Külső
Első ránézésre aligha figyelhetünk meg dizájnbeli különbséget más low-end tabletekhez képest, a keret elég széles, ennél már láttunk sokkal ergonomikusabb modelleket. A 194 x 118 x 10 milliméteres dimenziók és a 321 grammos tömeg lehetőséget biztosít arra, hogy a masinát akár hosszabb távon is kézben tartsuk, a vastag káva pedig legalább a fogásban segít, hogy ne takarjuk le a kijelző tartalmát. Az anyaghasználatot viszont több szempontból is kritika érheti; a fő gond az, hogy a műanyag elemeket nem sikerült tökéletesen összeilleszteni, nem az apró recsegések a legzavaróbbak, hanem az, hogy ha erősen megnyomjuk a hátlapot, akkor a képernyőn szivárványszerű effektusok jelennek meg.
Kicsit jobban vizsgálva már feltűnik, hogy felülre beszédhangszórót szereltek. No lám, úgy tűnik, hogy lesznek itt még érdekességek, hiszen ez így kvázi egy hatalmas telefon. Vagy tablet? Ezt csak Jonney Shih tudná megmondani. Az viszont biztos, hogy a beszédhangszóró mellett VGA kamerát, valamint fény- és távolságérzékelő szenzorokat láthatunk. Az alsó terület üresen maradt, nincsenek érintésérzékeny vezérlőgombok, mivel ezek virtuális formában a képernyőn nyomkodhatók. Apropó kijelző. A Solution 7+ egy 7 hüvelykes, 600 x 1024 pixel felbontású TFT LCD kapacitív érintőkijelzővel rendelkezik, képsűrűsége 169 pixel / inch. Az alacsony felbontás mellett a betekintési szög és a fényerő is borzalmas, én ilyen gyenge kijelzőt nagyon régen nem láttam, megint eszembe juttatta a "napra lehet nézni, de rá nem" kifejezést. Sajnálatos dolog ez, hiszen így az egyik leglényegesebb ponton bukik meg a masina.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Overmax Solution 7+ | AllView Viva i8 | Huawei MediaPad 7 Youth | Nexus 7 (2013) |
| Fehér fényerő | 94 nit | 321 nit | 232 nit | 524 nit |
| Fekete fényerő | 0,20 nit | 0,43 nit | 0,23 nit | 0,25 nit |
| Kontrasztarány | 1:472 | 1:746 | 1:1010 | 1:2096 |
| Színhőmérséklet | 14772K | 7198K | 7147K | N/A |
Az Overmax újdonságának tetején a 3,5 milliméteres szabványnak megfelelő fülhallgató kimenet és a bekapcsológomb figyelhető meg, jobb oldalon a hangerőszabályzó billentyűnek szántak meghatározó szerepet. Itt érdemes is egy kicsit megállni, mivel az elhelyezkedése abszolút logikátlan a napi használat tekintetében. Semmilyen szempontból nem praktikus, állított helyzetben kifacsart ujjmozdulatok nélkül egyszerűen elérhetetlenek ezek a funkciók, és ezen az sem segít, hogy halkítani vagy hangosítani a képernyőre helyezhető virtuális gombok segítségével is lehet. A bal oldalon semmi nincs. Alul szembesülünk egy jó nagy műanyag ajtóval, ami mögé a normál SIM foglalatot és a microSD kártyahelyet rejtették. Utóbbihoz megint egy TF (TransFlash) Card felirat tartozik, pedig a jobb kínai gyárak is tudják, hogy nincs már ilyen, csak hát ezek szerint ez a termék ilyen szedett-vedett anyagokból építkezik.
A hátlap a következő olyan pontja a tabletnek, ami után inkább letettem pár percre a készüléket, és kimentem friss levegőt szívni. Nem tudok rá szebb szót használni: ocsmány. Zongoralakk-szerű fényes bevonat tarkítja a gyenge műanyagból készült borítást, amit ha megfog az ember, azonnal meglátszódnak rajta az ujjlenyomatok, plusz a képek készítése során néhányszor megforgattam a gépet, és utána már egy jó nagy részen le is kopott a fényezés, ami teljesen kiábrándító dolog. Bal felülre rakták a kamerát és a hangszórót, ezeket is el lehetett volna szebben helyezni, de ez már nem oszt nem szoroz a helyzeten. A hátlapot nem lehet lepattintani, így az akkumulátort sem tudjuk megkukkantani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
