Külső
Nem tudom, hogy egy új brand bevezetésekor mennyire nyerő ötlet egy klóntelefonnal indítani a sort, de nem is az én dolgom eldönteni ennek helyességét, a lényeg, hogy a Storm gyakorlatilag ezt csinálta. A Stormbringerre ránézve ismerős érzés foghat el minket, nem véletlenül, a cucc erősen hasonlít a Nokia 8800 Carbon Arte-ra, melyet ugyan mi sosem teszteltünk, de a testvérét igen, érdemes rákukkantani. Szerencsére azért nem klónozásról van szó, a Stormbringer például nem csúszkás, míg a Nokia modellje az, de a formavilág, az anyagok színe, a gombsor és a hátlap finoman szólva is hasonlít a szóban forgó modellen láthatókra. A telefon pontos mérete 108 x 45 x 13,5 milliméter, tömege 84 gramm, utóbbi hihetetlenül kevés, kézben tartva jóval többnek tűnik a jószág. Az anyaghasználat ebben az árkategóriában kiváló, kellemesen megmunkált, finom tapintású fémek, hajszálpontos illesztések; így jellemezhető az újdonság. A kamera és a billentyűzet körül lévő műanyag betétek is jók, ezt a telefont érzésem szerint ügyesebben rakták össze annál, mint azt a kínai termékektől általában megszokhattuk.
Az előlap tetején a telefonhangszórót és az aprócska másodlagos kamerát, ezek alatt pedig a 2,2 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixeles felbontású TFT-LCD kijelzőt találjuk, mely sajnos nem a minőség bajnoka. Szemből nézve kellemes képet ad, azonban már a legkisebb elfordulás is elég ahhoz, hogy a színek átforduljanak, felerősödjenek vagy épp gyengüljenek, magyarán a betekintési szög minimáls. A napfényben való olvashatóság sem az igazi, mert megjelenítőt borító plexi nagyon tükröződik. Jópont viszont, hogy a hasonló készülékekkel ellentétben elég ellenállónak tűnik, de abszolút skálán nézve azért még mindig egy gyenge közepesnek mondanám, nem vagyok biztos, hogy egy nagyobb fizikai behatástól is képes megóvni a TFT-panelt. Alulra kerültek a gombok, Nokia-design, kellemes használhatóság és billentyűnként váltakozó erősségű háttérvilágítás. Itt egyébként megtalálhatjuk az egyetlen illesztési hézagot is, a klaviatúra fölött egy csíkban enyhén átszűrődik a háttérvilágítás fehér színű fénye.
A hátlap is esztétikusan néz ki, felül a telefonhangszórót, alatta a 2 megapixeles kamerát és a ledes villanófényt találjuk. A levehető rész foglalja el ezen terület legnagyobb részét, a karbonhatású felületre egy Storm logótípia is került. A hátlap elvátolítása egyszerű folyamat, de ettől függetlenül feltéve stabilan ül a készüléken. Ha kivesszük, megcsodálhatjuk a 800 mAh-s akkumulátort, melynek kipattintása után hozzáférhetünk a két darab SIM-foglalathoz és a microSD memóriabővítő sínhez is. A kártyacseréhez tehát el kell távolítanunk az akkumulátort, ami nem különösebben örvendetes hír.
Az oldalsó részek viszonylag ingerszegények. Felül találjuk a bekapcsológombot, alulra a miniUSB port és a vékony csatlakozós Nokia töltőhely került, ennyi. Azaz mégsem, van még egy finonság: a jobb alsó csücsökből előhúzható egy nagyjából 20 centiméteres antenna, természetesen az analóg TV-vevőhöz. Tőle függetlenül nyilvánvalóan nagyon hiányoznak a hangerőszabályzó gombok, melyeknek bőven lett volna hely, ha például lehagyják a kamu hátlaprögzítő patenteket, melyek a Stormbringeren is pont úgy néznek ki, mint a 8800-n, csak épp nem funkcionálnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
