Bevezető

A harmadik Prada telefon ez már az LG-től. Az első tényleg híres lett, a másodikra senki sem emlékszik, pedig még spéci órát is gyártottak hozzá, de hogy milyen lesz a harmadik fogadtatása, azt még nehéz megjósolni. Mindenesetre látszik az evolúciós folyamat, most direkt visszakerestem a 2007 májusában írt tesztünket az első Pradaról, s bizony látszik a fejlődés még úgy is, hogy az a készülék igencsak megelőzte a korát. Egyébként hálisten nem kell az emlékeimben kutakodni, hiszen az LG küldött nekem egy példányt az első Pradaból is, most mindkettő itt fekszik az asztalon, hogy majdnem öt évnyi mobilkommunikációs fejlődés kézzelfogható eredményét láttassák.

[+]

Az első Prada arról volt híres, hogy a világon először lépett piacra olyan sorozatgyártásba került telefon, amely teljes mértékben érintésvezérelt módon működött, nem cerkával, hanem ujjbegyre optimalizálva. Előbb, mint az ikonikus iPhone, előbb, mint a Meizu, előbb, mint a másik koreai cég bármely hasonló modellje. Akkoriban ez volt a jövő egy szeletkéje, egy igazi kuriózum, kapacitív kijelző, átdolgozott kezelőfelület és a gombok hiánya. Ma már persze – most, hogy előkotortam a fiókból - kicsit megmosolyogtató, hiszen egy Samsung S5230 is könnyebben kezelhető, de az biztos, hogy a külső kapcsán nem nyúltak mellé a gyártónál, az első Prada ugyanis még most is vonzó jelenség, ha bumfordibbnak is tűnik, mint az a tepsi, ami mellette hever és ugyanazt a Prada feliratot viseli a kijelzője felett.

Volt egy kettőpuntnullás Prada is, hivatalosan a KF900-as, de az valahogy nem állt össze. Oldalról kicsúsztatható QWERTY gombsora miatt igencsak húsos lett, ami kevésbé illik a divatcéghez, pláne egy olyanhoz, amely luxuscuccokkal foglalkoznik. Ez a készülék egyszerűen nem volt elég jó, elég ütős, elég egyedi, elég stílusos ahhoz, hogy értékelhető nyomot hagyjon a mobilkommunikáció eddig meglehetősen rövidke történelmében. Az első Prada 2007-ben, a második egy évvel később mutatkozott be, harmadikra azonban majdnem négy esztendőt kellett várni, ennyi idő alatt pedig sokminden változik egy ilyen dinamikusan fejlődő iparágban. A Prada szempontjából talán a legfontosabb, hogy az érintőkijelző nem kuriózum, viszont pont ezért ma már normálisan műkdödik, a technológiai előrelépéseknek köszönhetően pedig jóval vékonyabb és kecsesebb formatervet lehet készíteni egy telefonnak. Itt volt tehát az idő, hogy a Prada újra színre lépjen.

Külső

Dobozt nem kaptunk, de tudjuk, hogy nagyjából mi van benne és hogyan néz ki. Fekete hasáb, kinyitás után kiderül, hogy tartozékok kapcsán nem fukarkodtak az LG-nél. A szokásos töltő, headset, adatkábel szentháromság mellett van tok, illetve egy Bluetooth füles is – legalábbis erről szóltak a hírek, reméljük, hogy a hazai pakkokból sem fog hiányozni. A Prada egyébként is ezt a monokróm színvilágot érzi magáénak, a legtöbb kreatív és reklám szürke-fekete kombinációt használ, ehhez pedig abszolút illeszkedik a csomagolás.

[+]

Maga a telefon sokkal-sokkal nagyobb, mint a korábbi Prada modellek. Ez egy mai, modern tepsi, az első Prada 3 inches kijelzője helyett itt 4,3 inch a képátló. Ehhez a mérethez mindössze 8,5 mm-es vastagság tartozik, a Prada 3.0 tehát a Samsung Galaxy S II, vagy a Sony Ericsson Xperia arc S vonalán mozog. Az előlap totál szimmetrikus, alul-felül ugyanakkora hely van a kijelző és a készülékház széle között, csak éppen felül ezt egy Prada felirat tölti ki egy belső kamera társaságában, alul pedig érintőgombok sorakoznak, amiket csak akkor látni, ha matatunk a felületen (ez egyébként sokszor meglehetősen idegesítő).

[+]

A szimmetria az oldalsó részeken is majdnem tetten érhető, de a telefon bal felén azért helyet kapott a hangerőt szabályozó gombpáros. Minden más, ami egyébként egy modern mobil oldalára szorul, az ezúttal felülre költözött. Itt négy darab, kör alakú bizgentyű van. A bal sarokban jack kimenet tátong, mellette egy gomb, amely a kamerát izgatja (elég furcsa ez itt), majd egy újabb kör, ami nem gomb, hanem a microUSB csatlakozót rejtő tolóajtó “fogantyúja”, végül a jobb szélen még egy gomb, amely a kijelző lezárását és feloldását hivatott megoldani. Ez a négy kör elég egyedi itt a telefon tetején, egy picit erőltetett, hog a kamerát vezérlő billentyű is ideköltözött, de meg lehet szokni.

[+]

A telefont körbeölelő keret talán fém, de inkább nem az, a hátlap viszont egészen biztosan műanyag. Kemény és recés, biztos, hogy egyedi, de nem biztos, hogy ez volt ide a legjobb választás. Mondjuk ellenállónak tűnik, az ujjlenyomatokat sem gyűjti, de a szépségéről megoszlanak a vélemények, túl durva, otromba látvány az előlap letisztultsága után. A Prada felirat szépen csillog a közepén, az LG csak diszkréten, alulra tette a logót, felül pedig kamera és vaku fedezhető fel, a korábbi Prada modelleken látható Schneider–Kreuznach felirat nélkül.

[+]

Az összeszerelési minőség példás, masszívnak érződik a telefon, a hátlapot nem nehéz ugyan levenni, de nagyon stabilan rögzül a helyén. Ha leszedtük, akkor hozzáférünk a microSD kártyához, nem tudom, hogy gyárilag jár-e hozzá, hiszen a belső tárhely 8 gigabájtos.

Hardver, menü

Ha nem is abszolút csúcs a hardver, amit a Prada burkolata mögé rejtettek a mérnökök, éppen elég frankó ahhoz, hogy a világ jelenlegi élvonalába dobja a készüléket. Egy kétmagos Texas Instruments proci küzd meg a feladatokkal, magonként 1 GHz-en dorombol a Cortex-A9-es architektúrájú SoC. A grafikus gyorsító szerepét egy PowerVR SGX540-re osztották, az egész mellé hozzácsaptak 1 gigányi RAM-ot, aztán a jelek szerint komolyan nekifeküdtek a mérnökök az optimalizációnak, mert a Prada 3.0 villámgyors. Van is egy frankó táblázatunk, ahol a legfontosabb konkurenciákkal hasonlítjuk össze a készüléket, kivastagítva a nyerő értékekkel.

Nem csak a benchmark-huszárok dobhatjk magukat hanyatt, alapvetően kijelenthető, hogy a mindennapi használat során a Prada 3.0-t nem lehet zavarba ejteni, egykedvűen hajtja végre egymás után a feladatokat, teljesíti a kéréseket, ami minimális röccenés jelentkezik, az mind az Android mögött dolgozó kernel számlájára írható, megítélésünk szerint az LG-nél kihozták a maximumot ebből a hardverből, ami úgy egyébként sem gyenge.

A Prada 3.0 azonban nem csak emiatt egyedi, hanem a felhasználó felület miatt is. A fekete-fehér alapokra tett GUI úgy tud igazán érvényesülni, hogy a 4,3 inches, 480x800 pixeles IPS panel elég kontrasztos ahhoz, hogy a fekete fekete, a fehér pedig tényleg fehér legyen, és ne egy homályos, szürkés katyvasz. A kijelző egészen kiváló, ezt a gyászos hatású színvilágot is látható információként adja vissza még direkt napfény esetében is, a betekintési szög is szinte 180 fokos.

A készüléken 2.3.7-es Android rendszer dolgozik, majd biztosan frissíthető lesz valamikor, egyelőre egyik gyártó sem kapkodja el a 4.0-s verzióra való átállást (ígéretekkel persze tele a padlás). A Prada és az LG szakemberei persze nekiestek a gyári felületnek, hogy valami egyedit hozzanak ki belőle, s ez sikerült is. Alapvetően kétféle irányzat létezik az egyedi grafikus interfészek tekintetében, vagy csak kicsit skinezget egy gyártó (mondjuk a TouchWiz ilyesmi), vagy durván beletúr a rendszerbe (Sense, vagy az Xperia UI), a Prada valami keveredése ennek a kettőnek. Úgy indították az egész projektet, hogy az egész Androidra ráküldtek egy színmentesítő algoritmust, s amikor már mindent szürkeárnyalatosban láttak, akkor elkezdték kitalálni, hogy milyen plusz funkciókkal lehetne még megbolondítani a rendszert.

Ennek az egésznek az az eredménye, hogy a főképernyőkön egészen addig minden monokróm, amíg ki nem teszünk egy olyan shortcutot, aminek színes az ikonja. Ám ha ezt hosszan nyomjuk, akkor van lehetőségünk lecserélni a kis ábrát 81 féle másikra, akár egy betűre is. Így mondjuk mindenféle szövegeket is ki lehet tenni az alapkérnyőre, plusz nem rondít bele semmi színes a hangulatba. Természetesen a widgeteket is átszabta a gyártó, minden van, ami egyébként is létezik, egyes esetekben még különféle verziók közül is választhatunk (például az analóg óránál), de azért itt már nem fenékig tejfel a helyzet. A jelek szerint ugyanis a Google nem engedte, hogy a brandelt szolgáltatásait módosítsa akárki, ezért a kereső, a térkép, a Market, a GTalk, a YouTube és a többiek nem kaphattak egyedi widgetet és ikont sem. Maradtak színesek, amit az LG úgy igyekezett megoldani, hogy a menübe belépve ezek alulra kerültek, szeparálva a többi, monokróm cucctól. Vannak spéci háttérképek is, itt már komor hangulatú, de színes verziókat is találhatunk, ugyanakkor (s ez nekem speciel hiányzott) az animált hátterek kapcsán nem vették a fáradtságot, hogy fabrikáljanak néhány stílusos darabot. Állítható viszont a betűtípus, elég sokféle verzió létezik, ez korábban is megvolt az LG telefonoknál.

Természetesen a felülről lehúzható állapotsáv is komorabb, mint a gyári Androidon (és magában foglalja a zenelejátszó állapotát is), s a lezárt kijelző is egyedi módon néz ki. Felfelé kell húzni az ujjunkat a nyitáshoz, a nem fogadott eseményeket láthatjuk itt az óra társaságában. Egyedi gesztusok ezúttal nincsenek, pedig egy ilyen kategóriájú telefonnál elfértek volna.

Alapfunkciók

Nem maradtak érintetlenül a gyári alkalmazások sem. A névjegyzék szintén elsötétedett, az alap funkcionalitás maradt, az egyes bejegyzésekbe belépve négy fülön láthatjuk az információkat. Természetesen Facebookkal összerendezhető a lista, és ez volt az a pont, ahol sikerült betérdeltetni szoftvert egy jó 15 percre, mert amíg a fiókommal szinkronizálta az adatokat, addig a névjegyzék tetszhalott állapotba került. Egyébként elkezdődött a Google Plus térhódítása is, hirtelen felbukkantak képpel olyan kontaktok a telefonban, amelyeket nem a FB-ról ismer a telefon, hanem a Google saját rendszerében találja meg őket. Van egy kedvenc névjegyeket megjelenítő widget, illetve többféle közösségi oldalakat monitorozó minialkalmazás, ezeket sokféleképpen testre lehet szabni.

Az üzenetkezelésnél is a szürke dominál, az SMS-MMS megjelenítésében ezen felül nincs különösebb extra, chat-thread nézetben látjuk a beszélgetéseket. A virtuális gombsort is monokrómra vették a mérnökök, ettől még nem okoz gondot a használata, álló nézetben is ritka a félreütés. Az elektronikus levelezés beállítása pofonegyszerű, két perc volt az egész, aztán máris bezuhantak az emailek. Itt már némi kék árnyalat is felbukkan, ami jót tesz a hangulatnak, eddig elég komor volt az egész menü. A levelezés során lehet állítani a megjelenített betűméretet három lépcsőben, ez nem haszontalan dolog. Több postafiók felvitelére is nyílik mód, majd ezeket utána be lehet tolni egyetlen, kombinált postaládába. A Gmail külön alkalmazás, de ez minden androidos telefonon így van.

A naptár szépre sikeredett, jót tett “pradasítás” a felületnek. A funkcionalitás a régi, frissülhet több forrásból a felület, ezeket különböző színnel jelzi a készülék. Havi, heti és napi nézet látható. A számológéphez nem nyúlt az LG, az időzítő, stopper, világóra, ébresztés négyesfogatot sem piszkálták. A dokumentumainkat a Polaris Office segítségével nyithatjuk meg és szerkeszthetjük, a diktafon az ismert módon működik. A Car Home névre hallgató felület egy autóba ajánlott megjelenítési mód hangparancsokkal és korlátozott funkciókkal, szintén szürkésre színezve, a Desk Home pedig egy ordas nagy óra, illetve a zenelejátszó vezérlője arra gondolva, hogy valaki az asztalán dokkolja a Prada telefont.

Extra szoftverek

Komoly mennyiségű extra szoftvert szedtek össze a mérnökök. Ezek között vannak értelmes és kevésbé hasznos applikációk. A Biztonsági Mentés ikon mögött a Sprite Software programja lapul, amely memóriakártyára replikálja a telefonunk tartalmát, majd onnan ezt bármikor képes visszaállítani, illetve az egész dolgot ütemezni is képes, leggyakrabban naponta csinálja meg. A Hírek nevű rajz egy előre feltöltött RSS-olvasót rejt, ezt speciel pont utáltam, mert nem lehetett benne Magyarországot választani, az meg engem kevésbé izgat, hogy mit ír a Reuters. Ehhez van egyébként patent widget is, ha lenne hozzá hazai tartalom, akkor tapsikolnék ezerrel, mert a felület egyébként igen jó, meg lehet osztani az anyagokat mindenféle módon, át lehet ugrani a teljes cikkre egy mozdulattal, ilyesmi.

Az időjárás mögött a Yahoo által szolgáltatott adtok álnak. Az app szép, de nem túl pontos, most délután 5:12 van, az alkalmazás szerint ragyogó napsütést kéne lássak, miközben felhős alkonyatban leledzem. Sebaj, ehhez is van remek widget, fekete-fehér grafikával, hogy a főoldalon jól nézzen ki. A pénzügy nevű ikon mögött a Yahoo tőzsdei információit találjuk, a Remote Call pedig az LG alkalmazása arra, hogy távolról lehessen piszkálni a telefonunkat ügyfélszolgálati hívás esetén, ezt szerintem itthon nemigen használják ki az operátorok.

Nincs még vége, most jön a java. A SmartWorld nevű alkalmazásban megint nem lehet hazánkat választani, de ez nem olyan nagy tragédia, egy LG-s alkalmazásboltba jutunk, amely az Android Marketről mazsoláz, ráadásul vidáman működik akkor is, ha mondjuk UK-t választunk Magyarország helyett. A SmartShare már más tészta, ez a készülék DLNA képességeire épít. Ha azonos WLAN hálózaton vannak a médiamegosztásra képes eszközeink, akkor a telefonon lehet lejátszani a máshol tárolt tartalmakat, vagy fordítva, vagy éppen – ez volt a kedvencem - a telefon csak vezényli, hogy most a gépről menjen a tévére az anyag. Kár, hogy ezt nem tudtam megoldani, holott véletlenül pont LG eszközökkel próbáltam, az viszont virgoncan működött, hogy a készülékről a tévére toltam a fájlokat, a számítógépemről pedig a telefonra varázsoltam egy videót.

Multimédia

A hátlapon 8 megapixeles kamera ücsörög, nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy bármi extrát tapasztalok. A beállítási lehetőségek viszonylag szűkösek, a képméret, a fehéregyensúly, a fókuszálás módja, az ISO babrálható, kikapcsolhatjuk a vakut, kábé ennyi. Ha a belső kamerára váltunk, akkor plusz extra, hogy tükörképet is menthetünk. Videót fullHD-ban rögzít a gép, a kétmagos Android masinák erre általában képesek.Itt egy rövid felvétel.

A fenti tesztfotókat megvizsgálva azt kell mondani, hogy normális fényviszonyok esetén egész frankó képek készülnek. Amint azonban mesterséges fényről van szó, vagy sötétedni kezd az ég, igen nagy vehemenciával jelenik meg a képzaj. A vonalélesség, a telítettség, a fókusz azonban rendben vannak, számomra pozitív csalódás volt a Prada képalkotási képessége, ha nem is ér fel az N8-hoz, de az okostelefonok mezőnyében a jobbak közé sorolható. Van egy alapfunkciós képszerkesztő is a programok között, ezzel lehet méretezni, vágni, effektezni és forgatni, ennél több nem is kell egy telefonba, s meglepően gyorsan végre is hajtja a szoftver a megadott műveleteket.

A zenei produkció sem rossz, kihangosítva egész jól szól a telefon, fülessel pláne nem lehet panasz. A lejátszó ízléses grafikát kapott, jól átlátható, van equalizer kismillió előre beállított sémával (amelyek között néha nem is érezhető a különbség), csinálhatunk playlistet, látunk albumborítót, ki lehet vezérelni az egészet sztereó Bluetooth felé, esetleg DLNA-n keresztül valami normális hangcuccra is. Nem hagyták ki az FM-rádiót, amely nagyon érzékeny, elvileg RDS információkat is megmutat, ezt nekem nem sikerült belőle kicsiholnom, de az biztos, hogy fülhallgató csatlakoztatása nélkül nem fog megszólalni.

Ha nincs DLNA-képes eszközünk, de mégis szeretnénk mondjuk a tévén megnézni a tartalmakat, akkor MHL kábel segítségével a microUSB-ből lehet HDMI-t csinálni, s ezt simán lekezeli a telefon. Fontos azt a nem elhanyagolható apróságot is megemlíteni, hogy a Prada zajszűrős mikrofont kapott, így a beszélgetési hangminőséggel nem is volt gond a tesztidőszak alatt, a hangszórók minőségéről pedig már esett szó.

Adatátvitel, akkumulátor

A böngésző megfelel a követleményeknek, villámgyors, van benne flash, szépen tördeli az oldalakat, egy szavam nem lehet rá. Hogy tartalom is jöjjön szépen az LG mérnökei 21 Mbps sebességű HSDPA kapcsolat lehetőségét tolták be a gépházba. Felfelé “csak” 5,76 Mbps a tempó, jajmilesz. Ehhez jön bónuszként a WiFi Direct szabványt is ismerő 802.11 a/b/g/n szabványú WLAN, a 3.0-s Bluetooth, az NFC képesség, illetve a 2.0 microUSB csatlakozó.

Természetesen van a készülékben GPS vevő is, amely fél percen belül minden esetben talált pozíciót, beltérben is majdnem mindig jól sakkozta ki a helyet a cellainfo és a környező WLAN hálózatok bemérése után. Hardveres oldalról az adatkommunikációs repertoár tehát kevés kívánnivalót hagy maga után, főleg, ha halkan megjegyezzük, hogy a telefon koreai verziójában TDMB tuner is van.

[+]

A hátlap alatti akkumulátor 1540 mAh teljesítményű. Ez egyébként majdnem a duplája annak, amit az első Prada kapott (800 mAh), a hivatalos készenléti idő viszont szinte teljesen megegyezik. Ugyanakkor a gyakorlat mást mutat, anno az első Prada három napig ment egy töltéssel, a harmadik Prada viszont egy napig bírja, ha tényleg maceráljuk. Visszafogottabb használattal mondjuk kettő, de akkor éjszakára repülő üzemmódban van.

[+]

Összegzés. Az első Prada telefonnál nem az volt a kérdés, hogy jó-e vagy sem. Hanem az, hogy miképp működik a világ első teljesen ujjra optimalizált készüléke a gyakorlatban. Most viszont szinte minden telefon ilyen, a kérdés tehát az, hogy az LG és a Prada házasságából vajon születik-e megint olyan készülék, amelyre sokáig fogunk emlékezni. A válasz az, hogy nem, de nem azért, mert ne lenne abszolút jó. Hanem mert – érdemei elismerése mellett – nem egy korszakos valami, hanem egy igen jól összerakott, Prada-feelinggel meghintett okostelefon csupán, amely pillanatnyilag az LG csúcsmodellje, főleg ha a hardvert, az optimalizációt, s persze az árát nézem. Ami nem lesz kevés. A hivatalos, hazai cédulát még nem ismerjük, de 140 ezer forint felett lesz, az biztos. Ez nem kevés pénz, hasonló kaliberű telefont lehet bőven ennyiért kapni, igaz, egyikre sincs ráírva, hogy Prada. S bár a divatcég férfiruházatot is forgalmaz (amelynek milyenségéről nem szeretnék állást foglalni, nézze meg mindenki maga), a Prada alapvetően a nők számára lehet kedves. A telefon ennek ellenére egyáltalán nem nőies, inkább elegáns, de lehet, hogy pont ez fogja vonzani a tehetősebb hölgyeket, amikor okostelefont keresnek maguknak. Ha úgy nézzük, akkor ez a nőknek szánt legkomolyabb készülék, de sem Bocha, sem dr. Kind, sem pedig jómagam nem dugdostuk mélyen a zsebünkbe a készüléket, pedig mindhárman használtuk jópár napon keresztül. Hogy végül milyen fogadtatása lesz a piacon, kik fognak ennyi pénzt áldozni egy egyébként valóban jól sikerült modellre, azt nehéz megtippelni. Az egyesek szerint gyászos, komor, mások szerint elegáns és letisztult kezelőfelület nekünk alapvetően tetszett, mint ahogyan a készülék is, de őszintén szólva jobban örülnénk egy ugyanilyen alapossággal és optimalizációval összerakott, hasonló tudású, “hagyományos” LG okostelefonnak. A Prada 3.0 mindettől függetlenül megkapja a Tetszett plecsnit, ugyanez kicsit más formatervvel, Prada felirat nélkül, 30%-kal olcsóbban simán ajánlott lenne.

LG Prada 3.0

Bog

A készülékkel kapcsolatos MobilarenaTV-adás itt nézhető vissza.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

LG Prada 3.0

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	127,5 x 69 x 8,5 milliméter
	Tömeg	138 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 800 pixel (217 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív IPS érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	Processzor órajele	Ti OMAP4430 1 GHz (kétmagos)
	Processzor csíkszélessége	45 nanométer
	Utasításkészlet	ARMv7
	Grafikus chip	PowerVR SGX540
	RAM / ROM	1 GB LP-DDR2 RAM / 2 GB ROM / 8 GB belső tárhely
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória bővíthetősége	microSD-kártyával
	Adatátvitel
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 3.0 (EDR és A2DP)
	WiFi	802.11 a/b/g/n, DLNA, tethering
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	némaüzem
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 2.3.7
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	letöthető
	Extra szoftverek	SmartWorld, SmartShare, Yahoo Weather, Yahoo Finance, képszerkesztő
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, autófókuszos, LED-es villanó
	Másodlagos kamera	1,3 megapixeles
	Videófelvétel	van (1080p felbontás, 30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van, RDS
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1540 mAh kapacitású lítium-ion
	Készenléti idő	330 óra
	Beszélgetési idő	5 óra
	Egyebek
	fényérzékelő, közelség-érzékelő, giroszenzor, 3,5 milliméteres kimenet