Huawei Y6 (2018) - keleten a helyzet változatlan

Kialakítás, megjelenítő

A Huawei Y6 (2018) legfőbb újdonsága a címadó két paraméter; a kialakítás és a megjelenítő. Minden egyéb teljesen változatlan a tavalyi modellhez képest, ami csak annyiban lehet probléma, hogy idén nem sikerült olyan fényesen az optimalizáció. Hogy legalább olyan visszafogottan fogalmazzunk, mint a készülék maga. A MediaTek készletet ugyan Snapdragonra cserélték, de a névleges teljesítmény változatlan. A tényleges pedig kissé aggasztó.

[+]

Az újdonság alapvetően amúgy nem ez, hanem a szinte drasztikusnak nevezhető kijelzőméret növekedés ellenére diszkrét méretváltozás. Tavaly egy 16:9 képarányú, 5 hüvelykes panel került a 143,8 x 72 x 8,4 milliméteres plasztik házba, idén viszont 5,7 hüvelyket tettek 152,4 x 73 x 7,8 milliméterbe, megegyező akkumulátorkapacitás mellett. Tény, hogy 8,6 milliméterrel magasabb az eszköz, de jelentősen vékonyabb és csak 1 milliméterrel szélesebb, ami még mindig lehetővé teszi az egykezes használatot, legalábbis a kijelző alsó harmadában kényelmesen.

[+]

Az IPS panel felbontása nem változott, mindössze a megváltozott képaránynak megfelelően, ami így 294 ppi helyett 282 ppi pixelsűrűséget jelent 5,7 hüvelyken. Ránézésre nem számottevő, a panel pedig kifejezetten jó megjelenítési minőséget képvisel. Ha valami jól sikerült az Y6 (2018)-ban, az a kijelző. A maximum fényerő kielégítő, a színek élénkek, a betekintési szögek tágak, a kontraszt pedig figyelemreméltó. A felbontás ugyan nem valami impresszív, de alapvetően nem zavaró a 720 x 1440 pixel sem. Megszámolgatni pont nem lehet, a színhőmérséklet pedig tetszőlegesen állítható.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

A készülék megjelenése modern és ránézésre csinos, ami azért zavaró, mert minden más nem az. A plasztik ház egyáltalán nem hátrány, remek minőségű anyagokból, gondos megmunkálással ízléses és kellemes fogású készüléket sikerült fröccsönteni, a lekerekített oldalélek és mattított hátlap kényelmes és jól is néz ki, a vékony készüléktest pedig megdöbbentően masszív és integráns. Az alsó élt szimmetrikus hangszórófuratok dominálják, viszont csak a jobb oldali az, aminek látszik. Az előlapot hibátlanul illesztett 2.5D kialakítású üveg védi, plusz egy előre felhelyezett, megfelelő méretű fólia, a megjelenés tehát korrekt.

[+]

A csomagban egyébként semmi extraság nincsen, már az előzékenyen felrakott fóliát leszámítva. Találunk benne SIM-tűt, ami a bal oldalon lévő hármas tálcát nyitja, ide viszont csak egy nanoSIM és egy microSD kártya fér, noha a másodlagos SIM-nek is lenne helye, csak az úgymond, le van falazva. Az 1 amperes, normál sebességgel dolgozó hálózati töltőfejhez microUSB kábel jár, ezt a készülék alján lévő 2.0-s szabványú porthoz csatlakoztathatjuk. Fülhallgatót nem kapunk, ha igénybe vennénk a felső élen elhelyezett jack csatlakozót, magunknak kell gondoskodni megfelelő perifériáról.

[+]

A hátlap nem különösebben izgalmas, a diszkrét gyártói logón kívül a bal felső sarokban van mindössze egy 13 megapixeles szenzor, de idén már csak szimpla LED villanóval, ami mellesleg az előlapi 5 megapixeles kamera mellé is jár. A maradék előlapi kávákon így ezen kívül a beszédhangszóró és alant egy Huawei márkajelzés látható, plusz ott vannak felül a fény- és közelségérzékelő szenzorok is, csak azok nem feltűnőek, ahogy inaktív állapotban az apró RGB értesítő LED sem. De azért ott vannak.

Hardver, szoftver

A hardverrel van baj. Illetve a hardverrel és az optimalizációval. És a hozzá tartozó árcetlivel is. A tavalyi modell MediaTek MT6737T szettjét ugyan Snapdragonra cserélték, de a 425-ös fajtára, amihez továbbra is csak 2 GB rendszermemória és szerény 16 GB belső tárhely jár. Ez így elméletben is gyenge, a gyakorlatban viszont még annál is inkább. Nem emlékszünk rá, hogy a megegyező konfigurációval futó Redmi 5A ennyire nyögvenyelős lett volna, de itt valami félrement. A többszöri rendszervisszaállítás ellenére a mindössze Google fiókkal terhelt készülék használata elég keserves.

[+]

A 2018 februári biztonsági csomaggal dolgozó Android 8.0-ra épülő EMUI 8.0 ugyan továbbra is számos funkcióval igyekszik javítani a felhasználói élményen. Egyéb biometrikus védelem hiányában elérhető az arc alapú feloldás, ami egyrészt tök jól működik, kényelmes és megdöbbentően gyors, nem kell fura szögben meredni a kamerába, másrészt okos is: be lehet állítani, hogy a zárolt képernyő értesítései csak akkor jelenjenek meg, ha a rendszer felismerte az ábrázatunkat. A dupla koppos ébresztés viszont iszonyú suta, inkább a nem funkcionális kategória, mint a lassú, úgyhogy ezt érdemes hanyagolni.

[+]

Mindezzel együtt a tök üres rendszerben való navigáció is fáj, a készülék akadozik, bezárogat alkalmazásokat random, mert kifogy a megcímezhető memóriából, a Messengert meg rövid úton törölni kellett, mert megállt az élet, ha valaki hozzánk merészelt szólni. A legtöbbet általában a SwiftKey által biztosított billentyűzetre kell várni, meg körülbelül bármire, minden laggol, de még a véletlenül gyorsítótárban lévő rendszeralkalmazások is. Ez egyrészt időigényes, másrészt értelemzavaró; nehéz eldönteni, hogy a kijelző nem érzékel, mi nyúltunk rossz helyre, vagy csak le van maradva a gép. Egyébként az utóbbi a helyzet.

[+]

A szolgáltatás- és alkalmazáskínálattal egyébként nincsen gond, az EMUI kimagasló felhasználói élményt szokott biztosítani, az alapszolgáltatásokkal ezúttal sincs semmi baj, az appok értelmes mennyiségben és összeállításban állnak rendelkezésre, a felület sokrétűen testreszabható, az arcfelismerés meg pont a fent leírt működés ellentéte: gyors és pontos. Lehet kérni alkalmazásmenüt, vagy maradhatunk a Huawei alapbeállításánál, ami a kezdőképernyőkre rendezi a dolgokat. A virtuális navigációs gombok sorrendje variálható, a sávot el lehet rejteni, illetve kérhetjük a navigációs dokkolót, ami gesztusvezérlésre cseréli a megszokott kezdőképernyő, vissza és alkalmazásváltó gombokat.

[+]

Itt alapvetően olyan eszközöket találunk, mint a Google csomag, a fájlkezelő, hangrögzítő, FM-rádió, a szokásos Huawei tükör, vagy az időjárás. A Game Suite is itt van, mondjuk, azt nem pontosan értjük, hogy minek, de elérhető. Van zenelejátszó és videogaléria, a telefonkezelő pedig a szokásos erőforrásmenedzsmentet kínálja. A felhozatal tehát szerény, de messzemenőkig funkcionális és kielégítő. Egyéb kényelmi megoldások pedig a beállításokban keresendőek.

[+]

A mozgásvezérlés kimerül a három ujjal kivitelezhető képernyőfelvételben, továbbra is van lehetőség a képernyőn történő dolgok mozgóképes rögzítésére, ami a gyorskapcsoló panelen érhető el, ha odapakoljuk magunknak, a tartalom és az elrendezés természetesen személyre szabható. Ugyanitt az automatikus fényerőszabályozás is vezérelhető. Vannak egykezes használatot segítő megoldások (igazodó billentyűzet és mini megjelenítés), a felbontás pedig képernyőtartalomtól függően is igazodhat, ami egy energiatakarékossági funkció.

[+]

További alkalmazásokat egyébként a HiFolder ajánl, ez egy Legjobb alkalmazások néven futó mappa, ahol alapból a Facebook, az Instagram, az eBay, a Netflix és a Booking.com található, a játékokban pedig néhány megszokott demó érhető el. Viszonylag új a Party mód, ami szinkronizálja az adott WiFi hálózaton lévő összes kompatibilis készülékeket, így minden telefon ugyanazt a tartalmat szólaltatja meg.

Multimédia

Kamera fronton annyi változás történt, hogy a 13 megapixeles főkamera már PD autofókusszal dolgozik, viszont csak szimpla LED segédfénnyel. Az előlapi modul nem változott, maradt az 5 megapixeles felbontás, de kapott saját segédfényt. Hardveresen így ennyi információ áll rendelkezésünkre, a használat viszont keserves. Nem is azért, mert a képek nem igazán jók, mondjuk, nem is merítik ki a vizuális környezetszennyezés fogalmát, de a tempó félelmetes. Fókusz viszonylag hamar akad, de mire exponál a készülék... Már, ha egyáltalán.

[+]

Lehetőségekkel nem vagyunk elkényeztetve, a szokásos technikai jellegű dolgokat, mint a felbontás, a hardveres kezelőgombok funkciói vagy a helycímke az előnézetet balra simítva keríthető elő, jobbra pedig a módok választhatók. Itt lapul a HDR, a panoráma, a filterek, illetve az utófókusz, a kép jellegére vonatkozóan viszont semmiről nem rendelkezhetünk. Módok közül elérhető még a’la carte az ételfotó, a vízjelezés és a dokumentum-beolvasás. Professzionális, vagy manuális hírből sincs, maximum a fényerőt állíthatjuk az előnézeten.

Állítani ugye semmit nem tudunk, így teljesen rá vagyunk utalva az algoritmusra. A dinamika igen gyenge, ezen valahogy a HDR sem változtat sokat, mintha nem is lenne, lencsetorzítás és aberrációk viszont egyáltalán nem jellemzőek, még olyan környezeti viszonyok között sem, ahol fokozottan esélyes lenne. Az algoritmus viszont eléggé félreérti a dolgát. Ahhoz képest, hogy a részletek és a vonalak a feldolgozás következtében erősen tompulnak, a kép aránytalanul zajos marad, ami kedvezőtlen fényviszonyok között még hangsúlyosabb. A tavalyi performansznál viszont jobb, összességében pedig egészen elfogadható.

[+]

A gyári videolejátszó ezúttal is kényelmes lehetőségeket biztosít, elérhető a kisablakos megjelenítés is, lejátsza a H265-ös kódolást, a feliratokkal, AC3 hanggal és a Full HD-nál magasabb felbontással nem tud mit kezdeni. A kijelző zárolható mozizáshoz, illetve adottak gesztusvezérlési megoldások, amivel a kijelző bal oldalán a fényerőt, jobb oldalán pedig a hangerőt állíthatjuk. Videót felvenni 1080p 30 fps-ben, de nem különösebben jó minőségben lehet, a stabilizálás és a dinamika hiánya látványos, általában a fókusz is lomha, a színek pedig fakók.

[+]

A multimédiás hangszóró rendkívül hangos, viszont a minőség nagyon távol áll a kellemes fogalmától. Borzasztóan élesek a magasak, a mély tartomány teljesen hiányzik, de nem recseg vagy torzít aránytalanul. A hangzás nagyon üres és maximumon fülsértő, a zenelejátszó viszont szokás szerint komplex és mutatós darab. A Huawei Histen hangeffektek kizárólag füleshez elérhetők, sokat nem segít, de határozottan mérsékli a magas tartomány kellemetlenségét. Az RDS információkat nélkülöző FM-rádió szintén fülhallgató függő, erről viszont nekünk kell gondoskodni. A minőséggel nem érdemes fáradni, nem tesz hozzá érdemben az élményhez.

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Az adatkommunikáció lehetne egyébként jó is, sőt a kategóriában határozottan korrekt is, de az nem ez a modell. Az ATU-L21-es Y6 (2018) variánsból, tehát a miénkből kihagyták az NFC-t, a másodlagos SIM kártya helyére pedig műanyagot öntöttek, így a hármas osztatú tálcára ez esetben csak egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát pakolhatunk. Erre szükség is lesz, a belső tárhely nettó 9 GB, amit érdemes fenntartani az alkalmazásoknak, mivel a kiegészítő tárhely nem formázható belső tárolóként, appokat nem tudunk telepíteni rá. Az egy darab nanoSIM egyébként Cat.4-es LTE modemmel dolgozik, így az elméleti letöltési sebesség maximum 150 Mbps, természetesen minden hazai LTE sávon.

[+]

A Bluetooth frissebb verziószámmal (4.2), megegyező protokollok (A2DP, LE) mellett működik, NFC csak az ATU-L11-es modellben van, a WiFi pedig csak 802.11b/g/n szabványokat ismer, de van Direct és HotSpot. A 2.0-s microUSB idén sem OTG képes, az MTP viszont továbbra is megy. Navigálni a GPS és a GLONASS rendszerén keresztül lehet a földi hálózatok információival kisegítve, a Google térképet viszont jó, hogy nem pixelenként rajzolja ki első körben. Utána azért összeszedi magát. Szenzorosan sem lenyűgöző a kínálat, van fény- és közelségérzékelő, gyorsulásmérő és hangszenzor, az iránytűhöz szükséges hardvert pedig valamiért mellőzték idén. Tavaly még volt.

[+]

A készülékház vékonyodása ellenére az akkumulátor maradt 3000 mAh kapacitású, amit normál tempóban tölthetünk a mellékelt 1 amperes hálózati adapterrel. Ez nem túl gyors ugyan, viszont nem is kell gyakran csinálni. 150 nites fényerő mellett offline videózni 20 órát tudunk, mindössze 5%-ot merül óránként, böngészni pedig megegyező fényerőbeállítások mellett 14 órát. Ebből egész szép kombinált, vagy mondjuk normál használatból eredő üzemidő kijöhet, a gond csak az, hogy mindez inkább azért lehetséges, mert garantáltan nem akarjuk majd nyomkodni az telefont, ha nem muszáj.

Sajnos az igazából teljesen mindegy, hogy a Huawei Y6 (2018) egy csinos, kényelmes fogású, fizikailag jól kezelhető készülék, viszonylag nagy, a kategóriában is jónak számító megjelenítővel és a Huawei apró kényelmességekkel telepakolt, friss Androidos alapokra épülő rendszerével. A hardver papíron is aggályos, a gyakorlatban a készülék a használhatatlanság határát súrolja. A módosítatlan, felhasználói alkalmazásoktól és tartalmaktól mentes rendszer is instabil. Egyedül az arcfelismerés működik jól, de tulajdonképpen bármi megakad, amihez hozzáfogunk, a 2 GB operatív memória csak arra elég, hogy in facto bizonyítéka legyen annak, hogy nagyon nem elég. Gondos optimalizációval azért el lehetne karistolni hasonló konfigurációval is, csak ez itt nem jött össze. Alkalmazásokból nem lehet kilépni, már ha sikerül belépni, a billentyűzet vagy megjelenik, vagy nem, vagy lefagy az egész; a kamera gyakran 10-15 másodpercre exponál, nyilván a készülék addigra már zsebben van, vagy darabokban a legközelebbi ütközőfelület tövében; de biztos, hogy nem a megörökíteni kívánt témán, közben fogalmunk nincs, hogy egyáltalán feldolgozta-e, hogy várnánk valamit, és nyilvánvaló, hogy nem a panel érzékenységével van a gond. Felmerült, hogy ez a konkrét példány hibás, de többen használtuk az eszközt, természetesen gyári visszaállítás minden esetben történt, majd kértünk egy másikat, mert ennyire azért nem lehet valami rossz. Pedig de. A tapasztalatok megegyezőek voltak, a szakmai állásfoglalás pedig az lett, hogy egyszerűen már ránézésre is elégtelen a hardver, az optimalizáció pedig különösen hanyag. Mindenesetre itt nagyon félrement valami, így az sem különösebben releváns hogy mennyibe kerül. Ami diszfunkcionális, az ingyen is az. Egyébként 50 ezer forint.

AliceWake

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Huawei Y6 (2018)

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	152,4 x 73 x 7,8 milliméter
	Tömeg	150 gramm
	Színvariációk	kék, fekete, arany
	SIM-foglalat	1 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,7 hüvelyk (18:9)
	Kijelző felbontása	720 x 1440 pixel (282 ppi)
	Kijelző típusa	IPS kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 425
	Processzor típusa	1,4 GHz-es, négymagos Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 308
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (9 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSD (maximum 256 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz LTE B1/3/5/7/8/20/28/38/40 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11b/g/n, Direct, HotSpot
	USB	microUSB 2.0 (MTP)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (A-GPS, GPS, GLONASS)
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.0 (Oreo) + EMUI 8.0
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google csomag, Tükör, GameSuite, Időjárás
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixel, PD autofókusz, LED segédfény
	Másodlagos kamera	5 megapixel, LED segédfény
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s, beépített
	Készenléti idő (3G)	ismeretlen
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, fénymérő, közelségérzékelő, gyorsulásmérő, hangszenzor, értesítési LED, arc alapú azonosítás