Új hozzászólás Aktív témák

• #16900 pocokxx Közösségépítő Huma #16897

  Új Válasz 2013-04-01 10:57:15 #16900

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pocokxx

  Közösségépítő

  válasz Huma #16897 üzenetére

  Nézd, az, amiket felhozol vádként jogos: az Isten nevében számos bűnt elkövettek a történelem során. Ez tény, melyet nem érdemes "kimagyarázgatni", de túlzás azt állítani, hogy ez a jellemző.

  Jó lenne észrevenni, hogy nem ez az egyetlen, amit a keresztényeknek "köszönhet a világ". Csak egy-két pozitív példa: Jelentős szerepük volt a rabszolgaság eltörlésében, a női egyenjogúság kialakulásában, a nemzetek közötti békében. Csak ők üzemeltettek kórházakat a középkorban, a betegek és szegények pártfogói voltak. De nem is kell évezredekre visszamenni: Gondoljunk csak egy Kalkuttai Teréz anyára, akit az indiai nyomor és szegénység cselekvésre késztetett, vagy Boldog Salkaházi Sárára, aki a világháború éveiben konyhát és szegényházat üzemeltetett, mellyel az életét kockáztatta, vagy Maximilan Kolbe atyára, aki egy nagycsaládos helyett vállalta a koncentrációs tábort. És ez az Egyház igazi arca, mert ezt tanulta Krisztustól. "Nagyobb szeretete senkinek nincs, mint annak aki életét adja barátaiért."
  És bizony ide mindig vissza kell térni... Krisztus szeretete sürget minket! (És még egy dolgot ide kell vennünk, de ezt csak halkan merem mondani: Végső soron az egész világ az egyháznak köszönheti a legnagyobb kincsét: Jézus Krisztust. Minden gyengesége és gyarlósága ellenére, ők őrizték meg a hiteles Krisztus arcot évezredeken keresztül.(Ezt a szekták hajlamosak elfelejteni....)

  A Lumen Gentium, mely az egyház önértelmezése, ezt olvassuk:

  "Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel. Jézus Krisztus "mint Isten ... szolgai alakot öltött, kifosztotta magát" (Fil 2,6), és értünk "noha gazdag volt, szegénnyé lett" (2Kor 8,9): úgy az Egyház jóllehet küldetéséhez rászorul emberi eszközökre, nem arra törekszik, hogy földi dicsőséget keressen, hanem arra, hogy saját példájával is terjessze az alázatosságot és az önmegtagadást. Miként Krisztust az Atya azért küldte, hogy "örömhírt vigyen a szegényeknek, ... gyógyítsa a megtört szívűeket" (Lk 4,18), "keresse és üdvözítse, ami elveszett" (19,10), hasonlóképpen az Egyház is szeretettel veszi körül mindazokat, akiket az emberi gyengeség gyötör, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni. Krisztus azonban "szent, ártatlan, szeplőtelen" (Zsid 7,26), "bűnt nem ismert" (2Kor 5,21), s csak azért jött, hogy a nép bűneit engesztelje ki (vö. Zsid 2,17), a bűnösöket is magába foglaló Egyház viszont egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja."

  Ha nincs szeretet a kereszténységben, akkor az nem kereszténység. Krisztus abban a példabeszédben, mikor arról beszél, hogy kik jutnak be a mennyek országába a szeretet cselekedeteit hozza fel, és az, aki nem adott enni az éhezőnek, inni a szomjazónak, nem látogatott meg beteget, vagy nem adott ruhát a mezítelennek, annak azt mondja: " Nem ismerlek... "

  (#16898) stranger28
  

  "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Új hozzászólás Aktív témák