Kialakítás
Noha van bennünk lelkesedés azzal kapcsolatban, hogy a lehető legtöbb audió terméket kipróbáljuk, de ez a piac az okostelefonos szortiment többszörösét kínálja, ezért muszáj szelektálgatni. Ugyan a Soundcore kifejezetten ismert és kedvelt márka, eddig elkerült minket, most azonban két cuccot is küldtek, a Liberty 4 Pro egy hallójáratban ülő füles, a Space One Pro viszont egy over-ear fejhallgató, méghozzá a drágább árfekvésű mezőnyből.
A Soundcore hivatalos oldalán 200 eurós áron kínálják, de hazai forgalmazóknál el lehet csípni 70-75 ezer forint között is. Ennyiért pedig nyilván adódnak elvárások. Rutinos olvasóknak talán meglepő, hogy ezt az anyagot most nem Virág Dani jegyzi, de az indok banális: épp egy nappal azelőtt zuhant be a szerkesztőség ajtaján a csomag, hogy nekem jelenésem volt a Samsung Unpacked rendezvényen, ami odafelé és visszafelé is tizensok órás repüléssel kecsegtetett, vagyis tökéletes alkalom arra, hogy jó hosszan élvezhessem a Space One Pro nyújtotta szolgáltatásokat. Korábban egy Samsung Buds 3 Próval vészeltem át a hosszabb utakat, de azért az egy bizonyos idő után nyomja az ember fülét belül és akkuban sem bírja olyan jól, de eddig azért nem akartam fejhallgatót vinni, mert sok helyet foglal a kézipoggyászban.
A Soundcore termékének viszont az egyik legfontosabb hívószava, hogy kicsire össze lehet hajtogatni, természetesen jár hozzá hordtáska (bár nem kemény, hanem csak egy szütyő), valamint jack-jack és Type-C kábel is, nyilván így is nagyobb lesz, mint egy random TWS, de mégsem egy böszme jószág, a fülpárnák szépen egymásra fordítva behajthatók a fejpánt alá, így tényleg egészen pici lesz a végeredmény. Mindez recsegés, nyökörgés és nyiszogás nélkül történik, egyáltalán nem tartottam attól, hogy ha sokáig ebben az állapotában van, akkor majd valami megszorul, kiváló a mechanika és az összeszerelés nívója is.
A két fülpárna az átlagos méretű füleket teljesen körbeöleli, a párnák puhák, elég jól szellőznek, órákig kell hordani, hogy az ember azt érezze, hogy már túl meleg van alattuk. A pánt is végig puha szivaccsal van borítva, ami azért is hasznos, mert nem akad bele az ember haja, amikor felteszi-leveszi. Ez mondjuk nekem számottevő haj hiányában pont mindegy, mások mondták. A kezelőszervek logikusan vannak szétszórva: a bal kagylónál van a kikapcs és a zajszűrés gombja, valamint a 3,5 mm-es jack és a Type-C port, a jobb kagylónál pedig a hangerőt lehet babrálni és ott ül a play/pause gomb is. 10 órán át volt a fejemen rövid időn belül két alkalommal is, csak azért vettem le, hogy a stewardessnek válaszoljak arra a kérdésére, hogy “chicken with rice or pasta”.
Funkcionalitás
Habár ott mosolyog a jack és a Type-C csatlakozó is, utóbbin keresztül nem megy át hang. Azon csak a töltést veszi fel a fejhallgató, mondjuk azt irtó gyorsan, mert 5 perc alatt eszik annyit, hogy az 8 órányi zenelejátszásra elég legyen (ANC nélkül). Sehol nem találtam arról adatot, hogy mekkora benne az akkumulátor, az Anker azt mondja, hogy 40 órán át tud ANC-vel, 60 órán át pedig ANC nélkül zenélni, ez nyilván függ a hangerőtől és attól is, hogy Bluetooth-on jön-e a zene, nálam 10 óra alatt merült 30%-ot ANC-vel, szóval szerintem a 30-35 órás üzemidő inkább a reális.
Viszont szerencsére akkor is működik az ANC, ha a 3,5 mm-es jack csatlakozó a hang forrása, viszont ilyenkor nyilván nem tudjuk állítgatni sem a hangzásképet, sem pedig a zajszűrés erősségét, ehhez ugyanis a telefonos alkalmazásra lesz szükség. A Google Fast Pairing és a Bluetooth 5.3 adott, az app telepítése után gyorsan megtörténik a párosítás, maga a szoftver pedig egyszerű, de nagyszerű. A főképernyőn látszik a fejhallgató töltöttsége, alatta a zajszűrés módja (be, ki, átengedő), alatta lehet állítani az erősségét és itt lehet az adaptív módot is kapcsolni, ami helyettünk állítja az öt fokozatú skálán a dolgot a környezeti hangok függvényében. És még a szélzajszűrés is kapcsolható.
Ezután jönnek a hangzásképre vonatkozó opciók, ezekre még visszatérünk a hangminőség során. Lehet kapcsolni “Easy Chat” néven egy olyan funkciót, ami leveszi a hangerőt, ha elkezdünk beszélni, de ez nálam elsőre semennyire nem működött, aztán hirtelen megjavult és a legkisebb hümmögésre is nullára vette le a hangerőt, illetve átengedő módba rakja a zajszűrést. Ami viszont jó, hogy minimálisan testreszabhatók a gombok, a zajszűrés gombjának kettős megnyomása igény szerint bekapcsolhatja az extra basszust. Hívást fogadni és lerakni a play/pause gombbal tudunk, ha ezt hosszan nyomjuk, akkor elutasítjuk a hívást. A HearID pedig egy tesztelési folyamat, aminek segítségével a hangzásképet igazítja az igényeinkhez a szoftver megvizsgálva, hogy a különböző frekvenciákat mennyire jól halljuk, aztán pedig hat lépésben el kell dönteni egyetlen dalt hallgatva, hogy kétféle hangzáskép közül melyik tetszik jobban. Végigcsináltam kétszer, de aztán az eredménnyel nem voltam elégedett.
Megvan a multipont támogatás (két eszköz), a telefon és a fejhallgató közötti kapcsolat pedig végig stabil volt. Repülőn, metrón, otthon, irodában is próbáltam és nem volt akadozás. Kodekszinten az AAC és az SBC mellett az LDAC is támogatott, de azt külön engedélyezni kell, mert jobban meríti az akkumulátort. Ráadásul — mint általában — ilyenkor megszűnik a multipont üzemmód és ilyenkor nem lehet bekapcsolni a Dolby Audiót. Az apphoz egyébként főoldalra kitűzhető widget is jár, hogy gyorsan tudjunk a különböző módok között váltani. A viselésérzékelés ugyanakkor éppúgy hiányzik, mint bármilyen IP-védelem.
Hangminőség
Túl van tolva a basszus. Ezt nem csak én mondom, meg a Dani mondja, hanem mindenhol erről ír az újság. A jó hír, hogy ezen lehet javítani, mert az alkalmazásban kismillió hangzáskép van eltárolva (túl sok is), de ezen felül mi magunk is húzogathatjuk a görbéket nyolc ponton, több ilyet is létrehozhatunk, szóval lehet találni olyat, ami kiegyensúlyozottabbá teszi a hangzást, de ezen az árszinten zenei minőségben vannak jobb megoldások — nem mintha a Space One Pro rossz lenne. Dolby Audióval a dübörgős akciófilmek jól szólnak, zenéhez viszont nem elég részletes a hangzáskép, akárhogyan is állítgatom, néha mintha összemosódnának a hangszerek és előfordul, hogy tolakodónak érezni a basszust. Amire még rá lehet tolni extra kakaót, ha valakinek inkább ez passzol az ízléséhez. Örömteli, hogy a telefonos appban elvégzett beállításokat megtartja a fejhallgató akkor is, ha másik eszközhöz kötjük hozzá, akár a 3,5 mm-es kábelt használva is.
Szintén működik a zajszűrés is akkor, ha kábeles kapcsolatot használunk. Ezt az alkalmazásban lehet adaptívra állítani, illetve öt lépésben konfigurálható az erőssége. A maximumon használtam általában, főleg azért, mert repülőgépen ez szűrte ki legjobban a gép monoton zúgását. Általánosságban igaz, hogy a monoton zajt, morajlást jól csillapítja, ez nem csak az ANC miatt van így, hanem a tökéletesen a fülre illeszkedő párnák miatt is, amelyek fizikailag izolálnak. Ugyanakkor viszont a hirtelen felbukkanó, élesebb zajok kapcsán már nem annyira ügyes, az irodai gépelés hangja beszivárog (nyilván csak akkor hallani, ha épp nem hallgatunk zenét), de a tömegközlekedés (metró, villamos) zajait relatív jól kiveszi. Nincs szerencsére semmi hallható sistergés még akkor sem, ha épp nem játszunk le semmit.
A beszélgetési hangminőségre irodai környezetből telefonálva nem volt panasz, a fejhallgató karakterisztikája miatt azonban a másik felet kicsit “rádiósan”, vagyis a szokottnál öblösebb hangszínnel fogjuk hallani. A zajszűrés viszont a mi hangunkat is befolyásolja akkor, ha hangos környezetből indítjuk a hívást, kifejezetten jól kiszedi a háttérzajokat, ugyanakkor ez azzal is jár, hogy digitálisabbnak, mesterségesebbnek, darabosabbnak tűnik majd a hangunk, amit jól példáz az ide lentre beszúrt felvétel is.
Összegzés. A Space One Pro egy remek fejhallgató. De. Vannak bizonyos aspektusok, amelyek mentén viszont nem okvetlenül a legjobb vétel. A legfontosabb, hogy a Soundcore jóval kedvezőbb áron kínálja a kistestvér Space One-t, amely nem ennyire kompakt, kicsit gyengébb a zajszűrése, illetve talán még inkább domináns a hangzásképben a basszus, de feleennyit kérnek érte. Illetve a gyártótól ott a korábbi Q45, ami szintén jó választás lehet. A Space One Pro árszintjén mások is kínálnak remek cuccokat, a Sony ULT Wear, a Bose QC, a Sennheiser Accentum Plus és az Edifier W830NB is szóba jöhet, de néha meg lehet csípni akcióban a Sony WH-1000XM4-et, ami hangminőségben magasan veri az Anker cuccát. A Sennheiser is valamivel kiegyenúlyozottabb, üzemidőben is jobb, a Bose cuccok kényelme sem utolsó szempont, bár ott ezt az ár is tükrözi. A Space One Pro mellett szól a tényleg hordozható kialakítás, a remek alkalmazás sokféle beállítási lehetőséggel, a korrekt üzemidő és a jó izoláció, de fájóan hiányzik egy keményebb hordtok, nincs USB-n történő hangátvitel, talán a fülre ülő párnák külső műanyag borítása is kissé satnyább, mint amit ezen az árszinten elvárunk. Ezzel együtt mégiscsak úgy voltam vele, hogy az én elvárásaimnak ez a cucc pont megfelel, hiszen sokat utazom, ilyenkor fontos, hogy mennyi helyet foglal a táskában, a zajszűrés pont a monoton hangokat tudja a legjobban kiszedni (repülő), működik jack kábelen keresztül is (videóvágás), villámhamar fel lehet tölteni, és kimondottan kényelmes.
Bog