Új hozzászólás Aktív témák

• #53771 proci985 MODERÁTOR Habugi #53763

  Új Válasz 2016-09-11 15:37:48 #53771

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  proci985

  MODERÁTOR

  LOGOUT blog

  válasz Habugi #53763 üzenetére

  (úgy általában válasz, nem feltétlenül csak neked)

  Vannak különböző betegségek, néha jobban, néha kevésbé látszanak. Megfelelő hozzáállással általában a dolgok kezelhetőek (azon felül is, hogy a cyberbullying az oldalon tiltott, de ez most itt a legkisebb indok). Néha ez egyszerű, néha annyira nem.

  Ha a diszlexiát nézzük, az is egy spektrum. Ismertem pár embert (munkakapcsolatból is), tudok olyan diszlexiásról akinek PHDje van és egyébként ha egy beszélgetés során nem mondja el, akkor nem tűnt volna fel. Láttam olyan példát, ahol az illetőt simán felvettem/ajánlottam volna minőségellenőrnek / tesztelőnek, mert annyira lehetett benne bízni hogy ami feladatot kap azt az utolsó betűig biztosan teljesíteni fogja. Viszont vigyázni kellett rá, mert ha azt mondta neki az ember, hogy csináld meg ezt és ezt, akkor adott esetben egész éjjel nem aludt.

  Láttam olyan példát is, amikor a projektünk legalább felének papíron nyíltan ADHD diagnózissal futkosott. Ebből volt egy hamis pozitív, pl az ember aki megivott egy liternyi olasz erejű kávét naponta aztán csodálkozott, hogy nem tud aludni és 3secnél tovább figyelni. Végül átszoktattuk az ásványvízre és sokkal jobban lett. Meg olyan is volt a projekten aki két percet nem bírt a helyén ülni, de neki pl nem volt diagnózisa. Olyan esetet is láttam, amikor tudtuk agy egyik fejlesztőről, hogy gyakorlatilag ha a fejlesztői környezetben ül és éppen a struktúrát / algoritmikus megoldást haxolja, akkor a kávészünet előtt nem érdemes zavarni, mert lehet valamit fog reagálni, de bombát lehetne robbantani mellette és az se zökkentené ki a koncentrációjából. És biztosan figyelemzavaros volt. A projekt egyébként jól ment, produktív volt a csapat.

  Olyat is láttam, amikor az extrém introvert ismerős az egyik legszociálisabb ember volt felsőoktatásban kari szinten úgy, hogy gyakorlatilag adott esetben 3-4 óra után már fárasztó volt neki emberek között lenni. Mert segíteni akart és kompenzált.

  Pici nyitottság, picit türelem, pici elfogadás. Egy pici belátás kell és megpróbálni pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, általában ez már magában is sokat segít. Ha megpróbálja az ember már az magában is jó.

  [ Szerkesztve ]

  Don't dream it, be it. // Lagom amount.

Új hozzászólás Aktív témák