Külső
A japán gyártó már egy ideje megalkotta saját formatervét, és következetesen tartja magát ehhez az újdonságoknál. A T2 Ultra is az Omnibalance dizájnt követi, szögletes sarkok, egyenes vonalak és felületek, igazán csinos, még ekkora méretben is. A feketén kívül fehér és lila színben kapható típusnál persze néhány dologban vissza kellett fogniuk magukat. Ez elsősorban az anyaghasználatnál látszik, hiszen itt nyoma sincs fémnek, üveget csak az előlapon találunk. Ezzel amúgy nem is lenne semmi baj, de a hátlapnál eléggé félrenyúltak. A fényes felület extrém módon gyűjti a koszt és ujjlenyomatokat, ráadásul igen érzékeny a karcolódásra is, tehát érdemes azonnal tokot és/vagy fóliát szerezni hozzá a későbbi esztétikai romlások elkerülése érdekében. Ezt leszámítva szépen össze van rakva, a megbonthatatlan ház nem recseg, nem csavarodik, illesztési problémák sincsenek. Méretileg ez már az a szint, ami nem egykezes használatra van, viszont a Sony-nak sikerült a lehetőségekhez képest kompakt méreteket összehozni. Főleg a 7,7 mm-es vékonysága látványos, ráadásul a 172 grammos súlyt is alig érezni, még nadrágzsebben is egész jól elfér.
Hat hüvelyk az hat hüvelyk, a képernyő alkotja az előlap jelentős részét. A Z Ultra volt talán az első a gyártó készülékeiből, melynek képminőségébe nehéz volt belekötni. Azóta a gyártó sokat javított ezen, így a Z1 és Z2 szériánál már nem volt gond. Itt sincs, a panel Mobile Bravia Engie 2 képjavítással és TRILUMINOS technológiával hozza az elvárhatót. Noha a 720p HD felbontás nem olyan sok ekkora méretben, de szó sincs róla, hogy pixeles látványban lenne részünk. Kiváló a betekintési szög is (elvben már ez is IPS), szépek a színek, komoly a fényerő és napfényben is kiválóan látunk mindent. Alul nem találunk gombokat semmilyen formában, mivel ezek a képernyőn jelennek meg. Felül viszont van előlapi kamera, Sony felirat, közelség- és fényérzékelő szenzor, meg persze a hangszóró és még egy állapotjelző LED-re is futotta. Ez mondjuk elég apró és szerény fényű, de azért jó, hogy van. A hangminőségre semmilyen panasz nem lehet, a másik felet tisztán és igen hangosan hallani, ráadásul még hangszínállítási lehetőségünk is van. Sajnos a lenti hangszóró „imitáció” csak a mikrofont rejti, nincs szó sztereó hangzásról, viszont így szép szimmetrikus hatást kelt.
Már esett szó a hátlap elég szerencsétlen anyagáról, mindenesetre ha szép tiszta, akkor csinos. Alul méretes rács mögé tették a kihangosítót, de ez átverés, mert csak a bal végénél jön a hang kb. 1 centis résen. Hangerőben nincs is hiány, a minőség se vészes (mélyek nincsenek), ám asztalra téve jelentősen lehalkul, úgyhogy a sztereó előlapi megoldás nagyon pöpec lett volna. Egy Xperia és egy Sony felirat azonosítja a többiek felé a telefont, az apró NFC jel szintén „védjegy”. Egészen a legtetejére tolták a kamera optikáját, a szerény krómcsíkon kívül egy LED villanó került mellé. A jobb felső sarokban lévő lyuk a másodlagos mikrofon, melyet híváskor zajszűrésre, videofelvételkor pedig hangrögzítésre használ a rendszer.
A vékonysága ellenéra oldalra is jutott néhány említésre méltó kezelőszerv. Alul és felül viszont nincs semmi, balra találjuk a fedetlen microUSB-t, illetve egy hosszúkás fedél rejti a microSD és microSIM foglalatokat. Utóbbi elég bután van megcsinálva, egy hajszálvékony műanyag tálcát kell kipiszkálni a résből, majd a kártyát belerakva kell visszatuszkolni. A másik oldalon van a 3,5 mm-es jack, középtájékon a gusztusos ezüst bekapcsoló. Alatta jön a hangerőszabályzó, ami szerintem már túl vékony és pici, még lejjebb pedig a kameragomb, ami nagy kincs az androidos telefonok körében.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
