Zene

Eddig vérgáz volt a készülék, rég járt ennyire buta eszköz a kezünkben. Azt reméltem, hogy majd a zenei rész kárpótol mindenért. Hát nem. Értelemszerű, hogy mivel a készülékben konkrétan nincsen memória, ezért csak a memóriakártyára hagyatkozhatunk. Ide kizárólag MP3 zenék tehetőek, minden mást ignorál a szoftver. Csak akkor hajlandó felismerni a zenéket, ha azok az mp3 könyvtárban vannak, bárhol máshol van a fájl, akkor kiírja, hogy hiba.

A zenelejátszó elindítása után választhatunk három hátteret, amik fixen figyelnek a képernyőn amíg fut a szoftver. Ezután felkínálja a számok listáját, ki kell választani a hallgatni óhajtott muzsikát és ennyi. Playlist nincs. Véletlenszerű ismétlődés beállítható, az oldalsó gombokkal pedig léptethetünk a számok között. Van egy apró hangszínszabályozó is előre definiált hangzásképekkel, de lássuk inkább a vicces dolgokat: a zene csak a fülessel hallgatható, kihangosítani nem lehet. Lehet, hogy csak a tesztkészülék hibája volt, de a zenehallgatás közben érkező bejövő hívást viszont nem lehetett hallani a headseten, csak ha azt kihúztam és normálisan a fülemhez tettem a készüléket.

Maga a füles elég egyszerű kis darab, de végeredményben nem szól rosszul. A hangerő viszont lehetne erősebb. Magyarán szólva halk. Mivel a telefonon sem infra, sem Bluetooth nincsen, ezért marad az USB kábel, amelyet viszont értelmesen oldaottak meg, ugyanis a zenelejátszó menüjében aktiválni kell, ezek után a memóriakártya tartalmát külső meghajtóként látja a Windows.

A csengőhangok nem lehetnek a kártyán tárolt MP3 fájlok, csak a beépített rettenek közül válogathatunk. Hasonló a helyzet az üzenethangoknál is. Az viszont dícséretes, hogy az E801 képes egyszerre rezegni és csörögni, illetve ezen üzemmódokat különbözőképpen kombinálni is hajlandó. A beszélgetési minőséggel viszont nem voltam megelégedve, torzan hallottam a másik felet, még akkor is, ha lentebb csavartam a hangerőt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!