Új hozzászólás Aktív témák

• #35963 #71562240 törölt tag nebulo5 #35961

  Új Válasz 2013-03-02 10:44:48 #35963

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz nebulo5 #35961 üzenetére

  Én is pont ennek a cikknek linkelésével akartam kezdeni a napot, apró adalékként ahhoz, amit már többször felemlegettem, hogy a hifi-audiofília utóbbi fél évszázadának története részben arról szól, hogy a házi zenereprodukálás jelenségeivel kapcsolatban a fizikai és pszichológiai tudományok fejlődő méréstechnológiája hogyan közelíti meg egyre jobban, hogyan támasztja alá egyre inkább az audiofilek tapasztalatait (nagyon ritkán pedig korrigálja).
  Meg kell jegyezni persze, hogy az eredeti kísérletek eredményeiről az Indexbe írt ismertetőn jól látszik, hogy az újságírónak nem sok fogalma van a témáról, ezért konkrét hibákat is vét, másrészt a jelek szerint nem is az eredeti kutatási jelentésből dolgozott, hanem csak gyorsan adaptált egy másik, szintén elég esetleges színvonalú ismertető újságcikket, de azért a lényeg jól látszik, a tudomány lassan-lassan elkezdi tudni mérni azt, amit az audiofilek régóta mondanak, és egy közembernek szóló orgánumban is ki lehet mondani nyilvánosan olyasmit, hogy rosszul szól a tömörített zene.
  Engem főképp két dolog zavar az úgynevezett tömörített zenék kezelésével kapcsolatban. Az egyik az, hogy a globális média és a globális marketinggépezetek hatására a világban eddig soha nem látott mértékben üli torát a konzumidiotizmus, amire ha hasonlatot akarok mondani, akkor újólag felemlegetem, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még mindenki harsányan és gúnyosan röhögött, ha olyasmit hallott, mint a néha a QUAD-vezér Peter Walker-nek, néha az egyik tervezőjének tulajdonított mondat, miszerint "minden azonos színvonalon (jól) megépített erősítő egyformán szól", manapság azonban a zenehallgatók jelentős része is hosszú éveken keresztül automatikusan elhisz olyan marketingszlogeneket, miszerint a tömörített zenei formátumok a hallásérzékelésünk korlátait kihasználva, olyan módszerekkel tömörítik a zenét, amely módszerek minőségrontó hatását nem halljuk meg. Az ilyesmin manapság szinte senki sem röhög harsányan és gúnyosan, legfeljebb a vakmerőbb-öntudatosabb állampolgárok vitatkozni mernek vele. A másik, ami zavar, és szintén a konzumidiotizmus eredménye, hogy sosem beszélünk arról, hogy mindegyik digitális hanghordozó-formátum immanensen, definíció szerint tömörített formátum. A tömörítés mértéke függ a formátum fajtájától, és persze a mintavételezési frekvenciától, ilyen módon az SACD kevésbé tömörített,mint a CD, az pedig kevésbé tömörített, mint a 128kbps-os MP3, de a lényeget tekintve ezek teljesen egyívású hanghordozók, azaz a valóság digitális tömörítvényei, szintetizálásai. Az SACD is tömörített zene, nem csak az úgynevezett tömörített zenék. Az, hogy erről nem beszélünk, természetesen azért zavar, mert a CD, mint digitális hanghordozó megjelenése óta nagyon sokan azt hiszik, hogy az a szinuszhullám, amit az oszcilloszkópon látnak, az azonos az eredeti zenei hangjelenséggel, ergo azt hiszik, hogy ha a szinuszhullám az oszcilloszkópon rendben van (helyre van állítva), akkor már vissza is kaptuk az eredeti hangot. Ezzel kapcsolatban, megintcsak hasonlatként, megemlíteném azt a fényévnyi különbséget, ami egy valós hegedű vagy hegedűkórus hangja és egy szintetizátorról elhangzó hegedű vagy hegedűkórus hangja között van. A digitális hanghordozók és lejátszókészülékek is ugyebár definíció szerint szintetizátorok - no persze szintetizátor és szintetizátor hangzáshűsége között is igen jelentős különbségek vannak.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák