Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    félisten

    For All Mankind S1, S2

    Fuh de rég éreztem azt, hogy nehéz írni egy sorozatról. Ajnároznám én is az egekig, a hangulata, zenéje, látványa és az egész alternatív hidegháborús témája nagyon eladja, de egyszerűen nem tudok túljutni azon, mennyire papírmasé 2D karakterekkel tömték tele a sorozatot, értelmetlen, sokszor teljesen nonszensz konfliktusokkal. Azt gondoltam, hogy ez csak egy-egy szereplőre és sztoriszálra lesz igaz, de sajna nem, mindkét évad felvonultatott bazári ökörségeket és ez főleg azért feltűnő, mert amikor komoly és hihető, akkor viszont nagyon az.

    Ahogy azt egy korábbi kommentemben megjósoltam, a mexikói kiscsaj története teljesen felesleges volt mindkét évadban. Azt gondoltam, hogy Margo karakterét akarják majd kicsit emberibbé tenni, vele mélyül majd el a kapcsolata, de alig volt közös jelenetük, önmagában pedig semmire nem volt kihatással, viccen kívül Bill többet adott hozzá a történethez. Az a megnyílása Billel extra cringy volt.
    Ugyanígy abszolút felesleges volt Danny és Karen viszonya. Karen és Ed kapcsolata így is elég jól fel volt térképezve a két évad során, teljesen érthető lett volna a válásuk enélkül is, főleg mert annyi fontosabb és érdekesebb dolog történt, hogy ez az egész affér csak lógott a levegőben, nem volt közvetlen kapcsolat semmilyen más eseménnyel. Apropó Karen: az remélem másnak is feltűnt, hogy tokkal-vonóval a Breaking Bad Skyler karakterét vették alapul, minden személyiségjegye, konfliktusa, problémja megegyezik Skylerével.
    Aztán ott van Molly meg a rák esete. Semmilyen tényleges progress nem történt a témában az egész évad során két veszekedést leszámítva, pedig ez egy igen súlyos és fontos téma is lehetett volna, ehelyett megint ugrunk 10 évet az időben a következő évadra. Egy remek karakter lett eltékozolva vele is.
    Tracy és Gordo kapcsolata szintén furcsán lett megírva, bár szerintem magasan ők ketten voltak a sorozat fénypontjai, főleg Gordo útja volt jobban bemutatva. Nagyon sajnálom, hogy kiírták őket, viszont a búcsújuk tényleg könnyesre sikerült, elképesztően hatásos jelenetsor volt.
    Ellen, Pam meg Larry kapcsolata szót sem érdemel igazából, komikusan rosszul megírt kapcsolati háromszög.

    Az volt az érzésem végig, hogy az írók akkor érezték magukat elemükben, mikor a hidegháborút kellett feltérképezni, az alternatív történéseknek kellett megágyazni. Ezek közt is voltak irtó gyenge részek, pl. a második évad nyolcadik részében a kozmonauták lelövése epic fail volt minden szempontból, illetve az utolsó részben a mexican standoff a Pathfinder fedélzetén egy szégyenteljesen szarul megírt jelenet. Egyrészt azok hárman a NASA legmagasabban képzett, ilyen stresszhelyzetekre felkészült személyei voltak, másrészt ha Ednek végig csak annyi volt az ötlete, hogy kilövi a Sea Dragont, azt simán mondhatta volna Sally-nek. Lazy writing at its best.
    Mindezek ellenére baromi jók voltak a feszültebb részek, nagyon jó volt a vágás, a zenei aláfestés, sokszor tényleg a torkomban dobogott a szívem, annyira ügyesen hatottak az impulzusok, az utolsó rész a hibáival együtt is a feszültségkeltés magasiskolája. Az egész sorozatból árad amúgy a production value, baromi igényes, jól összerakott és elképesztően korhű minden részlete, a korabeli elnökök telefonbeszélgetései, nyilvános szerepléseik átírása meg a deepfake Ronald Reagan egy óriási ötlet szerintem, remek keretet adott a történéseknek. Számomra amúgyis a hidegháború volt egyetemen is az egyik legérdekesebb időszak, így azon örvendeztem sokat, amikor a valós személyek, eszközök szerepeltek csak teljesen megváltozott szerepben. A holdbázis pl. abszolút valid tervek alapján lett modellezve, ahogy a Sea Dragon, Buran és az atommeghajtású űrrepülő is, elképesztően érdekes maga ez a mi lett volna ha? koncepció és láthatóan nem szarozták el az írók, igyekeztek hihető, értelmes történelmi modelleket alkalmazni.

    Végezetül külön szerettem volna kitérni a zenére. Mind Jeff Russo OST-je, mind a licenszelt zenék gyakorlatilag tökéletesek, ugyanakkor az tényleg érdekes, hogy Russo mennyire nyilvánvalóan... mondjuk úgy, inspirálódott más alkotók által, akiknek a neve Hans Zimmer.
    A Lower Molly mintha a Man of Steelből lenne, a Save Wubbo pedig nagyon ismerős az Interstellarból és ezek mellett még jó pár hasonló ismerős dallamat felfedeztem a 20 óra során. Alapból látványos, hogy Russo zongorát, orgonát és szintetikus hangokat kevert mindkét évadban, így egy nagyon erős Sunshine, Interstellar utánérzésem volt végig, de ez nem tudott kizökkenteni, mert ilyen biblikusan erős zenét rég hallottam sorozatban, minden jelenethez tökéletesen passzolt, fantasztikus atmoszfériát teremtett, tényleg lehengerlő a sorozatban is és külön hallgatva is (abszolút kedvenc).

    Összességében nem igazán tudom hova tenni a sorozatot őszintén. Nagyon tetszett, nagyon meghatott, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy amint emberek közti kapcsolatok kezdtek kibontakozni a képernyőn a nagyhatalmak konfliktusa helyett, szörnyen felszínes, gyengén megírt karakterek vergődését kellett bámulni sokszor. Nem annyira rosszak amúgy a karakterek, mint mondjuk a Halo vagy a ST Discovery szereplői, de egy érzékelhető minőségi kontraszt van a "munka" és a "magánélet" típusú jelenetek között. Ezzel együtt is várós a harmadik évad, remélem kicsit összekapták magukat az írók.

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák