Hirdetés
Multimédia
A hátlapon 1,3 megapixeles kamera található, amely maximum 1280x960 pixel felbontású képek készítésére képes. A fotózás azzal is indukálható, ha csak simán félrehúzzuk a reteszt. Innentől elvileg vízszintesen kellene tartani az eszközt, az oldalsó gombbal fogunk tudni exponálni, de a feliratokat nem sikerült kordában tartni, ugyanis az opciók és a kilépés gombok az eredeti irányban kerültek feltüntetésre, de ha a beállításokat előhívjuk, akkor vízszintesen bukkan fel az erre hivatott ikonsor.
Az elkészült képek (fent) elég vegyesek. Mondjuk nem volt napsütés, de talán így van értelme, napsütésben még egy camera obscura is viszonylag jó fotót csinál. A fícsörlista egy darab vakuból (igen harmatos fényerővel) digitális zoomból, fehéregyensúly-állításból, keretekből (csak 176x220 pixel esetén) és sorozatfelvételi lehetőségből áll. A videó érdekes felbontással működik, mert 208x160 pixeles felvételek készülhetnek. Persze ez így is marad az egérmozi szintjén. Az elkészült fotók a telefon belső memóriájában kapnak helyet, amelynek 128 megabájt a mérete, bővítési lehetőség nincs.
A zenelejátszó nagyon látványos, leveri az eddig látott összes vizuális effektet mind a három választható grafika. Viszonylag jól is szól, van playlist, van véletlenszerű és ismétlődő lejátszás, valamint equlizer is. Egészen odáig rendben van, amíg ki nem derül, hogy nem tud a háttérben futni. A szoftver ismeri az MP3 mellett az AAC, AAC+, eAAC+ és WMA formátumokat is. A beépített diktafon kemény 20 másodperces hangjegyzetek készítésére képes, ez ekkora memória mellett szerintem röhejes. A mellékelt fülesnek van önkritikája, ugyanis két részből áll: a fülbe helyezendő fele egy az egyben cserélhető, mert a távirányító magasságában 3,5-ös jack foglalat található, amely lehetőséget biztosít bármilyen más headset csatlakoztatására.
A telefonban vannak környezeti profilok, illetve szerencsére tud egyszerre rezegni, valamint csörögni. A vibra ráadásul elég vehemens, még a bőrtok sem tudja annyira letompítani, hogy ne vennénk észre a rázkódást. Beszélgetés közbeni kihangosítás viszont nincs, ami finoman szólva is meglepő fejlemény.
A játékok között kettő java alkalmazás fedezhető fel, az egyik a Sudoku, ami valószínűleg marha divatos lehet a távoli keleten, mert már nem ez az első olyan koreai, vagy japán modell, amelyben belebotlottam, aztán jött a Nokia 6080 is... Elvileg logikai játék számokkal, nekem nem volt hozzá türelmem, de egy jól informált olvasó felvilágosított, tőle idézek (és köszönöm): "Gondolom, a 6080-as cikked után elég sokan megírják Neked, hogy mi az a Sudoku, de hátha mégsem. Hidd el, elég jó játék. Mindenféle nyomtatott formában is megjelent, Amerikában a repülőtéren, a buszon is ezzel rohangásztak az emberek, elég nagy divat. Szóval: az alap Sudoku egy 9x9-es négyzetrács, 9 db 3x3-mas kisebb négyzetből összerakva, bennük néhány egyjegyű szám. A feladat az összes üresen hagyott mező kitöltése, szintén egyjegyű számokkal úgy, hogy az összes sorban, oszlopban és kis négyzetben pontosan egyszer szerepeljenek a számok (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9). Kipróbálható esetleg a www.websudoku.com címen, ott nehézség szerint is lehet haladni. Elég sok low-budget napilapban is van emlékeim szerint (Blikk, Metro, egyebek)." A másik okosság egy kicsit átdolgozott kígyó, amelynél nem csak a bogyók összeszedése, hanem azok sorrendje is fontos. Egyik alkalmazás sem fogja megrengetni a mobiljátékok piacát, úgyhogy bátran töltsünk le a készülékre további okosságokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!