Multimédia
Meg kell adni, hogy ebben az ársávban nem gyakori vendég a két kamera, ha nem csupán egy segédszenzorra vágyunk, hanem eltérő látószögre. A Zenfone 4 Max ugyanis két kamerát hord a hátlapon, van egy hagyományos és egy széles látószögű, ami igazából egy csomó alkalommal tök hasznos lenne, ha nem csak a lencsékkel bíbelődtek volna el, hanem arra is szántak volna energiát, hogy egy életképes szenzor legyen mögötte, mert a 8 megapixeles felbontást adó Omnivision 5675 elég harmatos. A fő kamera valószínűleg egy korábbi Sony IMX-re épül, a nagyobbik Zenfone 4 16 megapixeles felbontásával szemben (amit szintén egy Omnivision szenzorra bíztak) itt csak 13 megapixeles képeket tudunk csinálni.
A kamera szoftvere alapvetően két üzemmódot tud, automatikus és professzionális. Előbbiben lehet portré módot igényelni, ami megpróbálja elmosni az alany körül a hátteret, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Pro módban babrálható a fehéregyensúly, az EV, az ISO, a záridő (1/40000 és 1/3 között, tehát igazán hosszú záridős megoldás nincs) és a fókuszálás módja. Ha viszont a keresőn simítunk egyet lefelé (feltételezve, hogy vízszintes módban tartjuk a motyót), akkor akad még panoráma, GIF-animáció, timelapse és szépség üzemmód, valamint rendkívül nagy felbontás, ami csak annyi, hogy több képet csinál egymás után a készülék és ezeket megpróbálja összefűzni, hogy az eredmény egy tök feleslegesen tök nagy fájl legyen (52 megapixel), amin a tapasztalatok alapján pont ugyanazok a képhibák lesznek meg, mint automata módban. Felfelé simítva az effekteket fogjuk megkapni, a kereső jobb oldalán pedig (automatikus módban kizárólag) válthatunk a két lencse között. Váltottunk is serényen, alant egy válogatás ugyanazon témákról normál és széles látószöget használva:
Oké, kezdjük azzal, hogy a 8 megapixeles, 120 fokos láótszögű kamera kizárólag ideális fényviszonyok esetén alkot bármi értékelhetőt, ha jóindulatú vagyok. Amint ez nem áll rendelkezésre a képek minősége rohamos tempóban romlik az esti fényviszonyokig, amikor elérjük az “igen gyenge” szintet, pedig nem indultunk ennél sokkal magasabbról. Sajnos a normál kamera sem brillírozik (de hát a másikhoz képest egy géniusz), nagyon digitális, túlélesített képek képződnek, masszív kromatikus aberrációval, a homogén felületek (például az ég) rendre úgy néznek ki, mintha valami textilből lennének, annyira sok rajtuk a feketés pixel. De legalább a vonalélesség hellyel-közzel rendben van és a dinamikatartomány sem okvetlenül gyászos. Pár kép még ehhez adalékként:
Te is pont ilyen telefont használsz? Fotóztál vele? Töltsd fel a képeidet a Fototrendre, hogy mások is lássák, mire képes a kamerája!
Az előlapra tett 8 megapixeles szenzor tippre csont ugyanaz, mint a hátlapon levő 120 fokos lencse mögött maszatoló másik. Ennek eredményeképpen a képminőség itt is karcsú. Videózni mindkét hátlapi kamerával lehet Full HD felbontásig bezárólag, szódával elmegy, de tök őszintén: abban a minőségben, amiben a széles látószögű modul álló -és mozgóképet produkál meglehetősen felesleges erőlködni. Egyszerűen hiába van két, eltérő látószögű kamera hátul, a Zenfone 4 Max mellett ez mégsem tud érv lenni a minőség miatt.
Zenében sokkal kafább a szituáció. Noha a lejátszót a Google adja a rendszerhez Play Zene formájában, ha ügyesek vagyunk, akkor a csengőhanggal kapcsolatos beállítások utolsó menüpontjaként rábukkanhatunk az Audiovarászló nevű fícsörre, ami egy kimondottan jól összetákolt zenei finomhangolási segéd, mindenféle profilokkal, effektekkel és equalizerrel. Még azt is megoldja, hogy a környezeti zajok alapján találja ki, hogy miképp szóljon fülesen át a hang (kimondottan korrekt amúgy a jack csatlakozóra jutó minőség), de kihangosítva is kellemes meglepetés a Zenfone 4 Max, ahhoz képest van egy teltsége, hogy ez csak egy telefon. Elvileg kéne legyen FM-rádió, de nem találtam sehol.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!