iPhone appz - a 36. heti játékválogatás

Modern Combat: Sandstorm

Játékok szempontjából úgy tűnik, hogy hétről hétre érettebbé válik az Apple készülékeinek platformja, gyakorlatilag nem telik el úgy egy nap sem, hogy ne jelenen meg egy igazán figyelemre méltó szoftver. Ezek egy része technikailag nem, de játékélményben jelentősen fejlődik, a Nintendo Wii mellett ez az iPhone játékok a legjobb példái annak, hogy egy játék nem csak akkor lehet sikeres, ha csillog-villog és Dolby Digitalban szól a hangja. Vannak persze olyan játékok is, melyek újra és újra kitolják a készülék kitolhatatlannak tűnt határait — ilyen játékokat jellemzően a Gameloft fejleszt, akik egyébként is oroszlánrészt vállaltak a kiváló játékok készítésében.

Hirdetés

Múlt héten még csak bemutattuk, ma már játszhatunk is vele: megjelent a Modern Combat: Sandstorm. Ha valaki próbált már belső nézetű lövöldözős játékot játszani iPhone-on, az valószínűleg hozzám hasonlóan elkönyvelte, hogy ehhez a műfajhoz egér és billentyűzet kell, nem egy multi-touch érintőkijelző. A Gameloft mégis megcsinálta: új akciójátékuk egy teljes mértékben háromdimenziós FPS, mely a trendeknek megfelelően a mai kor harcmezőire visz el minket — ez jellemzően a Közel-Keletet jelenti. A játékos tíz pályán keresztül kell, hogy végiglője magát.

A grafika csodaszép, a Modern Combattal játszva nem azt érezzük, hogy egy butított számítógépes játék van a kezünkben, hanem azt, hogy alacsonyabb felbontásúak a textúrák és kevésbé kidolgozottak a modellek a megszokottnál. A környezet dinamikusan változik, hordókat tudunk felrobbantani, gránátokat hajigálhatunk, néha falak robbannak fel, bombák csapódnak be, a csatatér él és mozog. Nézelődni alapértelmezésben a képernyő tapicskolásával tudunk, mozogni pedig a bal alsó sarokban lévő virtuális d-paddal. Külön gomb van a lövéshez, a tárazáshoz és a gránátdobáshoz, utóbbi kettőre duplát bökve fegyvert illetve gránátot tudunk váltani. A bal alsó sarokban le tudunk gugolni (ezt meglepően sokszor fogjuk használni), a jobb alsóban lévő ikont megbökve pedig magunk elé emelhetjük a fegyvert, segítve a célzást. Vannak továbbá időlegesen feltűnő virtuális gombok is, például akkor, ha közel kerülünk az ellenséghez (puskatus), vagy ha egy magas falról kell leereszkednünk.

A célzórendszert kellemesre csinálták a mérnökök: ha a célkeresztet közel mozgatjuk az ellenséghez, az automatikusan ráugrik, így nem kell azzal pepecselnünk, hogy három millimétert odébb toljuk fegyverünk csövét. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Modern Combat egy könnyen végigvihető játék; már közepes erősségnél is komoly gondban leszünk, ha csak szaladunk és lövünk, itt bizony ki kell használni a fedezékeket, gránátokat kell dobálni, az ellenségeket külön lekapni — erre lesz is lehetőségünk, mert a mesterséges intelligencia nagyon fejletlen, a legtöbb ellenség gyakorlatilag egy helyben áll és lő ránk. A hangokról még nem ejtettem szót, de igazából nem is kell rájuk sokat pazarolni, korrektek, a program nem véletlenül hízott közel 200 MB méretűre.

Szükséges, hogy ezek után még bármit mondjak?

Samurai: Way of the Warrior

Az akciójátékoknál maradva érdemes pár szót ejtenünk a kissé egyszerűbb játékmenettel büszkélkedő Samurai: Way of the Warriorról. A névből is látszik, hogy egy szamurájos-kardozós programról van szó, mely több szempontból is érdekes. Az egyik ilyen, hogy nagyon-nagyon véres, így az alant látható videót csak azok nézzék meg, akik bírják az ilyesmit.

Ennél is fontosabb azonban a virtuális gombokat nélkülöző irányítási rendszer. A szamurájt úgy tudjuk mozgatni, hogy valahova kattintunk a kijelzőn, ez tiszta sor. Ha ujjunkat egy ponton tartjuk, akkor emberünk folyamatosan arrafelé fog futni, ez is rendben van. A kérdés az: hogyan kardozunk? Kombókkal. Balra-jobbra, jobbra-balra, fel-jobbra, mindegyik egy-egy speciális mozdulatot eredményez, melyek több ellenség likvidálásakor jól jönnek. Természetesen lehetőségünk van egyszerű vágásokra/szúrásokra is, ezek értelemszerűen csak egy vonal rajzolását igénylik a kívánt irányba. A grafika szép, a hangok sem rosszak, a játékmenet pedig alapvetően lapos, de élvezhető: nekem csak a pályák megvalósításával volt gondom, nem egyértelmű, hogy az útról mikor és hol lehet letérni, pedig sokszor előfordul, hogy egy ellenséges harcos valahol "elbújt", ilyenkor jön a keresgélés ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. A könnyed kardozásra vágyóknak ennek ellenére is ajánlom.

Enigmo 2, Melon Golf

Az Enigmo nevű játékot valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom: a legtöbb érintőkijelző rendszerre megjelent logikai program rengeteg díjat besöpört az évek során, többek között iPhone-on is nagy sikereket ért el. Nos, örömmel jelenthetem, hogy megjelent a második rész, mely rengeteg újítást hozott. Hogy mik ezek? Talán a legegyszerűbb, ha egy videón nézzük meg.

Ha valaki nem akar hat és fél percet eltölteni Brian Greenstone-nal, a fejlesztők vezetőjével, annak röviden a lényeg: az Enigmo második része már három dimenzióban játszódik. Igen, az első rész is három dimenziós grafikát használt, de itt már maga a játéktér is három tengely mentén helyezkedik el. Van két új elem is, a lézer és a plazma: előbbit tükrökkel kell terelgetnünk, utóbbihoz különféle gravitációt módosító eszközök kellenek. Az irányítási rendszer is teljes mértékben át lett dolgozva, megdöbbentő, hogy egy okos rendszerrel milyen egyszerű irányítást ki nem lehet hozni a multi-touch érintőkijelzőből. Újdonság, hogy van zene a játékban, az pedig említésre méltó, hogy ez az egyik első játék, mely bár gond nélkül elfut a korábbi iPhone/iPod Touch készülékeken is, kihasználja a 3GS adta plusz lehetőségeket és kicsit szebb grafikával kecsegtet. Az ára is nagyon rendben van, összegzésként tehát annyi: ez mindenkinek kötelező, aki szereti a logikai játékokat!

Kevésbé a logikáról, inkább a próbálkozásról szól az utóbbi idők egyik slágere, a Melon Golf. Többen úgy jellemezték: Tim Burton találkozása Tiger Wooddal, és valóban: a program egy kissé "betegen" megvalósított golfjáték-szerűség, melyben célunk, hogy a "labdát" eljuttassuk a "lyuka". Viszont itt nincs se labda, se lyuk, legalábbis, ha szorosan nézzük ezen szavak jelentését. A lényeg persze nagyjából ugyanaz.

A filléres alkalmazásban egy leírhatatlan külsejű valamit kell kilőnünk úgy, hogy eljusson a lyukba. A lövés erősségét és szögét mi határozzuk meg, utána viszont csak annyit tehetünk, hogy "megpörgetjük" a golyót, minimálisan befolyásolva ezzel a mozgását. 36 pálya, látványos és egyedi grafika, szórakoztató játékmenet, egy euró alatti ár: mi kell még?

Stay, Mixt

A végére két könnyedebb játékot hagytam, melyek közül az első a Stay. Nehéz lenne eldönteni, hogy milyen játékról van szó, az ügyességi talán túlzás, mivel én egy kicsit "véletlenszerűnek" éreztem a játékmenetet, de azért el lehet vele lenni. A cél annyi, hogy egy középen (egy pontban) rögzített pallón megtartsuk a vörös objektumot...

...ehhez pedig, mint az a videón is látszik, ládákat kell ledobálnunk. Sokféle láda van, némelyik összeugrik, a másik robban, plusz lökdösik a többi ládát és a vörös színű, változó formájú cuccot is. Ennyi.

A Mixt már sokkal több gondolkodást igényel. Szavakkal ezt is nehéz leírni, megpróbálom hát egy videóval:

Újragondolt tetris, összepárosítható, növelhető, színes motívumokkal, logika és ügyesség egyaránt kell hozzá.

Előzetes: Blades of Fury, Dungeon Hunter

Az utolsó oldalra két még meg nem jelent játékból próbálunk kis ízelítőt adni. A fejlesztő természetesen nem más, mint a Gameloft, a két program pedig a fantasy környezet miatt hasonlít egymásra, pedig alapvetően másik. A Blades of Fury ugyanis egy verekedős játék, némi Soul Calibur utóízzel. Videó egyelőre nincs róla (csak egy cinematic trailer), be kell tehát érnünk két képpel. Ígérete!

A második programot névről már ismerhetjük, hiszen múlt héten publikáltuk a moziszerű trailerét: Dungeron Hunter. Örömmel jelenthetem, hogy a héten megérkezett a játékmenetet bemutató videó is: ez bizony egy Diablo-klón, az igényesebb fajtából. Ezzel zárnám a heti játékválogatást.

Bocha