Külső
Mi tagadás, ha ránézünk a Pulse Minire, egyáltalán nem a kínai Huawei fog beugrani. Sokkal inkább a szintén ázsiai HTC villan fel a szemünk előtt, abból is mondjuk a Touch 3G, Touch Viva, de akár a Tattoo is. Ez azonban nem von le azon érdeméből, hogy a Pulse Mini jól néz ki. Kellemes, lekerekített formák mindenhol, kézben fogni is jó. Mérete ideálisnak mondható, egyik dimenzióban sem túl nagy, ugyanakkor nem is akartak az X10 minivel versenyezni. Az olcsóságra törekvés első jeleit már itt megtapasztaljuk. Egy anyagot használtak a mobilhoz, a műanyagot. Ezzel nincs baj, viszont kissé csúszós fajtát sikerült választani, ami főleg a hátlapon nem túl előnyös. Viszont az már tényleg kellemetlen, hogy az egész készülék nyöszörög, nyikorog egész enyhe nyomásra is, azért erre igenis illik ügyelni ilyen árszint mellett is.
Az előlap meghatározó része a kijelző, elvégre érintős eszközről beszélünk. A képernyő 2,8”-os, felbontása QVGA, mi pedig azt kapjuk, amit ebből ki lehet hozni. A képminőség nem túl jó, viszont kevésbé pixeles, mint a Wildfire volt, bár színekben meg az volt erősebb. Nem túl meglepő, hogy rezisztív technológiát alkalmaztak, sajnos abból is a gyengébbek közé tartozik. Az érintést elég hektikusan érzékeli, néha szinte bele kell vésni a körmünkkel, néha meg csak finoman megbökni, a görgetés meg szintén elég idegtépő. A képernyő alatt rögtön három gombba botlunk, ezek is érintősek. Itt is gond lehet a kezeléssel, ugyanis ha ujjbeggyel szeretnénk használni, akkor az alattuk lévő perem miatt ez nem túl kényelmes. Körömmel piszkálva viszont ezek is hol reagálnak elsőre, hol meg nem. Még lejjebb egy híváskezelő billentyűpárost találunk, közöttük egy ötirányú navigációs gombbal. Ezekkel semmi baj nincs, működnek, ahogy kell. Felül rejtőzik még egy hangszóró, ami a beszélgetéshez van. Ez viszont úgy katasztrófa, ahogy van. A hang még legkisebb állásban is túl erős és nagyon torzít az egész, dobozhangon halljuk a másikat (minket amúgy jól hallanak, tehát a mikrofon rendben van). A Hazelnél szidtam a minőséget, de ez még azt is simán alulmúlja.
A hátlap meglehetősen unalmas lenne, ha nem lenne ott a kamera. Ezt a részt egész szépen oldották meg. Jól néz ki a fémhatású keret, melyben helyet kapott a kamera maga, a hozzá tartozó LED villanó és egy hangszóró is elbújt itt a kihangosításhoz. Természetesen a hasonló megoldásokkal együtt ez is érezhetően veszít hangerejéből, ha letesszük asztalra, nem is beszélve egy párnáról. Az összképet rontja, hogy a kamera melletti feliratot ferdén festették fel a kínai gyártósoron, de a T-Mobile feliratra ügyeltek, az teljesen egyenes. Majdnem elfelejtettem, van itt egy ceruza is, amivel kicsit könnyebb használni a kijelzőt, de nekem a ceruzás korszak a Sony Ericsson P1-nél véget ért, úgyhogy nem éltem a lehetőséggel.
A legkevésbé érdekes rész az oldala, bárhonnan is nézzük. Felül ott a bekapcsoló, kicsivel mellette a szabványos microUSB, baloldalt sehol semmi, alul viszont a 3,5 mm-es jackkel találkozunk. Jobboldalra került a hangerőszabályzó és egy dedikált kameragomb, utóbbi szinte csemege az androidos telefonok között.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
