Külső
Már a my400V-nél is írtuk, hogy a franciák valószínűleg lecserélték a tervezőgárdát, mert míg a régebbi készülékeik gyakorlatilag rondák voltak, az említett 400V már egész emberien nézett ki. Azóta is történt fejlődés, a 411V ugyanis kifejezetten szép. Nem csak szerintem, az összes ismerősömnek tetszett, a legtöbben kézbevétel után valami középkategóriás cuccnak gondolták, holott valójában a low-endek legalja.
Véleményük a billentyűzár feloldása után egyből megváltozott, a kijelző ugyanis 128 x 160 pixeles, valószínűleg CSTN technológiás, bár erről nem találtam hivatalos információt. A színek ennek megfelelően fakók, napfényben olvashatatlan, kontraszt nincs, továbbá nagyon durva késése is van.
A design tehát szép, letisztult, méretei miatt szintén nincs szégyenkeznivalója: tömege 85 gramm, vastagsága 14,2 mm, tehát majdnem beleesik a "penge" kategóriába. Az előlapon felül található a hangszóró, alatta cég és típusjelzés, majd az említett kijelző. Középen terpeszkedik a Vodafone logó, alatta pedig a billentyűzet. A gombok kék háttérvilágítást kaptak, ami középen a legerősebb, oldalra haladva egyre gyengébb, de azért sötétben is látjuk, hogy mit kell megnyomnunk. A numerikus rész fölött két funkciógomb és a híváskezdeményező/befejező gombok vannak, melyek a kör alakú, 5 irányú navigációs gombot fogják közre. Ez utóbbi nagyon gyenge minőségű, felül szerintem nincs rögzítve, mivel körömmel benyúlva alá úgy fél centi magasan ki lehet emelni. Erre Polacheck hívta fel a figyelmemet, mivel a nála járt készüléken akkor is feljött a gomb teteje, ha alul simán megnyomta - az én példányomon ez szerencsére nem volt így.
Oldalt világosszürke műanyag sáv fut körbe, az anyag kellemes, jó fogást biztosít a telefonnak. Jobbra és felül a nagy semmi található, balra viszont a hangerőszabályzó gombok, valamint a zenelejátszó gyorsindítója pihennek. A bal alsó sarokban van a nyakpánt rögzítési helye, alul pedig a Sagem féle csatlakozó figyelget.
A hátlap teljesen fekete, a komorságot egyedül a kamera és egy másik Vodafone logó törik meg. Anyaga a teló többi részéhez hasonlóan közepes minőségű műanyag, hajlamos gyűjteni az ujjlenyomatokat, de közel sem annyira, mint az előlap - a my411V-t legalább annyit kell törölgetni, mint egy LG Shinet.
A hátlapot levenni nem egy egyszerű művelet: alul van egy bemélyedés, ezt elvileg körömmel felfelé kell húzni, és lepattan. Ha valakinek a jövőben szüksége lesz a körmeire, akkor használjon inkább csavarhúzót. A 700 mAh-s akkumulátor alatt található a SIM és a microSD kártyák helye, utóbbi a leggagyibb, amit valaha láttam. A memkari behelyezéséhez először fel kell hajtanunk egy fém részt (mint egy normális telefonnál), amibe elvileg be kéne csúsztatni magát a karit - elvileg, ugyanis a fém rész jóval nagyobb, mint a kártya, ami így nem megy bele a sínbe, hanem lötyög. Az egészet lecsukni viszont csak akkor lehet, ha középen van a kártya, ami ennek fényében nem egyszerű. Ha sikerült behelyeznünk, még nem örülhetünk, ugyanis kivételkor hiába hajtjuk fel a keretet, a kártya marad a helyén - ütögetésre nem jön ki, marad a tollhegy vagy a tű, ezekkel ki lehet piszkálni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
