Kialakítás, működés
A készüléknek egész korrekt termékoldala van, ahol egy csomó paraméter megtudható. Többek között az is, hogy ez a kis picinyke, 0,96 inches kijelző OLED technológiát használ, bár a felbontásáról mélyen hallgat a gyártó. Tudjuk, hogy IP67-es védettséggel rendelkezik, van benne pulzusmérés és lépésszámláló, illetve meg kéne jöjjenek rá az értesítések, mindehhez pedig angol nyelven kommunikáló alkalmazást tudunk Android és iOS eszközökre felrakni. Szóval papíron egyáltalán nem tűnik egy gyönge cuccnak.
[+]
Az első bekapcsolás úgy történik, hogy az ember töltőre rakja, más módon nem lehet életre kelteni a gépet. Aztán kiderül, hogy gomb ezen sincs, a kijelző alatti, enyhén horpasztott területet lehet érintgetni, ráadásul kétféleképpen: röviden és hosszan, az előbbi a funkciók között vált, az utóbbi kvázi az “OK” parancs, tehát ezzel lehet például belépni egy menüpontba. Ehhez egyébként 5 másodpercig nyomva kell tartani, ami jelentősen lassítja a navigációs ügymenetet. A kijelző azonban nem érintésérzékeny, lehet ugyan simogatni céltalanul, csak felesleges. Ez nyilván már sejteti, hogy a kezelhetőség erősen limitált.
[+]
Van egy kezdőlapunk. Néha sikerül előcsalni csuklómozdulattal is, de a hatásfok olyan 50%-os. Ezen a kezdőlapon látszik az idő, az akku állapota (de nem százalékos formában), a dátum, a hőmérséklet és az adott napon megtett lépéseink száma egy színes körben, amiről első blikkre azt feltételezhetnénk, hogy annyira közelít a teljes körhöz, amennyire jól állunk lépésszám kapcsán, de ez tévedés, mindig fixen a komplett színskálát kirajzolja. Akkor is, ha aznap még meg sem mozdultunk.
[+]
Az alsó horpasz érintgetésével válthatunk a funkciók között, ami nem túl sok. Első a lépésszám (egy darab érték, itt hiába nyomjuk hosszan a felületet, semmi sem történik. Ugyanez igaz a megtett út hosszára is, amely a második opciónk, a harmadik hasonló az elégetett kalóriát jelzi, a negyedik pedig a pulzus. Itt nincs dolgunk, ha idáig eljutunk, akkor rögtön mér egyet a masina. Hasonló történés zajlik a véroxigén-szint kapcsán is, ami a következő funkció, majd jön a vérnyomás, mert elvileg ezt is tudja a Niceboy terméke, de hát van nekem felcsatolható, klasszikus berendezésem, ami mindig mást mutatott, mint a karperec, de azért ez nem túl meglepő. Utána jön a “More” menüpont, ebbe már be is lehet lépni, hogy a telefon megkeresése, az SMS és a stopper funkciókhoz eljussunk.
És ennyi. Talán feltűnhet, hogy nincs értesítésekkel kapcsolatos menüpont, nincs statisztikai adatok megtekintésére mód, nincsenek beállítások a szoftverben, óralapból pedig kemény kétféle verzió létezik, a körkörös grafikájú, meg egy olyan, ahol nagyobb betűkkel látszik az idő. Ez egy nagyon primitív szoftver, ám sajnos a mellékelt alkalmazás sem nyújt ennél lényegesen többet, ennek a neve az, hogy Wearfit. Kapásból egy reklámmal indít, ami nálam instant kiverte a biztosítékot, de ha azt gondolja az olvasó, hogy oké, kibírom, hogy indítás után az arcomba tol egy hirdetést, ha utána jól működik, akkor ez egy hiú ábránd. Mert néha random helyeken jön fel egy komplett videós reklám, például csak a pulzusmérési adatokat szeretném megnézni, hopp, itt van neked egy kis mozicska, át sem tudod léptetni, nézzed meg szépen, hátha felmegy a vérnyomásod, hogy mérhessünk valami aggasztó értéket.
[+]
A Wearfit más aljasságokra is képes. A csatlakoztatás folyamata papíron egyszerű, nem kell semmi regisztráció, meg egyéb trükkök, ha látszik az eszköz a listában, akkor össze lehet kötni az alkalmazással. Ha látszik… mert bizony az történik, hogy ha valamiért a karpánt lemerül (és ez nálam egy (1) nap alatt történt meg), de feltöltjük, akkor onnantól nincs kapcsolat, hanem újra kell indítani az eszközt, illetve újra kell telepíteni az alkalmazást, aztán lehet figyelni arra külön, hogy nehogy lemerüljön megint. A funkcionalitás összességében elég primkó, grafikont csak a lépésszámláló mutat, a többi adat listás elrendezésű, itt már fáradtságot is lehet mérni (de hogy ezt miből kalkulálja a motyó, azt nem tudjuk), másfél órás állóképességi edzést követően (amikor már ömlött rólam a víz) azt mondta, hogy “mild fatigue”, tehát enyhén fáradt vagyok őszerinte.
[+]
Az értesítéskezelési opciók között csupa kínai alkalmazás szerepel opcióként, mint amilyen a WeChat, tehát a mi kultúrkörünkben kizárólag a hívás és az SMS érkezik át a karperecre, előbbi némi késleltetéssel, de legalább a hívó neve megjelenik. Van összesített “mindenmérés”, amikor végigjátssza a pulzus, vérnyomás, fáradtság és véroxigén csekkolást a motyó, a fitnesz funkciók pedig kimerülnek egy darab “Run” menüpontban (amit a telefonról kell indítani), ilyenkor a telefon méri az időt és a telefon GPS-e próbál segíteni az útvonal hosszát illetően — addig a pontig, amíg ki nem kapcsol a kijelző. Magyarán a termék fitnesz célokra konkrétan teljesen alkalmatlan.
[+]
Szóval ez itt egy olcsó karperec. Mutatja az időt, számolja a lépéseket és valamit méreget a pulzus kapcsán, a többi funkció szempontjából én kimondottan szkeptikus vagyok. Jelzi a hívást és az SMS-t, egy-két nap alatt lemerül, kretén a töltője és idegesítő a hozzá javasolt alkalmazás. Meg is értem, hogy ezt a konkrét példányt valaki már visszaküldte, egyszerűen az a helyzet, hogy ha ez a motyó teljes áron 6 ropi, akkor értem, hogy minimum még egyszer 6 ropi kell egy hatmilliószor jobb cuccért (Mi Band 6), de ez a Niceboy X-Fit Plus annyira a legalja ennek a kategóriának, ami már nem éri el a használhatóság alsó szintjét. A hivatalos termékoldal szerint ez a bigyó lesz az új kedvenc edzőpartnerem, amely értesítéseket kezel és a gyártó szerint 7 napig ketyeg egy töltéssel. Én viszont úgy gondolom, hogy mindebből egy szó sem igaz, halvány fogalmam nincs, hogy a Niceboy márkanév alatt elérhető többi termék milyen nívót képvisel, de az X-Fit Plus nem éppen a legalkalmasabb eszköz arra, hogy felkeltsék az érdeklődésem.
Bog
