Kijelző, menü
Uhh. Bekapcsolás után egy igen plasztikus oroszlán látható a kijelzőn, majd animációba csap át a rendszer, és ugyanez az állat némi testtel kiegészülve dekázgat egy valószerűtlenül zöld gyepen. A kikapcsolásnál is ő kombinál, de mielőtt végleg elsötétül a kijelző, még a szájából előjön egy buborék, hogy "I love FIFA". Na, ez mennyire passzol a Vertu modellek szellemiségéhez?
Maga a képernyő, esküszöm nem rossz. Persze a pontos specifikációk megszerzése lehetetlen, talán maguk a készítők sem tudják, de ránézésre ez egy 65 ezer színű, 176x220 pixeles TFT ablak. Az alapképernyő még nem sejteti, hogy milyen horror lapul bentebb, kellemes táj, operátori felirattal, a szokásos ikonokkal.
Megnyomtam, hogy menü. A hatás leírhatatlan. Az egész menü olyan, mint egy kezdő webdizájner által animgifekkel és színes szivárvánnyal feldobott animáló rettenet. A menüpontok laponként jönnek egymás alatt, végtelenített jelleggel kúszik elő a megfelelő ábra, majd újra és újra. Van három témának nevezett színséma, amellyel reméltem, hogy sikerül átalakítanom ezt a vizuális szennyet, de nem: csak a menüsáv lesz más színű.
Az alábbiakban egy igen átfogó videó látható, ahol vadul próbálok haladni a rendszerben, közben pedig a háttérben futó(!) MP3 lejátszóból eredeti kínai zene szól, csak hogy az élmény teljesen autentikus legyen. Íme, innen nyitható meg (10MB). Ha az olvasó azt látja, hogy kissé koordinálatlan a haladásom a menüben, akkor ennek az az oka, hogy a Veptu gombjai nem titánium ágyban fekszenek, hanem olyan ratyik, hogy arra nincsen szó, pont annyira nincsen, amennyire a billentyűknek sincsen nyomáspontjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
