Külső-belső
A budapestiek ezt a formát már évek óta ismerik, hiszen a GreenGo és a MOL Limo is egy sereg e-Up!-pal kezdte meg a működését a fővárosban, tényleg minden sarkon áll egy ilyen, nem mondhatnánk tehát, hogy egy feltűnő és különleges jelenség lenne a Citigo. Csak a téma iránt érdeklődőknek tűnik fel, hogy az első hűtőrács helyett műanyag lamellák vannak, hátul pedig a típusjelzés mögé tett zöld e betű segít az azonosításban. De nincsenek extra kerekek (ezen a modellen pláne, lemezfelnivel érkezett, 14 inches gumival), nincs semmi formai trükk, az elektromos Citigo simán belesimul az átlagos utcaképbe.
A ködlámpa és a nappali menetfény viszont az alapfelszereltség része [+]
Ez egy roppant kicsi autó, az eleje gyakorlatilag jelzésértékű, a hátulja pedig olyan hirtelen ér véget, mintha baltával vágták volna le. Ebből két dolog következik, egyrészt a csomagtér mérete vékonyka, másrészt a hátralátás a vezetőülésből is szuper, ha megfordulunk, akkor kis túlzással ki tudunk könyökölni a hátsó szélvédőn, az autó pedig ott végződik, ahol az üveg, tök felesleges bele tolatóradart kérni. Viszont amikor elektromossá alakították, akkor kapott nappali menetfényt előre, ami az első lámpatestek alján vonul végig csíkszerűen, van index a külső tükrökben, plusz a ködlámpa is az alapfelszereltség része. Ezen az alapmodellen még a kilincsek sincsenek a karosszéria színére fújva.
[+]
A meglehetősen egyenes vonalakkal határolt belső tér viszont pont azért érződik tágasabbnak, mint ahogyan az kívülről tűnik, mert nem dőlnek befelé az oldalablakok. A szélvédő alja messze van az első utasoktól, a kilátás tényleg remek, a tükrök is elegendő méretűek, noha az elektromos állíthatóság is csak a magasabb felszereltség kiváltsága. Ahogyan egyébként mindennemű szőnyeg is, még egy filléres gumi sem jár, gondolom minden tulajnak ez volt az első dolga az autó átvétele után.
Fejtámlával egybeépített első ülések [+]
A beltér olcsó, de nem bántó. Persze az ajtók elég vékonykának tűnnek, sok a műanyag, de az összhatás mégsem tűnik filléreskedőnek, noha a karosszéria burkolatlan fémje az ajtók felső részén és a B oszlopon is visszaköszön. Ezen a sprődségen sokat segít a műszerfalon végigfutó mintázat, ami feldobja kicsit a belteret, jót tesz az összképnek a váltó bőrhatású, sárga cérnával varrott szoknyája, a kormány puha és a megfelelő helyen vastagított karimája, illetve a világos tetőkárpit is kissé vidámabbá teszi a hangulatot. De a két ülés közötti terület elég lehangoló, könyöklő nincs, a fröccsöntött műanyag idom pedig nem egy mestermunka, ráadásul sík padló sincs a két ülés között. Nincs az anyósülés felett kapaszkodó, a nem használt biztonsági öv csatja pedig hajlamos odakoccanni a burkolatlan B oszlopnak, ami akár idegesítő is lehet.
[+]
A vezető előtt teljesen hagyományos műszerfalat fogunk látni, három analóg óra mutatja a sebességet, az akkumulátor töltöttségét és a pillanatnyi áramfogyasztást / visszatöltést. A sebességmérő órában van egy monokróm, csíkszerű kijelző, ami egy választott információt mutat, plusz a külső hőmérsékletet és a hatótávot. Nem sokkal nagyobb a középkonzoli kijelző sem, ami amúgy színes, még ha ezt a képességét a nagyon alapszintű menürendszer nem is nagyon használja ki. Érintésre nem reagál, az alá rakott gombokkal lehet kontextuálisan működtetni, balra tőle a hangerő potmétere, jobbra pedig a menüben való léptetés és OK funkció, szintén kör alakú tekerője található meg.
[+]
Az évek során a Citigo műszerfala előnyére változott, kicsit komolyodott és az anyaghasználat is fejlődött, de a kezdeti modellek klímatekerői eltűntek, helyettük gombokkal tudjuk a hőmérsékletet és a befúvás erősségét állítani. Bekerült egy SD olvasó és egy jack kimenet, van már Bluetooth gyárilag, a középkonzol tetején pedig egy gyári telefontartót láthatunk, ami elég tágra tud nyílni, egy összecsukott Galaxy Fold is belefér. És mögé rejtettek egy USB-A csatlakozót, hogy a töltőkábel közel lehessen a mobilhoz. Érdemes egy rövidke kábelt beszerezni, mert egy normál méretű madzag csak feleslegesen tekereg majd a műszerfal tetején.
[+]
A menetválasztó kar úgy néz ki, mint egy váltó, a szokásos sorrendben van a PRND funkcionalitás megfejelve a B (visszatöltés) fokozattal, ami még egy pöccintés hátrafele. D-ben jobbra-balra is lehet bökdösni, ezzel állíthatjuk a rekuperáció mértékét. A váltó előtt klasszikus szivargyújtót találunk, az ECO mód kapcsolóját, valamint a töltőfedél kinyitásának gombját. Ha kér ülésfűtést az ember, akkor az viszont a klíma gombjai mellett lesz (és csak két fokozata van, viszont roppant hamar felfűti az ember hátát), itt van a sávtartó is, ami eredetileg extra lett volna, csak hát most már kötelező az új autókban. De ki lehet kapcsolni. A klíma automata, de nyilván csak egyzónás, a fűtés pedig kifejezetten hatékony, de értelemszerűen csökkenti a hatótávot, ha folyamatosan hajszárítónak is használjuk az autót.
[+]
A csomagtér szűk, de a hátsó ülések osztva dönthetők, a magasra rakott padló alatt pedig egy meglepően mély üreget fogunk találni, pótkerék nincs, a töltőkábelek külön üregben laknak, jár 230-as és Type-2 is a kocsihoz. Nem muszáj kettéosszuk a csomagteret, az elválasztó lemezt a komplett mélyedés aljára is lehet tenni. Az első lökhárító köténye egész markáns, de bőven ad aggodalomra okot, ez lesz az első, amit odaverünk a padkához. Csak az első ablakokat lehet lehúzni elektromosan, a hátsókat csak kibillenteni tudjuk, hátul egyébként sem luxuskörülmények várják az utasokat, egy darab pohártartó jutott csak az ülések közé, semmiféle USB nincs, de legalább az ajtókban van egy-egy hangfal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
