Külső, kijelző
Ránézésre nagyon rendben van az E801. Sallangmentes, egyszerű formát kapott, ezúttal nincs nyoma az utóbbi idők erőltetett aszimmetriájának, ami egyedivé, de - valljuk be - kicsit ormótlanná tette az 565-öt, vagy az S853-mat. Nincsenek felfújt gombok sem, minden sima, logikus, ránézésre funkcionális.
A telefon több színben is elérhető, láttam belőle fehér, piros és narancs árnyalatút is, de nem bánom, hogy a fekete került a karmaim közé. Elsőre feltűnik, hogy a kijelző elég kicsi. Na, ne finomkodjunk: durván apró, konkrétan 26x28 mm. Hmm-hmm, pont itt van egy Sony Ericsson J210i (szintén nem egy csúcsmodell), lássuk, igen, ennek 29x29 mm. Talán nem nehéz megtippelni ennek fényében, hogy az Alcatel E801 128x128 pixeles, CSTN technológiával készülő képernyővel rendelkezik. Pont olyan, mint amilyennek az olvasó most elképzeli.
Ha a gombsorra téved a tekintetünk, akkor némi szemrevételezés után konstatálhatjuk, hogy nincsen navigációs eszköz. A fel-le irányt ugyanis a középső két gombbal működtethetjük, ezek a billentyűk az alapképernyőről a telefonkönyvbe és az üzenetek közé visznek. Vízszintes görgetésre végképp nincs kezelőszerv, de csak azért, mert vízszintes görgetés a menürendszerben sincs. A piros háttérvilágítású gombok már ránézésre is kicsinek tűnnek, bumszli ujjú felhasználók ne kísérletezzenek SMS írásával.
A telefon bal oldalán a zenelejátszó vezérlőbillentyűi láthatóak, valamint a microSD kártya nyílása található, melyet egy gumiajtó véd. Az alapcsomag egy 128 megabájtos lapkát tartalmaz, ez gyógyír lehet a kijelző okozta stresszre. A készülék alján szabványos mini USB csatlakozó várja a kábelt. A telefon hátlapja sima, de nem bírták ki, hogy ne tegyenek rá egy feliratot: "music mobile by alcatel". A hátlapot nem leszedni, hanem letépni szükséges, de ez már az 565-ben is így volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
