Külső
A HTC a jelek szerint nagyon odafigyel arra, hogy a neve alatt megjelenő készülékek minőségével kapcsolatban senki ne találhasson kivetnivalót. Ebből valószínűleg mindenki rájött, hogy a Smart egy kiválóan összerakott kis gép, mely külseje alapján simán adhatna otthont egy kétszer ilyen erős hardvernek és egy Android operációs rendszernek is. A visszafogott méretű (104 x 55 x 12,8 milliméter, 108 gramm) masina előlapján csillogó plexit, igényesen megmunkált plasztikrácsot és szálcsiszolt felületű fémrészeket egyaránt találunk, oldalra krómozott hatású műanyag került, a hátlap pedig a jól ismert, selymes tapintású (mű)anyagból készült. Az összeszerelés minősége jó, de nem tökéletes, a hátlapnak van pár pontja, melyeket megnyomva nagyon halk reccsenéseket lehet hallatni a készülékkel. Összességében persze így is nagyon meggyőző az összhatás.
Az előlapon is fut egy vékonyka, fémes hatású csík, ez fogja közre a fontos részeket, azaz a felül található telefonhangszórót, a középen üldögélő érintőkijelzőt és az alul lévő gombokat. Ennek alapvetően optikai előnyei vannak, az egész készülék kisebbnek, tömzsibbnek tűnik a fémes csík által, holott alul még van egy nagyjából egy centiméter hosszú, lefelé ívelő rész, melyet a szemünk már kevésbé lát a készülék részeként. A trükközésre azért volt szükség, mert a kijelző bizony elég kicsinek mondható, átmérője mindössze 2,8 hüvelyk, felbontása pedig 240 x 320 pixel, amihez ráadásul rezisztív technológia társul, bár ezt a gyártó nyilvánvaló okok miatt nem hangoztatja túlságosan. TFT-panelről van szó, melynek minősége inkább átlagos, mint jó, a színei nem különösebben élénkek, az adott területre eső pixelek száma az alacsony felbontás miatt nem túl nagy, cserébe a fényerő igen magas, ami ugyebár azt jelenti, hogy verőfényes napsütésben is el fogjuk tudni olvasni az e-mailjeinket. A HTC egyébként szép csöndben, de ismét leiskolázta a világot, a kijelző kezelhetősége ugyanis a rezisztív technológia ellenére is elsőrangú, simán tudjuk ujjal nyomogatni, egy laikus valószínűleg nem is lenne képes, hogy észrevegye a különbséget a Smart és egy kapacitív kijelzővel ellátott készülék között. Alulra négy gomb került, melyek közül a visszafelé mutató nyíllal jelöltet és az aprócska csíkot fogjuk a legtöbbet használni, de erről majd kicsit később.
A hátlap annyira HTC-s, amennyire egy hátlap csak az lehet. Felül egy fémes betétlapba csomagolva találjuk a felirat nélküli, de egyébként 3,2 megapixeles kamerát és az ahhoz tartozó ledes villanót, tőlük balra pedig a kihangosító hangszórója került. Középtájon méretes HTC logó terpeszkedik, alul pedig a Sense felirata olvasható, amiből rendszeres olvasóink már tudhatják: itt bizony valami jó dolog van készülőben.
Felül a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet és a hátlap levételéhez szükséges mélyedést találjuk. Jobbra a kamera exponálógombja, balra a hangerőszabályzó billentyűduó került, mindkettő szépen belesimul a környezetébe, gyakorlatilag nem is látszik, hogy ott vannak. Alul a nyakpánt rögzítési helyét és a - tessék megkapaszkodni! - HTC ExtUSB csatlakozót találjuk, mely ugye a miniUSB szabvánnyal kompatibilis. Már kezdtük azt hinni, hogy ez a csatlakozó kiment a divatból, de sajnos úgy tűnik, hogy valamelyik tajvani gyárban még találtak párat belőle, amiket muszáj volt ellőni. Ennyit a HTC "ezentúl minden telefonunkban microUSB lesz" kezdetű ígéretéről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
