Bevezető
Mostanában a jobbféle Motorola telefonok Bocha kollegánál kötöttek ki. Volt ugyan nála valami őskövület rettenet is a W388 "személyében", de simán kárpótolt a ZN5 és az E8. Ezzel nagyjából a jelenlegi Motorola paletta szóra érdemes darabjait fel is soroltuk, így aztán megörültem, amikor az MGSM.hu az EM30-at ajánlotta fel tesztelésre. Nem is néztem, hogy mi az, jöjjön, mert állatira érdekelt, hogy merrefelé mászik ki a bajból a nagy múltú amerikai gyártó.
Megjött, s konstatáltuk, hogy ez egy kiköpött E8. Úgyhogy nekifogtam elolvasni a kollega tesztjét erről a modellről, s így már azért vannak különbségek, az EM30 inkább a konszolidált kistesó szerepét tölti be, kevésbe extra a kezelés, de mindazt tudja, amit a bátyja. Ez a széria (az E6-ot is idesorolva) már három piacra került tagot számlál, a gyártó úgy nevezi őket, hogy ROKR.
Alkottak hozzá egy kissé metálos designvilágot is, a ROKR szó több helyen is felbukkan a telefon külsején és menürendszerében is, piros-fekete színvilággal megdúsítva. Tényleg egyedi, nem olyan, mint egy Samsung, ahol Ultra Music feliratot kap egy nagyjából sablon-Samsung, de ettől zenei lesz, s most már a Sony Ericsson esetében sem mondhatjuk, hogy a Walkman olyan baromira eltérne egy K sorozatú készüléktől.
Az EM30 tehát a "kisrokker", a haját már növeszti, de a tetoválástól még fél, viszont lehet vele értelmesen beszélni, megcsinálja, amit elvárunk tőle, s azért eléggé kilóg a tömegből.
Külső
Átlagos méretű dobozban jött meg az eszköz, a belső kialakítás mintázata farmergatyát idéz, szóval szelíd rokkerek világát akarja a kezünkbe adni a Motorola. Az össze-vissza csomagolt tartozékok bájosan kusza halomban, egy elválasztások nélküli térben henteregnek (szeressük egymást, gyerekek), ezúttal a sztereó headset és az adatkábel mellett akad két CD is a szinkronizáció megkönnyítése kapcsán, ez nem minden Motorola modell jellegzetessége.
Maga a készülék igen fura darab, nehéz eldönteni, hogy szép-e, vagy inkább elfuserált, de mindenképp egyedi. Nagy tepsi, széles, de lapos, ráadásul furcsa szögekben metszik egymást a hátlap és az előlap közötti oldalfalak. Mindenkinek szembeötlik a készülék tetején a 3,5 mm-es jack csatlakozó csőszerű kitüremkedése, ám pirospont jár azért, hogy ezt egy kis gumiajtócskával le is fedték a mérnökök. Bal oldalon a kamera gyorsgombja és a hangerőt szabályozó billentyűk helyezkednek el, jobbra pedig a microUSB bemenet ajtaja és a billentyűzár csúszkája található.
A puha műanyaggal borított fém hátlap nem illeszkedik tökéletesen a helyére, ettől eltekintve azonban az általános összeszerelési minőségre nem lehet panasz. A készülék hátsó része egyébként is igen ingerszegény, felül kis lukban ül a kamera, alul pedig egy lyuggatott felületen áramlik ki a hang, de más nincs rajta, sokkal izgalmasabb a telefon elülső fele.
A fektetett QVGA kijelző (ez sem divat) alatt ugyanis hat billentyűből és egy navigációs gombból álló felület teljesen normális elrendezésű, nyoma sincs az E8-ban megismert körkörösen tapizható beviteli módszernek. Nekem nem is hiányzott. Azonban ezek alatt egy fényes felület alá rejtve sorakoznak a számbillentyűk, ám az ezekhez tartozó kék háttérvilágítás csak akkor gyullad ki, ha a szoftver úgy gondolja, hogy van rá esély, hogy nyomkodjuk is ezeket. A gombok nem különállóak, mindegyik kezelőszervet egy éles kis pöcök testesíti meg a felületen, ezt nyomva történik meg a bevitel. Ez - szerintem - iszonyatosan rémes. A feliratok a pöckök alatt vannak, a pöckök nem láthatóak, csak érezhetőek, az ember rutinból a feliratra passzírozza rá az ujját, aminek eredményeképp sokszor az eggyel lentebbi billentyűt sikerül megnyomnunk. A gombok kemények, nyomáspont alig van, ráadásul - érzékenységtől függően - a pöcök bántja, vagy csiklandozza az ujjbegyet. Gyűlöltem SMS-t írni.
A mókának azonban ezzel még nincs vége, ugyanis az 5-ös gomb körül kerültek elrejtésre a piros színnel világító zenei billentyűk, amelyek csak akkor aktívak, s csak akkor látszanak, ha a zenelejátszó fut. Ezek alatt nincs pöcök, úgyhogy kezelésük kissé kényelmesebb. Bármennyire is fújok az egész gombsorra, egy dolgot be kell látni: állatira jól néz ki, különösen a színeket válogatta meg ügyesen a gyártó, kicsit karácsonyfa, de valahogy még az elviselhetőség határán belül.
Menü
A kijelző szép, de egy picit kicsinyke. Talán ezért is van, hogy a 320x240 pixeles felbontás tűéles képet eredményez. A menü viszont, hmm, fura. Gyárilag egyetlen téma van, ez fekete alapon fehér, illetve piros színekkel operál, ami önmagában nem baj, csak a választék lehetne bővebb. Ebből a ROKR-deisgnból sokkal többet és változatosabbat is ki lehetne hozni.
A rendszer logikája viszont sok helyen igen fura. A főmenü tíz ikonból áll, ezek listás, rácsos (két soros), vagy forgós-görgős módon kerülhetnek megjelenítésre. Ez utóbbi elég látványos, s még az sem lassítja igazán a kezelhetőséget, hogy a menüpontok lineáris sorrendje miatt elvileg döcögősebben juthatunk a középtájon levő funkciókhoz. Ám az ikonok sorrendje tetszés szerint felcserélhető, így például a SongID nevű zenefelismerő funkciót elpakolhatjuk valahová a sor végére. Mutatunk egy videót az alapfunkciókról és a dobozról:
Kimondottan zavaró, hogy navigációs gomb középső, OK feladatokat ellátó részéhez teljesen véletlenszerűen van hozzárendelve egy-egy funkció. Ez azt jelenti, hogy hol van ilyen, ott logikusan tényleg az OK szerepét nyújtja a gomb, de több olyan hely is van, ahol teljesen vakkapcsoló jelleget ölt a billentyű, s hiába nyomjuk. Ilyen például a beérkezett üzenet elolvasását követően adódik, számomra az lenne az evidens, hogy az OK megnyomása dobja fel a válaszolás, továbbítás, törlés menühármast, de nem: ehhez az opciók felirat alatti funkciógombot kell tapicskolni. Néha - rejtélyes okokból - az is előfordul, hogy a főmenübe való belépés előtt egy "Please wait" felirat jön pár másodpercre az arcunkba, s ez bizony nem nagy öröm.
Alapfunckiók
A telefonkönyv elég szerencsétlen ebben a fektetett formátumban, ha normális mennyiségű nevet akarunk látni a listában, akkor a kis képek megjelenítését érdemes kikapcsolni. Egy emberhez rengeteg adat vehető fel, ezek fülekre osztva találhatóak, amelyek között horizontális lépkedéssel tudunk közlekedni. A készülék elvileg képes egyszerre mutatni a SIM és a belső memória adatait, gyakorlatilag azonban ha ezt az opciót választjuk, akkor is csak a telefonban tárolt neveket látjuk. A névjegyzék a belső memória terhére terjeszkedik, az viszont van bőven, ha mindent ürítünk, akkor 29MB áll rendelkezésünkre.
Az üzenetkezelés nekem több szempontból sem nyerte el a tetszésem. A szövegbevitel a fent részletezettek miatt nehézkes, sokat kell szokni, főleg a 8-as és a 0-ás gomb keveredik könnyen össze, úgyhogy egy idő után nem foglalkoztam vele, s random kisbetű-nagybetű kombinációkban írtam az üzenetet, mivel a 0-ás gomb ezt változtatja. Ráadásul arra sincs lehetőségünk, hogy egy üzenetet mégsem írunk meg, ha menet közben úgy döntünk, hogy inkább sztornó, akkor mentés nélküli kilépés nincs. Mindenképpen bekerül a piszkozatok közé az irományunk. Kiakadtam az email kliensre is: alapvetően úgy lehet beállítani, ha a telefont felengedjük a netre, mert azt gondolja, hogy majd ő jól kitalálja a POP3 és az SMTP szerveket címét az email címünkből. Ha manuális módszerrel futunk neki (mert az opciókban azért ez benne van), akkor pedig az SMTP hitelesítéshez nem kér el semmit, hanem alapból a POP3-hoz tartozó adatokkal akar erőlködni.
A naptár szép széles, havi és heti nézete van, de utóbbit jó sokat lehet lefelé görgetni. Az események típusát kismillió lehetőség közül választhatjuk ki, ebéd, reggeli és vacsora külön, esetleg party, vagy konferencia... szóval van bőven opció. Minden eseményhez rengeteg adat csatolható, kik a meghívottak, ismétlődő történésről van-e szó, írhatunk megjegyzést is. A vekker három időpontot hajlandó megjegyezni, mindegyiknél állítható, hogy mely napokon riasszon. Van alapfunkciós számológép, listás világóra, de a stopper és az időzítő kifejlesztése még mindig nehézséget okoz a Motorola mérnökeinek.
Beléptem a játékok közé is, hiba volt. Itt derült ki, hogy a tesztelt EM30 ázsiai származású, csupa - számomra értelmezhetetlen - krix-krax sorakozott a kijelzőn, de becsületesen végigpróbáltam mind a hat alkalmazást, amelyekből az egyetlen értelmes dolog az utolsó volt, ez ugyanis egy Gameloft játék - demója. A többi öt között van angol-kínai szótár, mobiljós szoftver (haha), ez úgy működik, hogy a júzer gondol egy kérdésre, aztán lát egy választ. Ilyeneket, hogy: "Yes, definitaly", vagy: "At this moment". Állat. Van még menstruációs-bioritmusos-testtömeg indexes okosság is, valami táncolós mangás játék, ahol gombok nyomogatása okoz örömet, illetve egy csengőhang-szerkesztő is a repertoár része. Gyanítom, hogy ha Európába hivatalosan is bekerül az EM30, akkor nem ezekkel az alkalmazásokkal kell majd szembesülnünk.
Multimédia
A kamerának csúfolt luk a telefon hátlapjának szinte a peremén található. Ez két megapixeles felbontású képeket készít, autofókusz, vaku nincsen, a beállítások között pedig a képméret és a minőség mellett semmi egyéb opció nem bukkan fel. Fotózgattam azért vele párat, de azt látni kell, hogy ezt a telefont nagyon nem erre tervezték, azt gondolom, hogy a lent elérhető fotók magukért beszélnek, tökéletesen megmutatják, hogy milyen hátrányai vannak a mobilos fotózásnak. Nem is szólva arról, hogy a kis luk mélyére süllyesztett kamera plexijére bármilyen kosz rákerül, azt onnan irdatlan nehéz lesz kivakarni.
 |  |  |  |  |
Jöjjön tehát a zene, először tekintsük meg a fülest. Sztereó, 3,5 mm-es jack végződése van, de nem szétszedhető. Középtájt egy szinte kocka alakú felvevőgombos egység található, de távirányítónak nem alkalmas, mert egyetlen gomb van rajta. A minőség az átlagnál picit jobb, de a szabványos csatlakozónak köszönhetően nyitott az út egy teljesen tetszőleges headset használatára is.
A szoftver - meglepő módon - viszonylag egyszerű. A zeneszám adatai látszódnak a képernyőn, a pirosan felvillanó gombokkal tudjuk léptetni, megállítani és tekerni a muzsikát. Van beépített equalizer, de csak előre készített sémák között tudunk váltogatni. A szoftver fut a háttérben, ilyenkor a főképernyőre kerül kiírásra az akutálisan játszott szám címe, de ezt követően már a navigációs gombok segítségével tudjuk irányítani a lejátszást.
Két, zenével kapcsolatos okosság van még a készülékben. Az egyik a beépített FM-rádió, amely RDS funkcióval is rendelkezik, s természetesen füles csatlakoztatása kell a működéséhez, a másik pedig a külön menüpontot kapott SongID. Ez bekapcsolja a telefon diktafonját, felvesz egy 10 másodperces részletet a környezetből (a szoftver szól is, hogy menjünk jó közel a zene forrásához), majd internetes kapcsolat segítségével megpróbálja meghatározni a hallott dal előadóját és címét.
Adatátvitel, akkumulátor
Nincs 3G. Az EDGE sebessége a maximum, amit az EM30 képes magából kipréselni mobilhálózatokon. Ez elég vékony dolog, az ehhez dukáló böngésző viszont nem rossz eresztés, mivel aapból a weboldalak szempontjából kedvező, fekvő tájolást használ - ez a kijelző formájából adódik. Ennek ellenére csak türelmes emberek fogjanak neki az EM30-cal az internetezésnek.
Lokális szinten microUSB csatlakozón keresztül köthetjük a kis Motorolát a PC-hez, ilyenkor vagy a memóriakártya tartalma látszik külső meghajtóként, vagy pedig MotoSync szoftverrel a belső kapacitásban való turkálás lehetőségét kapjuk meg. Természetesen 2.0-s Bluetooth is szériatartozék, ez viszont valamitől bazi lassan másolgat, a maximális sebesség, amit el tudtam érni alig közelítette meg a 30KB/s tempót.
A hátlap alatt ugyanaz a telep lakik, mint az E8-ban. Az átlagnál kicsit erőteljesebb használat (2 óra beszélgetés, 10-15 SMS, folyamatos Bluetooth, minimális zene) mellett 2 napig bírta egy töltéssel a készülék. Ez abszolút átlagos teljesítménynek tekinthető nálunk.
Összegzés. Ahhoz, hogy megítélhessük az EM30-at, ismerni kell az árát. Ez jelenleg 40 ropi, ezért majdnem lehet venni Nokia 5320-at, de egy SE W580 simán belefér, nem is beszélve a jelenleg egyik legjobb vételnek számító 30 ezres Samsung L700-ról. Az EM30 mellett csak egyedisége szól, ha a tudást nézzük, akkor bizony nincs jó helyzetben ez a ROKR készülék, bár az E8-nál 10 lepedővel így is olcsóbb. Egyedisége miatt:
 |
| Motorola ROKR EM30 |
Bog
A Motorola ROKR EM30-at az MGSM.hu biztosította. A készülék megvásárolható:
1024 Budapest, Lövőház u. 12.
On-line a www.mgsm.hu címen.
Specifikáció
| Motorola ROKR EM30 | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM | |
| Méret | 115 x 53 x 10,6 mm | |
| Tömeg | 100 gramm | |
| Színvariációk | Fekete, piros | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 2 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 262.000 | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
| SMS memória / max. MMS méret | n.a. / 300 KB | |
| Memória bővíthetősége | microSD | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 12 / Class 12 | |
| UMTS / HSDPA | nincs / nincs | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | nincs | |
| USB | 2.0 (microUSB) | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van (korlátlan felvételhossz) | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | iTAP | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Linux alapú Motorola | |
| WAP / HTML böngésző | 2.0 / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | 6 darab | |
| Valutakonverter | nincs | |
| Extra szoftverek | SongID | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 2 megapixeles, fixfókuszos | |
| Másodlagos kamera | nincs | |
| Videófelvétel | van (176 x 144 pixel) | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is | |
| Hangszínszabályzó | van, előre definiált sémák | |
| FM-rádió | van - RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 970 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | 300 óra | |
| Beszélgetési idő | 6 óra | |
| Egyebek | ||
| Egyedi billentyűzet, 3,5 mm-es jack kimenet | ||
