Mindez a gyakorlatban, összegzés
A bekapcsolás egyszerű: ha a nyakunkra illesztettük a kütyüt, akkor bal oldalt találjuk meg a megfelelő csúszkát, a sikeres manővert halk intro és a telep töltöttségét közlő hangüzenet koronázza meg. A csatlakozás egy egyszerű Bluetooth-kereséssel azonnal megtörténik, innentől pedig szinte mindent gombokkal kezelhetünk: külön billentyű van a bejövő hívások kezelésének és a lejátszott tartalom vezérlésének is, szintén egy nyomással kérdezhetjük le a töltöttséget és a pontos időt.
A Bluetooth mellett AUX-lehetőség is van [+]
Ha ennél többet szeretnénk, akkor azonban telepítenünk kell az LG Tone&Talk alkalmazást, ami magyarul továbbra sem tud, viszont kezeli az értesítéseinket, állíthatjuk benne a gyárilag felturbózott mélyekkel sokkoló hangszínszabályzót, rögzíthetünk hangjegyzeteket, és ha véletlenül elakadnánk, elolvashatjuk a kezelési útmutatót. A kezelőszervek felsorolása a legkülönlegesebbnél ér véget: természetesen csúszkával kezelhetjük, hogy fülhallgatón, vagy hangszórón érkezzen a zenebona.
Magyarul továbbra sem tud a Tone&Talk alkalmazás [+]
A kütyü pedig sajnos itt nem tud igazán nagyot mutatni, hiába a DTS-közreműködés, a valódi 3D-nek nevezett filmes produkció és a magas minőségű DAC. In-ear módban, azaz fülhallgatóval hozza a kötelezőt: jól izolál, driver flex jelenséget nem produkál, méreteihez képest jó tere van, az összes tartományban tiszta és elég sok részletet mutat, ugyanakkor mindenféle séma kikapcsolása után is enyhe mozis visszhang-réteggel skálázza át a zenéket, ami sokaknak lehet zavaró. Hangszóróra átbillentve azonban sajnos végleg összedől a kártyavár: egy csendes szobában sem tud valódi mozis élményt produkálni, a csontrezgéses vibráció remek kiegészítés lenne, de élénk, energikus mélyek nélkül egyszerűen elveszik, a filmeknél kiugró fontosságú, impulzusszerű hangeffekteket (üvegtörés, elsülő fegyver, stb.) is lustán viszi át, a hangerő pedig sokszor kevés. Mindezt úgy, hogy elméletileg zenemegosztásra is alkalmas lenne, amihez aztán végleg nagyon kevés a teljesítménye.
Természetesen állítható a zsinór hossza [+]
Nehéz konklúziót mondani, hiszen a Tone Studio hiába lép elméletileg piacra, gyakorlatilag még nem érződik késznek. Az árazásával nem lenne nagy gond, kis példányszámban készülő, innovációt magában hordozó termék értelemszerűen nem lehet olcsó, viszont nagyon sok kihagyott ziccer mellett jelentek meg olyan zavaró hibák, mint a folyamatosan aktív DTS-mód, az enyhe jóindulattal közepes, de ezen a szinten inkább gyenge beszédmikrofon és a tény, hogy szinte fölöslegesen cipelünk magunkkal 150 grammot, hiszen a hangszóró nem ad túl komoly zenei vagy mozis élményt. Mindenesetre, ez egy igazán egyedi termék, és aki hasonlóra vágyott, most megveheti, az erre szánt keretből azonban nem árt megfontolni, hogy külön kerüljön-e megvásárlásra a fülhallgató és a hangszóró. Hangminőség szempontjából nem kérdés, hogy melyik lesz jobb.
szentkuti11
A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
