Bevezető, tartozékok
Valószínűleg sok olvasó nem tudja, hogy „civil” mobilként egy Motorola Milestone-t használok. Már amikor, hiszen ugye a tesztkészülékek mennyiségétől függően akár 2-3 hétig is a polc mélyén pihen. Nekem ez volt az első érintős, az első okos- és az első teljes billentyűzetes telefonom, és meg kell mondjam, ez a fajta kombináció igencsak elnyerte a tetszésem. Azóta jól láthatóan megnőtt az igény az ilyen és ehhez hasonló telefonokra. Elvégre a kommunikáció már nem csak a szimpla telefonálásról szól, és bár a kijelzők egyre nagyobbra híztak (és híznak), a szövegbevitel legjobban a fizikai gombokkal valósítható meg.
A Motorola akkor nagyon jól ráérzett erre a vonalra, ezért az akkoriban csúcstelefonnak számító modell gyorsan meg is hozta a sikert (a fentieken felül ez volt az első, gyárilag is 2.0-s Androidot futtató mobil). Márpedig ami sikeres, azt illik folytatni, tehát érkezett a Milestone 2. Ez külsőleg csak apróbb ráncfelvarrás volt, belsőleg pedig erősebb processzor, megduplázott RAM, nagy belső memória és frissebb rendszer volt a változás, valamint módosult a billentyűzet is. Sajnos az itthoni képviselet csődje jelentősen rontotta a piaci helyzetét, a szolgáltatók se vették be a kínálatba.
A szériát azonban folytatták, melynek ékes bizonyítéka a Milestone 3 nevű készülék, amit mi a GsmLine-tól kaptunk meg. A doboz hasonló a második sorozatéhoz, viszont a hasáb kissé „elhízott”. A tömzsi dobozban a telefonon felül kapunk egy töltőfejet (esetünkben ázsiait, adapterrel), USB kábelt, sztereó headsetet és egy HDMI kábelt. Utóbbi korrekt gesztus, a RAZR-nél is szívesen láttuk volna.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
