgóképet 1080p 30 fps minőségben tudunk, vagy 480p mellett 240 fps lassításra is van lehetőség, de az azért nem lesz egy vizuális élmény. A stabilizálás hiánya álló helyzetben is érezhető, ha megmoccanunk videózás közben, akkor pedig kezelhetetlen. Egyébként a dinamika gyengesége feltűnő, illetve a színek kissé valószerűtlenek. A Mi Video lejátszó viszont remek, egyáltalán nem válogatós, 2K felbontásig bezárólag mindenféle tartalmat lejátszik, beleértve az AC3 hangot, a feliratokat és a hangsávok között is válogathatunk. Viszont nem sok minden egyebet lehet vele csinálni, kisabalakos megjelenítés sincs. Cserébe tényleg mindent lejátszik mérethatáron belül.
Zenelejátszóból is kettő van, a Google féle és a Xioami sajátja. Mindkettő ismerős, hangszínszabályzó viszont egyikben sincs, csak fülhallgatóhoz. A multimédiás hangszóró elég szerencsétlen helyen van, nem is szól túl jól, noha például egyáltalán nem fájdalmas, csak olyan kis vacak. Üres, picit recseg, élesek a magasak, kevés a részlet. Szerencsére ott a jack csatlakozó, amihez csak egy tetszőleges fülest kell szereznünk. Egyrészt máris lesz FM-rádió, másrészt teljesen hallgathatóvá válik a minden is. Viszont szerintem a Mi Zenejavítás random fülhallgatóval inkább ront. A fülhallgató típusát pedig érdemes komolyan venni, mert óriási különbségek adódnak az egyes beállítok mellett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!