A trendek
Vannak trendek, amik évek óta velünk vannak — akár örülünk neki, akár nem. Aminek lehet örülni, az a töltési sebesség növekedése: a 66-68 wattos sebesség már szinte alapvetés a középkategóriában is akkor, ha nem a Samsungról és az Apple-ről van szó. (Meg a Nokiáról, de az talán mindegy is.) Most 120 watt körül járunk, legalábbis ebben a régióban, ez több mint elég, 15-20 perc alatt megvan egy töltés, ami körülbelül egy zuhanyzásnyi idő. Roppantmód megkönnyíti az ember életét, szóval reméljük, hogy ez a trend folytatódik és a koreai-amerikai duónak sem fog derogálni átvenni ezeket a megoldásokat.
Továbbra is trend a megapixelekkel villogni, de azért ez most már kicsit árnyaltabb. Persze mi sem egyszerűbb, mint rányomtatni a plakátra, hogy 200 megapixel, de annyiban már komplexebb a történet, hogy legalább a bemutatók során nem elsősorban ezt hangsúlyozzák a cégek, hanem az érzékelő méretét, a mögöttes algoritmus ügyességét, az utómunka lehetőségét, vagy a kézi beállítások sokféleségét. Talán-talán a köztudatba is átmegy lassan, hogy az 50 ezer forintos telefon 50 megapixeles kamerája nem fog jobb fotót csinálni, mint a 600 ezer forintos csúcsmodell 48 megapixeles egysége. Az is látszik, hogy hangsúlyosabbá vált, hogy mit tud a telefon videózási szempontból, az OIS egyre gyakrabban megvan már középszinten is, a 4K szintén, de arra még várnunk kell, hogy alapvető lehessen, hogy felvétel közben is válthassunk látószöget, pedig sok helyen a hardver röhögve elbírná, mégis korlátozzák szoftveresen.
Mindenképpen az utóbbi év legjobb trendje, hogy fontossá vált a gyártók számára is, hogy már egy-egy újdonság bejelentése során ígérjenek valamit a szoftveres támogatás kapcsán, ezek az ígéretek pedig egyre kövérebbek. A Google és a Samsung mellett már a Xiaomi is mer nagyot mondani, de ígérni bármit lehet, ugye, a kérdés mindig az, hogy ez megvalósul-e, ha pedig igen, akkor mikor és milyen minőségben. A Samsung tudatosan gyúr erre a témára PR szempontból is, ők direkt kommunikálják, ha egy-egy modellre megjött az update, ezzel is erősítve azt az imázst, hogy ők tényleg nagyon odafigyelnek erre. A történetnek azonban van egy rizikós oldala is, ha meg lett ígérve, akkor azt számon fogja kérni a vásárlóközönség, se szeri, se száma a Redditen a (joggal) hisztiző júzereknek, van pár cég, ahol a frissítési tempó elmarad az elvárásoktól (Motorola, Nokia, Asus…). De legyen így: sarkalljuk a gyártókat arra, hogy pontosan, gyorsan és jó minőségben jöjjön a friss szoftver, nem azért veszünk százezrekért telefont, hogy utána könyörögni kelljen.
Nem mondom, hogy 2023 volt az az év, amikor végre elkezdtek ténylegesen teret nyerni az kinyitható-összecsukható (foldable) telefonok, de valami megmozdult. A Motorola érvényes ellenfelet tudott állítani a Samsungnak, a Google, a Honor és a OnePlus szintén — noha ezek összességében is jóval alacsonyabb példányszámot tudnak felmutatni, mint a Fold és a Flip. De elkezdődött némi verseny, jövőre pedig további termékekre számítunk, hogy ne csak a csúcskategória kiváltsága legyen ez a technológia, a Razr 40 megmutatta, hogy valamivel olcsóbban is meg lehet ugrani a dolgot.
A Galaxy Z Flip5 a Razr 40 mellett [+]
Az 5G most már tényleg mainstream. Ha már 100 ezer forint magasságában is szinte alapvetés, akkor joggal mondhatjuk azt, hogy igen, itt van, az új modellek zöme tudja és támogatja, de az ügyfelek rendre azt kérdezik, hogy úgy egyébként minek ez nekem. Nos, ha csak azt nézzük, hogy sebességben mit tud, akkor jobbára felesleges, egy telefonos átlagfelhasználás mellett a 4G is bőven elég. Ha viszont azt nézzük, hogy hálózattechnológiai szempontból mit kínál, akkor már jóval összetettebb a kép: az 5G nagyságrendekkel nagyobb kapacitást jelent (több eszköz, nagyobb sávszélesség), valamint jóval inkább kusztomizálható hálózatfejlesztést az egészen apró, kis teljesítményű, beltéri megoldásoktól, a sűrűn rakható, kis méretű, bárhova felszerelhető átjátszókon át a valóban nagy kapacitást kínáló kültéri bázisállomásokig bezárólag óriási az adott területre és felhasználói számra, valamint az adatforgalmi szokásokra szabható megoldások száma és változatossága. A 3G kivezetése után az 5G teremti meg azt a lehetőséget, hogy relatív kis költséggel ott is legyen nagy sávszélesség, ahol eddig ezt nehezen lehetett megoldani, a 4G-ről 5G-re vándorló ügyfelek pedig felszabadítják a 4G kapacitásokat azok számára, akik még nem váltottak telefont.
És végül az idei év slágere, az AI. Most elegánsan lépjük át azt, hogy a klikkvadász terminológia a gépi tanulást is szereti AI-ként tálalni, a lényeg inkább az, hogy minden gyártó és platform igyekszik meglovagolni ezt a hullámot. Értelmes és teljesen kretén megoldások végletei között vannak a végül piacra is kerülő szoftveres eredmények, a telefonos vonalon leginkább a fotós-videós algoritmusok egyre ügyesebb képességei mögött rejlik gépi tanulás, de hasonló elven működik a menet közben történő szoftveres optimalizáció, vagy éppen az éjszakai töltés alvási szokásainkhoz igazodó sebessége. Viszont nem fogjuk elkerülni a nyelvi modulok megjelenését a telefonban, a Google már a Call Screennel mutatott erre példát, nagy eséllyel az összes digitális személyi asszisztens (Siri, Bixby, Google) kap egy sereg új tudást AI-ra alapozva, az más kérdés, hogy ezeket mi sokszor a partvonalról nézzük csak azért, mert a magyar nyelv halmozottan hátrányos helyzetű mind összetettsége és komplexitása, mind pedig elterjedtsége okán.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!