Ducati 3D Extreme

Folytatódik Java játékokat bemutató cikksorozatunk, ezúttal két motoros játékot vettünk górcső alá. A műfaj elég nagy népszerűségnek örvend a platformon, rengeteg program közül választhat a játékos kedvű mobiltulaj, ám ezek többsége nem érdemli meg, hogy itt írjunk róla. Szerencsére vannak kimagaslóan jó alkotások is, kezdjük is egy gyorsasági motorossal, a Ducati 3D Extreme-el.

A szoftver indítás után rögtön megkérdezi, hogy bekapcsoljuk-e a hangokat, ami nagyon szimpatikus, hiszen így nem kell külön bajlódnunk vele. Ezt követően megjelenik a fejlesztő cég logója, majd a menübe jutunk. Az ismerkedést érdemes a Help menüponttal kezdeni, ahol a szokásos infók mellett egy nagyon jópofa kerettörténetet olvashatunk, mely a motoros élertérzésről, egy Ducati birtoklásának örömeiről szól. Majd rávilágít arra, hogy mekkora mázlisták az olaszok, mivel nekik motorozásra tökéletes útjaik, éghajlatuk, és király motorjaik vannak.

Ezután a karakterválasztás következik. A négy versenyző között a szimpátia, valamint egy-egy mókás leírás alapján dönthetünk, utóbbinál megtudhatjuk például, hogy olasz vagy éppen amerikai barátunk miként viselkedik a mindennapi életben, amikor nem motoron szaggat. Miután belebújtunk valamelyikük bőrébe, felpattanhatunk teljesen gyári Ducati Monsterünkre, azaz kezdetét veszi a játék. A pályák Olaszország egyes tartományaiban vannak. Eleinte csak Aosta áll rendelkezésünkre, de itt rögtön 4 versenyfajtában mérhetjük össze tudásunkat a többi motorossal. További pályákat a meglévők teljesítése után kapunk, így eljutunk majd egy havas tartományba is, ahol 300-al motorozni több, mint reális. Az első verseny előtt rögtön kapunk egy kihívást, amivel némi plusz pénzhez juthatunk - viszont csak akkor érdemes elfogadnunk, ha biztosak vagyunk a dolgunkban, különben a versenyen nyert pénzt gyorsan el is veszthetjük. E fogadások más játékokból ismerősek, például el kell vernünk valakit, vagy egy szintidő alatt kell teljesítenünk az adott pályát. Érdekesség, hogy akkor is fogadhatunk, ha nincs annyi pénzünk, mint amennyit felrakunk.

A játék nehézsége 3 szinten állítható, a legkönnyebben viszonylag hamar juthatunk sikerélményhez, a pro szint tertmészetesen jóval keményebb. Szimpatikus, hogy nem csak az első, hanem a második és a harmadik helyezett is nyer pénzt. Nyereményünket fordíthatjuk a motor fejlesztésére, de spórolhatunk is egy komolyabb verdára. Mikor egy-egy verseny után visszatérünk a garázsba, szerelőnk (mert olyanunk is van) megdícsér, hogy egy karcolás sem esett a gépen. Természetesen ha túl keményen húztuk a gázt és besokalltunk, megkapjuk a jótanácsot, mi szerint kevesebb időt vesztünk fékezéssel, mint egy eséssel.

Ahogy az a képeken és az alant látható videón is látszik, a grafika meglehetősen kellemes, a pályák és a tereptárgyak szépen kidolgozottak. A kamera intelligens módon követ minket, kanyarokban bedől, aminek köszönhetően belátjuk az egészet. Az irányítás szintén jó: a gázadás automatikus, nekünk a kanyarodáson kívül a sebességváltással kell foglalkoznunk, amivel ugye a sebességet és a gyorsulást is szabályozhatjuk. A kezdeti pályákon alapmotorunkkal simán végigdöngethetünk hatosban, ha jó íven maradunk, nem törjük össze motorunkat. Mert bizony azt is lehet: durva zakózások után a gép olyan károsodásokat szenvedhet, amiket csak komoly anyagi ráfordítással javíttathatunk meg. A hangok viszont nem voltak rendben: a teszteléshez használt Sony Ericsson K750i-n egyedül a csúsztatásnak volt hangja.

A Ducati 3D Extreme egy rendkívül jó program. Maga a versenyzés is jó, az irányítás, a grafika, a motorok törése rendben van. Erre rárak pár lapáttal a gépek fejleszthetősége, valamint az izgalmas kerettörténet is.

Freestyle Moto-X II

Második tesztalanyunk már más stílus képviselője, egy 2 dimenziós freestyle motoros játék. Első ránézésre a PC-n népszerű ElastoMania juthat róla eszünkbe, ám itt más a koncepció, mivel itt nem almák gyűjtögetése, hanem extrém trükkök bemutatása a cél.

Belépéskor ez alkalommal sajnos nem választhatunk a hangokat illetően, ez egy rossz pont. A főmenüből első körben tehát érdemes az opciókba bemenni, majd kikapcsolni a gyenge minőségű hangokat. Érdekes viszont, hogy ugyanitt, pontosabban a jukeboxban választhatunk három zenének csúfolt prüntyögés közül. Ha végeztünk, érdemes rámennünk a play-re, és elkezdenünk a játékot.

A játékban található négy helyszín közül eleinte csak New York elérhető. Az egyes helyszíneken öt játékmód van: challenge, time attack, show off, show down, combo. Az elsőnél a pálya elején megadott trükköket kell végrehajtanunk. Itt jön a játék egyik legnagyobb pozitívuma: a pálya teljesítése előtt megnézhetünk egy demót arról, hogy pontosan mit is kell csinálnunk, ami azért jó, mert egyébként kicsit nehéz lenne rájönni arra, hogy mit is takar mondjuk a Tsunami. Két szint van, a profinál természetesen nehezebb trükköket kell végrehajtanunk, mint az amatőrnél, de már utóbbival is továbbléphetünk a következő kihívásra. A tuning kimerül a megvásárolható nitróban, melynek segítségével gyorsabban tudunk felhajtani az ugratókra - erre szükségünk is lesz a bonyolultabb trükk-kombinációk végrehajtásához.

Pályákból elég nagy a választék, de a rengeteg teljesítendő kihívásnak köszönhetően így is sokszor fogunk ugyanazokkal találkozni. A grafika erős közepes, kicsit rajzszerű, de a célnak megfelel. A hangok mint említettem gagyik, az irányítás viszont a műfajon belül jónak számít, bár maga a játék elég nehéz, de ettől függetlenül - vagy talán pont ezért - nagyon élvezetes. A műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlott, a gyenge idegrendszerrel rendelkezők viszont messziről kerüljék el!

A cikk megírásával kapcsolatos segítségnyújtásért köszönet tomee-kának!

Adatlapok