Multimédia

A kamera 3,2 megapixeles, fixfókuszos, működését gyenge fényviszonyok között ledes fényforrás segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál 320 x 240 pixel, hogy utóbbiakat milyen minőségben rögzíti a masina, azt ide kattintva lehet megtudni. A kamerát kezelő szoftver alapvető funkciókat ismer, vannak effektek, lehet piszkálni a fehéregyensúlyt, a fényerősséget és a kontrasztot, valamint a jpeg-tömörítés mértékét. Ennyi.

[+]

A kamera képminősége hagy némi kívánnivalót maga után. A részletek a zajszűrés ködébe vesznek, holott a zaj jelen van a Smart képen. Innentől fogva csak hab a tortán, hogy a színek fakók, a vonalélesség gyenge, a dinamikatartomány pedig alacsony. Az autofókusz hiányában makrófotókról nem beszélhetünk, a ledes villanó viszont egész jól teljesít gyenge fényviszonyok között.

A zenelejátszó elég korrekt; szűr a memóriakártyán tárolt számok ID3-tagjei között, megjeleníti az albumborítókat, tud tekerni, fut a háttérben és onnan kezelhető is. A hangerőt viszont csak hét lépésben hagyja állítani és nem tartalmaz hangszínszabályzót, a tökéletestől tehát messze van. A készülék hangminősége kihangosítva nem túl fényes, a gyári fülhallgató viszont elég jól muzsikál, ráadásul a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetnek köszönhetően saját kiegészítőnket is használhatjuk a Smarttal. FM-rádió van, elég gyorsan megtalálta az összes hazai rádióadót, viszont csak hatot tudott belőlük eltárolni. A hangerő kihangosítva viszont nevetségesen alacsony, innen üzenem a HTC-nek, hogy ezt picit fel kellene csavarni.

A képnézegető egész gyors, a probléma inkább a kezelhetőséggel van: giroszkóp és multi-touch hiányában nem kapjuk meg azt a képnézegetési élményt, amihez az utóbbi években az érintőkijelzős telefonoknál hozzászoktunk. Nagyítani mondjuk lehet, méghozzá a böngészőnél már említett virtuális csúszkával, tehát azért bőven a használható szint fölött mozog ez a szolgáltatás. Filmeket nézni viszont nem fogunk a Smarton.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!