Külső
Az összecsukható telefonok az utóbbi időben kikoptak a boltok polcairól, pedig régen ez volt a menőség maga. Nemrég Rusi tesztelt egy ilyen Samsung modellt, de egyébként az érintős trendek miatt ez a kategória szinte halott. Nyilván nem a Vodafone 227 fogja újra divatba hozni az összecsukható kialakítást, viszon a ZTE-nél jól döntöttek, amikor ezt választották. Így ugyanis olcsón lehet viszonylag mutatósat alkotni, hiszen csak burkolat kérdése a dolog, s ebben nincs is hiba.
A tesztkészülék barna-szürke színkombinációja tökéletes, a kissé pöttyös burkolatú fedlap igen diszkrét, a hátlap sivár barnája is elviselhető, az egész készülék pedig kifejezetten kecses és vékonyka. A fedlap közepén dudorodó Vodafone embléma jelzi a telefon hovatartozását, más extra nincs is, külső kijelző, led, vagy gomb nem bonyolítja a felhasználó életét, pedig ennyi igazán beleférhetett volna, legalább egy kis lámpácska villoghatna, ha esemény zajlik. Jelen formájában ugyanis a Vodafone 227 magába zuhanva kushad az asztalon akkor is, ha az előző pillanatban még egyszerre 34-en próbáltak minket elérni. Csak akkor szerez majd erről tudomást a júzer, ha benne is felmerül, hogy esetleg valaki kapcsolatba óhajtott lépni vele és kinyitja a telefont.
Nyilván ő már nem először fogja ezt megtenni, pedig első alkalommal ez elég sokkoló látvány. A diszkrét, kellemes, ízléses külső ugyanis rettenetes belsőt takar. A fakóan szürkére fröccsöntött gombsor még csak-csak elmegy formatervezési szempontból, hiszen a nagy billentyűk jól kezelhetőek, de azt, amit a fedlap belső oldalára kijelző címen odahányt a gyártó... nos, azt jobb lenne elfelejteni. A 128x128 pixeles, CSTN kijelző maga a rettenet, évek óta nem láttam hasonlót. Szellemképes, fátyolos, kontrasztot nélkülöző, fakó színekből építkező, rendkívül apró megjelenítő ez, amit még nevetségesebbé tesz, hogy a viszonylag nagy területen sokkal apróbbnak is tűnik. Az olvashatóság kritikán aluli, hiszen vékonyka betűtípust használ a szoftver, ami néha alig-alig látszik.
A kijelzőtől eltekintve viszont nincs más gond a géppel, rendesen össze van rakva, a kinyitást-becsukást rugós mechanika segíti, puhán működik a zsanér. Erősebb nyomkodás hatására azért recseg egy kicsit az egész gép, de ennyi pénzért ez még bele kell férjen. Rossz pont viszont a teljesen egyedi töltőcsatlakozó, legalább miniUSB lenne, de ez sem jött össze. A beszélgetési hangminőség viszont rendben van, ám nincsenek hangerőt szabályozó gombok, így hívás közben a navigációs billentyű vízszintes (!) irányú bökdösésével tudjuk ezt állítani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
