Koncepció?

Azt hiszem, hogy az XXL GSM-mel nem vagyunk rosszban. Most mégis meglepett minket egy M800 óratelefonnal, amely a tökéletesen értelmetlen mobil eszközök szűk, de annál izgalmasabb táborába sorolható. Volt már nálunk Hyundai órafon, arról legalább lehetett tudni, hogy mi az. Ez az M800 viszont teljesen ismeretlen gyártótól jött, egy biztos, hogy a származási hely Kína.

Az óratelefonoknak – egyelőre – semmi értelmük. Hülyülni jó vele, páran rácsodálkoznak, lehet vele Knight Ridert játszani, de a mindennapi használathoz minimum arra lenne szükség, hogy minden funkció hanggal vezérelhető lehessen, beleértve az üzenetírást is. Miután ez még drága móka lenne (ha egyáltalán megoldható), ezért szembe kell nézni azzal az egyszerű ténnyel, hogy egy csuklóra szíjazott mobil eszköz jellegénél fogva nem alkalmas telekommunikációra, a magam részéről ugyanis egyrészt nem hordom az alkaromon a fülem és a szám, másrészt általában gombokkal írnék SMS-t, de egy ekkora kütyüre billentyűzet fizikai korlátok miatt nem nyomorítható rá.

Viszont helyet kell teremteni az akkumulátornak, a SIM kártyának, a kijelzőnek, az esetleges memóriabővítésnek (az M800-ban ilyen mondjuk nincs, de a Hyundai órában volt), a mikrofonnak és a hangszórónak. Ennek az az eredménye, hogy órának nagy, telefonnak kicsi eszköz keletkezik, amelynek hordása közben az ember azt érzi, hogy a csuklójából kinőtt még egy kéz, de az folyamatosan ökölbe van szorítva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!