Külső és kijelző
Létezik phablet, amelyik a gyakorlatban nem is az, mivel a nagy kijelzőhöz vékony kávák tartoznak. A Be Touch 2 viszont nem ilyen, itt az „egy kéz tartja, a másik kezeli” elv érvényesül, főleg, mivel nincsenek egykezes használatot megkönnyítő szoftveres megoldások. Mindennek ellenére nem kényelmetlen a 158,1 x 77,4 x 8,6 milliméteres készüléket fogni, köszönhetően a kerekded oldalaknak és sarkaknak, valamint az enyhén ívelt, bár csúszós hátlapnak, a fémkeret pedig az egész konstrukciót hibátlanul egyben tartja. A 160 grammos tömeg súlyelosztása is rendben van, viszont a kijelzőt közvetlenül körbevevő fekete kávából lehetett volna faragni, főleg alul.
Az uleFone Be Touch 2 az LG G4 fölött [+]
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | uleFone Be Touch 2 | Alcatel Idol 3 (5.5) | Bluboo X550 | HTC Desire Eye |
Fehér fényerő | 362 nit | 539 nit | 486 nit | 562 nit |
Fekete fényerő | 0,17 nit | 0,56 nit | 0,49 nit | 0,42 nit |
Kontrasztarány | 2129:1 | 962:1 | 991:1 | 1340:1 |
Színhőmérséklet | 10709 K | 7887 K | 12290 K | 7462 K |
Hirdetés
Az előlapon az 1080 x 1920 pixeles IPS LPTS megjelenítő a főszereplő, amelyet a szélein lekerekített, manapság 2,5D üvegnek becézgetett Gorilla Glass 3-as védőelem takar. A megjelenítő maximális fényereje közepes, és napfény alatt nem túl jó a tartalmak láthatósága, koromsötétben meg a minimum túl világos a kényelmes olvasáshoz. A feketék ellenben már-már az AMOLED technológiát megidézően sötétek, a színek megfelelően élénkek, a betekintési szögek pedig egyenesen kiválóak.
Éppen ezért okoz csalódást a nagyon kékesre sikerült színkalibráció; ritkán mértünk 10 ezer Kelvin fölötti fehéreket, és ezt bizony a szemünk is kiszúrta. Ezúttal jött volna igazán jól valami kézi kalibrációs megoldás, ha már az uleFone munkatársai oly kevés figyelmet fordítottak az ideális színegyensúlyra. Az öt ujjat érzékelő érintőpanel pontossága elfogadható, érintéseinket viszont mintha 2-3 tizedmásodperces késéssel vette volna be a rendszer.
Nem a képernyő alatti, fémkeretes ujjlenyomat-olvasó/home billentyű az egyetlen különlegesség az előlapon, és most nem a háttérvilágítás nélküli menü és vissza érintőgombokra gondolunk. Felül ugyanis nem csak a beszélgetési hangszóró, a fénymérő, a közelségérzékelő és egy OmniVision gyártmányú, 5 megapixeles kameraszenzor kapott helyet, hanem egy apró vaku is önmagunk derítéséért, ha netán nem mosolyognánk. Az előlap egyébként annyiban különbözik egy iPhone-étól, hogy a felső káva keskenyebb az alsónál és feketére festett. Ez az asszimmetria egyébként nem áll rosszul az eszköznek, amelyet amúgy sem lehet csúnyasággal vádolni. Mondjuk fura is volna egy ocsmány iPhone utánzat.
Az ezüst festésű alumínium-magnézium ötvözetből készült oldalkeret meglehetősen vékony, akárcsak a bal oldalon lévő bekapcsoló és hangerőszabályzó billentyűk, ezeket mégsem kényelmetlen kezelni. Felül lehet a 3,5 milliméteres fülest és a microUSB kábelt csatlakoztatni, alul pedig – ki találta volna ki – a monó hangszóró rácsa takarható el véletlenül. A hátlap matt festésű műanyagból készült és lepattintható, így lehet a microSIM, a normál SIM és a microSD foglalatához hozzáférni, valamint a 3050 milliamperórás Sony telepet kicserélni. A hátlapot egyébként három elem színesíti: egy uleFone felirat, a ledes villanó és a 13 megapixeles Sony kamera F/1,8-as lencséjével és annak széles fekete gyűrűjével.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!