Kijelző, menü

A képernyő 176x220 pixeles felbontású TFT ablak, amely 262 ezer szín megjelenítésére képes. Fizikai mérete 23x35 mm, amely nem számít nagynak, kicsit szélesebb-magasabb ablak belefért volna. A kontraszt és a fényerősség viszont rendben van, egészen addig, amíg ki nem megyünk napsütésre (ami most van bőven), mert onnantól kezdve a kis kezünkkel kell árnyékolnunk. Sajnos erre a telefon menürendszerének színvilága is rátesz egy lapáttal, mivel a fekete alapon szürkés betűk és ikonok nem éppen az olvashatóságot javítják.

A 12 ikonos főmenü lehet listás is (ez sem néz ki rosszul, mivel az éppen aktuálisan kiválasztott menüpont mellett egy sáv mutatja a többit is), háttérkép nem tehető alá, viszont állítható, hogy milyen rajzocskák legyenek láthatóak híváskor, be és kikapcsoláskor, valamint standby állapotban. Ebben az LG modellben is kétféle betűtípus van, a hagyományos mellett megtalálhatjuk a "vidám" névre hallgató opciót is.

Egyfajta multitask is van a készülékben, ugyanis a bal oldali funkciógombok közé beágyazott menü billentyűvel bárhonnan visszatérhetünk a főmenüre úgy, hogy az éppen használt funkció nyitva marad, így arra vissza is lehet ugrani. Ez hasznos mondjuk böngészés, vagy zenehallgatás közben, és igen jól jön hívás esetén, hiszen beszélgetés közben könnyen bemehetünk az üzenetek közé, vagy a névjegyzékbe. Az ütközésekre külön felhívja a figyelmet a rendszer (mondjuk folyamatban levő hívás alatt elindítanánk a zenelejátszót), ilyenkor választanunk kell, hogy melyik funkciót szeretnénk használni.

A szoftver sebességére nem lehet panasz, egyből teszi a dolgát a rendszer. A billentyűhangokat viszont érdemes kikapcsolni, mert 2 percig viccesek, utána mindenki meg akart ölni. Akkor viszont hogyan készült volna el a cikk, ugye. Az automatikus billentyűzár igény szerint paraméterezhető akár arra is, hogy 1 óra elteltével kapcsoljon be, ezt valószínűleg soha nem fogom megérteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!