13 óra a reptéren
Rendhagyó tudósítás lesz ez, talán nem is passzol az oldal profiljába. A Prohardver, az IT.news és a Mobilaréna összesen hat emberrel vágott neki a Hannoverbe vezető útnak. Kényelmi és időbeli okok miatt a repülőgépes megoldást választottuk; a szervezés tökéletesnek volt mondható: levegőben Hamburgba, onnan bérautó az előre lefoglalt szállásra, majd fáradtság nélküli, két nap pure CeBIT. Parci tervez, Air Berlin végez.
A 10:40-kor induló géphez való check-in előtt volt némi izgalom, hogy a gárda hatodik tagja is megjön-e időben, majd két percel a kapuk lezárása előtt beesett. 10:30-kor megkezdődött a beszállás, zsír helyünk volt a vészkijárat mellett, akkora lábtérrel, hogy egy bernáthegyit is felhozhattunk volna kézipogyászként. (Talán jövőre.) A gép kigurult a kifutópályára, majd vissza a startpozícióba. A kapitány németül és angolul technikai hibáról motyogott. Egy óra tökölés és hasonló tartalmú motyogások után kiszálltunk azzal az ígérettel, hogy majd a hangosbemondón értesítenek bennünket. Ekkor volt dél.
Az egész gárda befigyelt az egyetlen értékelhető reptéri étterembe, ahol kellemes, baráti árakkal találkozhattunk: fánk 569 Ft, szendvics 1218 Ft. Az élet habos oldalának dobozos kiszerelése 900 Ft-ot kóstált. Viszont volt remek wi-fi, a Pannon által biztosított hálózat ráadásul teljesen ingyenesen vehető igénybe. (Ez volt itt a mobilos vonatkozás helye.) Közben az utasok partizánakciókkal próbálták kideríteni, hogy mikor indulunk, különböző időpontok keringtek, mindenki tudni vélt valamit. Háromkor kaptunk 15 eurós étkezési jegyet, amit nem lehetett felerészt levásárolni, csak egyben. Erőteljes mennyiségű kaját halmoztunk fel, a bernáthegyi újfent jól jött volna.
Hatkor a hangosbemondón összetrombitálták a népet a 13-as kijárathoz, végre. Ám ott csak az Air Berlin alkalmazottja álldogált, akit már többen meg akartak verni, pláne, miután közölte, hogy a cseregép talán már elindult Hamburgból, de nem biztos. De az is lehet, hogy Mallorcáról indult el, de az sem biztos. De az is lehet, hogy tökmindegy, mert Hamburgban 50 centi hó van, tehát lehet, hogy nem fog tudni leszállni. De nem biztos. Akkor mi biztos? Nem tudja. Az egyik utas erőteljesebb fellépésének hatására a hölgy sírva elszaladt. De nem biztos.
Na, innentől kezdve rendkívül gyorsan alakultak ki a német és a magyar utasok között telefonszámcserével járó barátságok. Éljen a wi-fi, az Air Berlin holnapjáról letölthető szabályzat szerint 4 órás csúszás után már kemény kártérítés jár. A visszatérő alkalmazottnak tehát újabb kérdés szegesződött: hogyan és mikor kapjuk vissza a pénz, valamint a kártérítést. Azt nem kapjuk vissza, mert az időjárással kapcsolatos csúszásokra nem vonatkozik. Közben jött az info Németországból, hogy hó ugyan van Hamburgban, de nem zavarja a légiforgalmi közlekedést. Ugyanakkor egy Lufthansa járat 19:15-kor elhagyta a repteret Hamburg irányába, kis csúszással. Akkor most ki hazudik?
Este kilenckor még mindig nem volt semmiféle repülő, amivel fel lehetett volna szállni. Újabb tájékoztatást kaptunk, a cseregép már felszállt Hamburgból (ezt már hallottuk, uszkve 6 órával korábban is), hamarosan megérkezik és este 10-kor már indul is vissza velünk Németországba. Hát velünk biztos nem, ez eldőlt. Jó esetben éjfélkor leszáll. Az autókölcsönző már zárva, úgyhogy állhatunk csomagokkal együtt az 50 centis hóban. A szabályzat szerint az utasnak a 4 órát meghaladó késés esetén joga van visszamondani az utazást, és bezsebelnie a kártérítést.
Jeleztük, hogy mi így kívánunk tenni. Jelezték, hogy azt nem lehet. Jeleztük, hogy olvassák el a saját szabályzatukat. Erre az volt a válasz, hogy az utasnak a gép eredeti indulása előtt kell ezügyben szólni. Magyarán, az okos utas (aki ugyebár az ügyfél, aki fizet a szolgáltatásért) lásson a jövőbe és tippelje meg, hogy lesz-e legalább 4 órás késés, majd ezt mérlegelve mondja le az utazást. Mire ide eljutottunk, elérkezett az este 10 óra, és érkezett egy repülőgép is.
Senki nem szállt fel, minden utas egy olyan papírt követelt, amelyben a légitársaság elismeri, hogy műszaki okok miatt csúszás történt. Mit kaptunk? Egy lepecsételt A4-es lapot, angolul, melyen magyarra fordítva a következő szerepelt: sajnálattal közöljük, hogy technikai okok ÉS számos időjárási csúszás miatt a járatunk több, mint négy órát késett. Na, itt már láttam Parcit idegesnek. A fenti mondat ugyanis arról szólt, hogy rá akarják kenni az időjárásra a csúszást. És itt vége, nincs másik papír, a budapesti alkalmazottaknak nincs joguk ezt átírni, Berlinből nem küldenek másikat. Forduljunk az ügyfélszolgálathoz.
Köszönjük, kikértük a csomagjainkat és eljöttünk. Még elértük az utolsó buszt – itthon. A gép még akkor is a reptéren volt, mikor fél 11 körül elhagytuk a létesítményt. Miután a szerkesztőségnek nem kevés pénze feküdt a projektben, ezért nyilván a dolog nem marad ennyiben. A reptéri wi-fi megbízható, gyors. A CeBIT izgalmas.
Bog
A cikk megírásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az Air Berlin.
