Előszó

A modu névre hallgató telefonnal 2008. februárjában találkoztunk először a barcelonai Mobile World Congress kiállításon, ahol némi szerencsének köszönhetően sikerült bejutnunk a gyártó egyébként zárt rendszerben működő standjára és megcsodálhattuk az akkor még erőteljesen prototípusnak tűnő, de működő készülékeket. Egy évvel később is kint voltak, a részletek változtak, pár nagy terv eltűnt a süllyesztőben, de a készülék már nagyon is véglegesnek tűnt, épp ezért csináltunk is róluk egy videót, mely egyébként lapunk első vállalható minőségű mozgóképes anyaga volt. A tavalyi év elején is meglátogattuk a gyártót, ám akkor már nem állítottak ki (még az újságíróknak sem), hanem szolgáltatókat és viszonteladókat kerestek az első generációs modell értékesítése végett, plusz mondták, hogy már úton van a második generációs, érintőkijelzős eszköz. Az első modell viszont sosem jutott el Magyarországra, mi pedig azt hittük, hogy a cég szép csendben lehúzta a rolót; múlt héten viszont kaptunk egy fülest, mely szerint van egy hazai disztribútor. Fel is kerestük a céget, majd megtörtént az, amiről nem igazán hittük volna, hogy valaha meg fog: egy moduval a zsebünkben távoztunk.

Ahhoz, hogy a cég és a készülék helyzetét tisztán lássuk és képesek legyünk a helyén kezelni a jelenleg nálunk lévő, Smartshop által biztosított modu T névre hallgató eszközt, mindenképp tudnunk kell, hogy honnan is indult ez az egész; a kívánt tudást pár percnyi videónézéssel meg is lehet szerezni, álljon hát itt a 2009-ben készített anyagunk moduláris telefonról, annak akkori állapotáról:

A modu tehát egy moduláris telefon, ami azt jelenti, hogy tetszőlegesen bővíthető és variálható annak függvényében, hogy az ember mire akarja használni. Az alapelképzelés a következő volt: adott egy kis méretű, önmagában gyakorlatilag csak alapvető funkciók ellátására használható telefon, melyhez vásárolhatunk különféle kabátokat (angolul jacketnek hívják őket), hogy egy-két funkcióval bővüljön a kínálata. Azért csak ennyivel, mert a cég akkoriban úgy gondolta, hogy az összvér megoldások sosem lehetnek olyan minőségűek, mint egy fókuszált szolgáltatás, tehát egy telefon nem lehet egyszerre jó zenében, fotózásban és szövegbevitelben is (itt a QWERTY-billentyűzetet kell érteni), valami úgyis sérül. Épp ezért az említett funkciókat ők külön szerették volna kínálni, elérhető áron. Az elképzelést az olvasóink nehezen fogadták be, de üzletileg azért érthető a dolog, gondoljunk csak a mai mobiltelefonok kameráira, melyeket általában maga a gyártó fejleszt. Vannak ugyan próbálkozások, például a Kodak kamerával felszerelt Motorola készülékek: ez a felépítés a modunál fordítva lett volna kommunikálva. Itt nem egy modu telefon lett volna eladva teszem azt Canon lencsével, hanem egy Canon fotóskabát lett volna eladva a modu telefonhoz. A Canon számára ez nyilván sokkal jobban cseng, nem igaz?

[+]

A 2008-ban még csak-csak feldolgozható koncepció manapság már tényleg nagyon furcsán hat. Látnunk kell, hogy amikor 2006 környékén ezt az egészet megálmodták, még nem léteztek olyan dolgok, mint a tömegek számára is elérhető érintőkijelzős okostelefon, az Android rendszer vagy épp az iPhone. Akkoriban voltak zenei telefonok, fotós telefonok, pár nagyon drága, nagy méretű, de mindent tudó okostelefon. Manapság viszont már a középkategóriában is lehet kapni olyan hatalmas tudású eszközöket, melyek összvérek ugyan, de nem bumfordiak és alapvetően mindent elég jól tudnak. Kérdéses hát, hogy a modu hogyan tud boldogulni 2011-ben, hiszen akárhogy is nézzük, de létrejöttét még egy másik piac szabályai segítették. Cikkünkben megkeressük a választ erre a kérdésre.

Hirdetés

Tartozékok, külső

A készülék dobozán látszik, hogy nem egy újabb "világmegváltó" kínai készülékről, hanem egy jóval komolyabb eszközről van szó, ami mögött egy olyan cég áll, amelyik képes megfizetni pár tehetséges grafikust. A körítés nem hivalkodó, de igényes, a dizájn kicsit fiatalos és kicsit geekes, a kartonbox tetején lévő feliratok pedig elég egyértelműek: modu + camerafy, sportify. Gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy a nálunk járt modellhez egy kamerás és egy sport-jacket járt, Magyarországon ha minden igaz, jelenleg nincsenek is más kabátok a készülékhez. Komolyan megijedtem viszont, mikor a cég weblapját megnézve nem találtam más jacketet. A blogjukról viszont kiderült, hogy létezik még egy boostify névre hallgató asztali kihangosító/állvány, valamint egy textify-nak keresztelt QWERTY billentyűzetes dzseki. Ennyi lett tehát a moduláris elvből, a cég behúzta a kéziféket, de jól is tették, hiszen értelmetlen lett volna minden egyes funkciót kivenni a készülékből, ezek viszont a kamera kivételével tényleg olyan dolgok, melyeket akár külön is lehet kapni. A kamera jacketbe való átpakolását egyedül az indokolhatja, hogy bizonyos üzleti felhasználók a munkahelyükön nem használhatnak kamerás mobilt, viszont így a magánéletükben bővíthetik a modut. Ezek a felhasználók viszont nagyon kevesen vannak.

A dobozban a készüléken, a Camerafy névre hallgató kamerás dzsekin és a Sportify-nek hívott karra rögzíthető tokon kívül egy sportoláshoz is használható, ergonómikus kialakítású hallójáratos fülhallgatót, egy microUSB-s töltőt és egy adatkábelt kapunk, meg persze felhasználói kézikönyvet, egyelőre csak angol nyelven. Az akkumulátort a látszat ellenére nem lehet eltávolítani a készülékből, az gyárilag benne van, tehát az összeszerelés ezen részével nem kell bajlódnunk.

[+]

A modu pici. Nagyon pici. Pontos kiterjedése 76 x 46,5 x 11 milliméter, tömege 62 gramm, minden idők egyik legapróbb telefonja. Formavilága abszolút szögletes, az élek kicsit le vannak kerekítve, ezért használat közben sehol nem vágja a kezünket, ergonómikus kialakításúnak mondható. Az összeszerelés minősége és az anyaghasználat is jó, a kemény, ujjlenyomatokat csak minimálisan gyűjtő, matt hatású plasztik jól mutat és hozzáérni is kellemes.

[+]

Az előlap tetején a telefonáláshoz használható hangszóró árválkodik, másodlagos kamera nincs mellette, pedig a készülék 3G-s, úgyhogy akár lehetne is. Alatta helyezkedik el a 2,2 hüvelykes képátlójú rezisztív TFT-LCD érintőkijelző, mely egyébként szinte az egész előlapot jelenti. Képminősége a közepesnél picit gyengébb, színei kissé fakók, betekintési szöge pedig nem az igazi, oldalról nézve a színek ugyan nem fordulnak át, viszont a kép sokkal világosabb lesz; napfényben viszont egészen jól olvasható. A megjelenítő bal alsó sarka alatt egy pindúrka nyílra lehetünk figyelmesek, mely egy érintésérzékeny gomb; sokat kell használni, épp ezért picit zavaró is, hogy nagyon közel van magához a kijelzőhöz. Az alsó rész síkban beljebb van, mint a kijelző, ez a dzsekik rögzítése miatt néz így ki: a mikrofon itt kapott helyet.

[+]

A hátlap meglehetősen puritánra sikerült. Gyakorlatilag teljesen sík, középtájon fut ugyan körbe egy vájat, mely valószínűlag az akkumulátor helyét mutatja, de házilag nem tudjuk kivenni a telepet, úgyhogy akár meg is oldhatták volna úgy, hogy a felület teljesen sík legyen. Alul olvasható pár halvány felirat, de ezek sem dobják fel a hangulatot, hátulról nézve a modu T olyan, mint egy fekete színű gyufásdoboz. Sajnos az oldalsó részeken is kevesebb látnivaló akad, mint az szükséges lenne, felül egy apró csík jelzi a kihangosító hangszórójának helyét, jobbra a készülék bekapcsolására és a képernyőzár kezelésére használatos lock gomb és a microSD bővítőhely ajtaja került, alul egy microUSB csatlakozó és a dzsekik által használt, teljesen egyedi sín található, balra a SIM-helyét találhatjuk meg, melyet szintén fedlap takar.

[+]

A külsőhöz ugye hozzátartozik a Camerafy névre hallgató kamerás dzseki is, melybe használat esetén csak bele kell csúsztatnunk magát a modut. A rögzítés jól megoldott, ha rázzuk a cuccot, minimálisan lötyög (és ebből adódóan kopog), de ez használat közben nem zavaró. Maga a dzseki oldalirányba és vastagság tekintetében pár milliméterrel toldja meg a masinát, hosszát pedig nagyjából másfél centiméterrel növeli. Ha belerakjuk a modut, a microSD-hez és a SIM-hez nem fogunk tudni hozzáférni, a képernyőzár gombja viszont természetesen megnyomható marad, a microUSB pedig alul is kivezetésre került. A dzsekin van egy billentyű, ami a készüléken nem található meg, ez pedig a kamera exponálógombja.

Menürendszer, szoftverek

Egyes források szerint a készülék szíve egy mindössze 184 MHz-es órajelen ketyegő Qualcomm QSC6270-es chip, mely többek között egy ARMv5 architektúrára épülő ARM926EJ-S processzorból, egy DSP400-as DSP-ből és, OpenGL ES-t támogató grafikus chipből és egy A-GPS vevőből áll. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy valóban ez a chip dolgozik a készülék belsejében, ugyanakkor furcsa, hogy a Qualcomm specifikációja szerint a QSC6270 mindössze 3 megapixeles kamerákat és 176 x 220 pixeles kijelzőket támogat, a Camerafy-n viszont 5 megapixel van és a kijelző felbontása is 240 x 320 pixel.

[+]

A készülék menürendszere a Qualcomm BREW mobilplatformra épül, mellyel pár eszközben már találhattunk, de azokra egy kicsit sem emlékeztet minket a modu. Egy igényesen megcsinált, alapvetően átgondolt, közepesen kezelhető és alapvetően elég lassú rendszerről van szó, melyet nem kimondottan élmény használni. Ebben erősen szerepet játszik az átlagosnál egy fokkal jobb érzékenységgel bíró rezisztív kijelző, mely azért... hát, csak rezisztív, na. A görgetések akadoznak, sok kényelmi funkció hiányzik, de ezekre csak a használat során jön rá az ember, elsőre inkább tűnik úgy, hogy ez egy nagyon kiforrott rendszer. Sajnos még nem az, de az MTK-platformos tákolmányoknál azért jobb. A kezelhetőség és a menürendszer felépítése (pár egyéb dologgal egyetemben) az alábbi videón csodálható meg:

A készenléti képernyőn gyakorlatilag semmilyen információ nem látható, a személyre szabhatóság kimerül a háttérkép cserélgetésében; egyébként a menürendszerhez sem lehet hozzányúlni, ebből a szempontból nagyon gyenge a modu. A színei alapján animált gif fájlnak tűnő alapértelmezett háttérképen három ikon és egy-egy azokhoz tartozó nyíl látható, ezek mutatják azt, hogy ujjunkat valamely iránybe elhúzva milyen eredményt kaphatunk. Ha felfelé mozdítjuk ujjbegyünket, a menübe jutunk, itt megszokást igényel, hogy nem elég egy kis mozdulat, gyakorlatilag a képernyő aljától egészen a tetejéig el kell mennie a kezünknek. Jobbra mozdulva a telefonos funkciókhoz, balra pedig a webes alkalmazások listájához jutunk, ha pedig fentről lefelé simítjuk végig a kijelzőt, egy listás állapotjelző részhez jutunk, melynek egyik oldalán az új események, a másikon a státusszal kapcsolatos dolgok (akksi töltöttsége, térerő, csengetési hangerő, Bluetooth) olvashatók. A főmenü elég puritán, listás felépítéső, nem személyreszabható, de egész logikusan felépített. És lassúcska.

Szoftveres téren elég gyér a kínálat. Kezdjük ott, hogy nincs naptár, ami finoman szólva is érthetetlen, ez már tíz éve alapvető funkciója a legolcsóbb, leggagyibb telefonoknak is. Minden más irodai funkció is hiányzik, be kell érnünk egy korrektül működő ébresztőórával, egy alapfunkciós számológéppel és egy fájlböngészővel. Van továbbá egy soha nem látott lassúsággal működő képnézegető, mely a közel 2 GB-os belső memóriában helyet foglaló fotókat és videókat képes a szemünk elé varázsolni. Pontosabban ez csak a kiírás: a készülékben kvázi nincs belső memória, a memóriakártyát használja és nevezi annak, ha kivesszük a készülékből (csak csipesszel lehet, körömmel nem), akkor a telefon instabillá is válik. Ennyit a szoftveres részről: ez a kínálat nagyon szerény, sőt... elég gáz. 2011-et írunk!

Adatkommunikáció, telefonálás, internet

Adatkommunikációs téren közepesen teljesít a készülék. GSM-modulja háromnormás (900/1800/1900 MHz), képes működni 3G hálózatokon is (900/2100 MHz), adatátvitelkor pedig GPRS, EDGE, UMTS és 3,6 Mbps-os HSDPA áll a felhasználó rendelkezésére. WiFi nincs, 2.1-es Bluetooth viszont van, mely természetesen képes a sztereó hangátvitelre is. Telefonálás közben a hangminőség elsőosztályú, komolyan megdöbbentem, amikor először beszéltem a modu-n, olyan kristálytiszta hangja van, amit a legtöbb telefon bizony nyugodtan megirigyelhetne. Ugyanakkor maga a telefonálás kissé kényelmetlen, hiszen hangerőt csak a kijelzőn tudunk állítani (inkább be is lőttem egy erős közepesre, az mindenhol megfelelt), a hívás lerakása is nehézkes, furcsa tehát ez a kettősség.

A névjegyzékben 1000 ember adatait tárolhatjuk el, a nevekhez több számot, egyedi csengőhangot és hívóképet rendelhetünk. A telefonkönyvvel kapcsolatban nagyon furcsa, hogy az nem képes a SIM-en és a belső memóriában tárolt neveket együtt megjeleníteni; vagy-vagy, választanunk kell. Az is érdekes, hogy nincs benne oldalt kezdőbetű szerinti lapozás, viszont ha görgetünk egy nagyot, a lista végigfut; magyarán az abc-ben hátrébb lévő betűkhöz úgy jutunk el, hogy görgetünk egy nagyot, várunk pár másodpercet, majd ha a keresett betűhöz érünk, megérintjük a kijelzőt.

Az üzenetkezelés sem hibátlan, a szövegbevitelnél van egy roppant zavaró hiba, nevezetesen az, hogy ha gyorsan elkezdünk gépelni egy adott szöveget (mondjuk azt, hogy "szia"), akkor a második karaktert ugyanúgy automatikusan nagybetűre rakja a telefon, ergo a "szia" szóból az lesz, hogy "SWyia". Hangsúlyozom, a probléma csak akkor áll fent, ha gyorsan gépelünk, de engem az őrületbe kergetett. Üzenetkezelésnél játszik még az MMS (50 darabot tárolhatunk el, az SMS-tárhely száma nem ismert) és az e-mail, utóbbinál előre be van állítva pár nagyobb ingyenes szolgáltató, ha viszont vállalati fiókunk van, pórul játhatunk, az SSL-hitelesítést ugyanis nem támogatja az eszköz, legfeljebb jelszavas POP3 és IMAP4 fiókokat kreálhatunk. A hívásnapló korrekt, külön-külön és egyesítve is képes megmutatni a különféle hívásokat (fogadott, nem fogadott, tárcsázott).

A készülékben wap és webböngésző is található, legalábbis elméleti szinten. A gyakorlatban nem igazán tudtam használni, hiszen azon kívül, hogy a készülék a HSDPA ellenére is döglassú volt, a böngésző a hitelesített kódot futtató Mobilarenától összeomlott, a telefon újraindult; egyszerűen nem tudtam rajta netezni. Ennek fényében kissé kiábrándító, hogy a Facebook és a Twitter kliensek nem natívak, csak a böngészőt nyitják meg, a YouTube viszont egy külön program, de sajnos nem jutott el hozzá az internet, pedig ugyanazt a profilt használta, mint maga a böngésző, ahol ugye bejött a Facebook mobil változata.

A Snaptu nevű, egyébként bárki által ingyenesen letölthető programban viszont van elméletileg egész jól működő Facebook, Twitter, RSS-olvasó és időjárás-előrejelző, viszont maga a program a Twitter loginnál lefagyott.

Multimédia

A Camerafy dzsekiben található kamera 5 megapixeles, autofókuszos, működését gyeneg fényviszonyok között ledes fény segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2560 x 1920, videóknál pedig 320 x 240 pixel. Mikor először próbáltam videót venni, a szoftver közölte, hogy "oh-uh", most nem tud videót venni, indítsam újra az alkalmazást. Utána már vett, ilyen minőségben. A kamerát kezelő szoftver egyébként nagyon kevés beállítási lehetőséggel bír, az éjszakai mellett sport üzemmódra válthatunk, ki és bekapcsolhatjuk a vakut és állíthatunk a felbontáson. Ennyi. Videózásnál a fehéregyensúlyhoz is hozzányúlhatunk.

A készülék kamerás dzsekijével készített képek átlagos minőségűek. A színek kicsit fakók, a zajszint is lehetne alacsonyabb, de ez a két dolog még beleférne, ami tényleg ront a fotók minőségén, az az, hogy a dinamikatartomány nagyon kicsi. Makrózásnál viszont elég kellemes minőséget kapunk, beltérben viszont nem kiemelkedő a modu.

A modun nem található 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, kapunk viszont hozzá egy hosszabbítót/átalakítót, mely a microUSB-ből szabványos fülescsatlakozót csinál, továbbá gombok is vannak rajta, így a zenét és a hivásokat is könnyen tudjuk kezelni. Elvileg. Gyakorlatilag nagyon lassan mennek át a kéréseink, dög lassú az egész. A zenelejátszó szoftver átlagosnak tűnik, ID3-tagek alapján szűr a számok között, nem jeleníti meg az albumborítókat, viszont tartalmaz hangszínszabályzót. Van viszont egy nagyon komoly gond vele: nem fut a háttérben. A zenei részhez hozzátartozik az FM-rádió is, mely jól működik. Az eszköz hangminősége kihangosítva közepes, a fülhallgató viszont sportos kialakítása miatt bizonyos ruhák mellett furcsán nézhet ki (mivel a fülünk fölött fut keresztbe), de legalább jól szól.

Egyebek, összegzés

A készülékben elméleti szinten található A-GPS vevő, ezt azonban gyárilag egy program sem képes kihasználni, plusz a lehetőségét sem látom, hogy mire lehetne jó. Navigációra a miniatűr kijelző és a gyenge akkumulátor miatt biztos nem, de még azt is megkockáztatom, hogy a Google Maps pozíció megkeresését sem szívesen várnám meg...

[+]

...az akkumulátor ugyanis finoman szólva is harmatos, gyakorlatilag a modu T bír a legrosszabb üzemidővel az összes általam eddig tesztelt készülék közül. Az 500 mAh-s telep átlagos használat mellett egy napot sem bír ki, azaz ha reggel elmegyünk munkába úgy, hogy éjjel teljesen feltöltöttük, sanszos, hogy a munkaidő végét sem bírja ki, de hogy az esti csocsózásnál feladja a harcot, az egészen biztos. A gyári adatok szerint a beszélgetési idő 3 óra, ami szerintem túlzás, nem bír ki ennyit az újdonság.

Elég szomorú vagyok. A modu T egy olyan készülék, amit már évek óta várunk, ennek pedig az az elsődleges oka, hogy egy olyan koncepcióra épül, mely annak idején nagyon újszerűnek tűnt, és bár sikere nem volt egyértelmű, örültünk annak, hogy egy cég legalább megpróbálkozik az innovációval. Amiatt mindenképp boldogok vagyunk, hogy a modu végül eljutott odáig, hogy tömeggyártásban kapható legyen két készülékük is, a gond viszont az, hogy ez az érintőkijelzős modu sajnos pocsékra sikerült. Lassú, nehezen kezelhető, keveset tud, instabil, az üzemideje pedig harmatgyenge. Szinte biztos vagyok benne, hogy a rendes gombokkal operáló, OLED kijelzős, első generációs modu egy korrektebb készülék volt, abban pedig csak reménykedni tudok, hogy a hamarosan érkező androidos modu W nagyobbat fog szólni. Igaz, nem lesz könnyű dolga, a kicsi okostelefonok piacát jelenleg ugyanis lefedi egy készülék, mely a maga kategóriájában hibátlan: Sony Ericsson X10 mini a neve. A harmadik generációs modunak nem lesz könnyű dolga, ha le akarja taszítani a trónról.

A modu T ára egyelőre nem ismert, pár napon belül elvileg véglegesítve lesz, de az biztos, hogy 50 000 forint fog mozogni a nálunk járt pakk ára. A hiányosságok fényében plecsnit semmiképp nem kaphat az eszköz, az árat figyelembe véve pedig még sötétebb lehet a kép. A moduban viszont továbbra is látunk fantáziát, üde kis színvolt a telekommunikáció világában, drukkolunk neki!

Bocha

A modu T készüléket a Smartshop biztosította, köszönjük!

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Modu T

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	76 x 46,5 x 11 milliméter
	Tömeg	62 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel
	Kijelző típusa	Rezisztív TFT-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	65 536
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 darab
	SMS memória	dinamikus
	Memória	belső memóriaként a microSD kártyát használja a készülék
	Memória bővíthetősége	microSDHC (2 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 3,6 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	A-GPS
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	modu T
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	YouTube kliens, eBuddy kliens, Snaptu
	Multimédia
	Fő kamera	a készüléken nincs a Camerafy jacketen 5 megapixeles, autofókuszos, ledes villanóval
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	nincs
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben nem fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	210 óra
	Beszélgetési idő	3 óra
	Zenelejátszási idő	10 óra
	Egyebek
	jacketekkel bővíthető készülék, 184 MHz-es Qualcomm QSC6270 processzor