Doboz, külső
Írásunk főszereplője olyan dobozban jött, mint egy kivételesen nagyra nőtt Toblerone. Hosszú, fehér csomag, szerintem leginkább idétlen, az extravagáns kifejezés nem jutott róla eszembe. Még szerencse, hogy a kibontásnál dr. Kind is a környéken volt, mert egyből azonosította a Samsung fülest, ami a fentiek fényében egyébként nem meglepő. Adatkábel, töltő, kis velúr tok tartozik még a hosszú pakkba, semmi több.
A telefon elég súlyos jószág, konkrétan negyed kiló. Ennek nyilván az anyaghasználat az oka, illetve az is, hogy egyébként sem apró a készülék. A Nexus S köré épített ház nemes anyagokat tartalmaz. A CNC marással készített alumínium burkolatot 24 karátos vörösarany fedi (ettől kissé nőiesen rózsaszínes árnyalata van a mi példányunknak, de létezik klasszikusabb, tényleg aranyszínű változat is). A fennmaradó részeket zafírkristály borítja, van opcionálisan olyan verzió is, ahol a sarkokra is jut néhány fekete betét, esetünkben a hátlap kapta a nagyját. A gombok is zafírkristályból vannak (ennek ellenére kissé lötyögnek), a készülékházat pedig csavarok tartják össze, amelyek rozsdamentes acélból készültek. No, ezért negyedkilós a telefon.
Apró adalék, hogy a Grand Touch-ból létezik ennél olcsóbb verzió is, ott nincs aranyozott külső, a tesztelt gép az úgynevezett GCB modell, ami morcosabb összegbe kerül. A telefon alján apró, bemart aláírás olvasható, Peter Bonac neve szerepel itt, aki egyébként a designer és egyben a Mobiado alapítója. Facebook profilja mellesleg nyilvános, a fotók között felbukkan a genfi autószalon, vagy a Golden Globe díjátadó is, hát ilyen helyekre jut el ez a forma a Mobiado miatt.
Az előlapot uraló, karcálló kijelző egy 480x800 pixeles, 4 inches S-LCD panel. A felület zsírtaszító bevonatot kapott, ráadásul hajlított az üveg, nem nagyon, de a telefon formája erre megpróbál ráerősíteni. Ettől nem lesz kecsesebb, inkább olyan az egész, mintha Uri Geller megpróbált volna egy téglát meghajlítani, de belefáradt és félúton megállt. Vannak alul érintőgombok (kissé furcsa sorrendben), van belső kamera, fényérzékelő, a csatlakozók kapcsán pedig microUSB és jack kijárat fedezhető fel, máshol nem nyílik a ház, azaz memóriabővítés nincs oldalt. És máshol sincs, a belső, 16 gigás háttértár elég kell legyen kőgazdag arcoknak is.
A hátlapon a cég emblémája látható, kamera és vaku is akad, a felület nagyobbik része (ami egyetlen zafírkristálból készült) alulra lecsúsztatható, így férünk hozzá az akkumulátorhoz. A cucc persze nagyon egyben van, valószínűleg nem érdemes leejteni (egyrészt, mert elég sokba kerül), mivel jó eséllyel maradandó nyomot hagy parkettán és kövön is. Hogy szép-e, arról inkább nem foglalnék állást, az említett Peter Bonac az, akit lehet isteníteni és szidni (Sydney? Hogy jön ez ide?) a formaterv kapcsán.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
