CES blog: Üdv, Nevada!

  • (f)
  • (p)
Írta: Bone123 | 2019-01-06 06:01 | Forrás: Mobilarena

A sivatagos Las Vegasba San Franciscóból Kalifornia hegyein és Lake Tahoe-n keresztül vezet az út, klasszikus amerikai motelekkel és „unalmas napokon” is kellő látnivalóval.

Bő háromhetes utunk rengeteg látnivalót tartogat Kalifornia, Nevada, Arizona és Utah államokban, és csak kevés olyan szakasz van, amikor nagy távolságot kell leküzdeni, kevés látnivalóval. San Franciscót a Golden Gate hídon elhagyva unott gurulással indult Hyundai Tucsonunk, ám utunk a 80-as autópályán, a Tahoe National Forest festői havas tájain keresztül folytatódott – szemeink és kameráink legnagyobb örömére.

Ez is Kalifornia - Donner Lake közelében
Ez is Kalifornia - Donner Lake közelében [+]

Elsőre az embernek Kaliforniáról a pálmafák és az óceánpart jut az eszébe, meg a nagyvárosok, ám az itt élők lazán megtehetik, hogy beugranak hatalmas gépjárművükbe, és röpke háromórás utazással a 20 fokból a Sziklás-hegység valamelyik panorámás síterepére tévednek. Javaslatomra le is tértünk a 80-asról Mount Judah térségébe, és mintegy 2200 méter magasról, a Donner-híd mellől csodálatos kilátásunk nyílt az aprócska Donner-tóra.

Kacskaringós utak, szerpentinek és hidak Lake Tahoe térségében
Kacskaringós utak, szerpentinek és hidak Lake Tahoe térségében [+]

Egyből együtt éreztünk magyarországi olvasóinkkal, akiknek mostanság bőven kijut a télből – úgy vacogtunk a mínusz 2 fokban, mintha először találkoztunk volna igazi hideggel – Szibériában vajon milyen lehet az élet?

Sziklák, fenyők és hó Lake Tahoe mellett
Sziklák, fenyők és hó Lake Tahoe mellett [+]

Innen egyébként röpke egy óra Tahoe City, a méretes hegyekkel körbevett Lake Tahoe Siófokja, melynek partja ideális piknikező helynek bizonyult, mert 1900 méterre leereszkedve, még mindig kaliforniai napsütésben nagyon is jól éreztünk magunkat, ahogyan a helyi madárvilág is.

Nem csak mi élveztük a napsütést a tóparton
Nem csak mi élveztük a napsütést a tóparton [+]

A tó mentén léptünk át Nevadába, és az USA-ban, államonként akár igen komoly jogi és szabályozási eltérések is lehetnek – ezt bizonyítja, hogy öt métert se kell sétálnia a kiéhezett kaliforniainak, és a hátár mellett máris betérhet egy kaszinóba. De inkább egy tucatba. Ott vannak aztán a nyerőgépek a legkisebb porfészek lepattant benzinkútjában – Nevadának kulcsfontosságú bevétele származik szerencsejátékból, és imázsát ez erősen befolyásolja.

Nevadában pillanatok alatt sivatagosba vált a táj
Nevadában pillanatok alatt sivatagosba vált a táj [+]

Szállásunk Carson Cityben volt, Renótól nem messze, és ahogy az ember kettőt rosszul fordul, és egy problémás negyedben találja magát egy amerikai nagyvárosban, úgy váltott a táj havas-fenyves, patakos-vízesésesből kopár-sivatagosra, egyetlen kanyarral. Azért telefonunk befenyegette a komplett régiót egy másnapra ígért, vörös fokozatú, viharos-szeles hóviharral, úgyhogy a roppant giccses külsejű, de elfogadható színvonalú Hardman House hotelünket elhagyva mégse a négyezres hegyekkel tarkított 395-ös autóúton, hanem a sivatagot átszelő 95-ösön indultunk meg Las Vegas felé.

A kopár hegyek fölé messze azért havas csúcsok emelkednek
A kopár hegyek fölé messze azért havas csúcsok emelkednek - például a Mount Grant (3440 méter) [+]

A kaszinóváros innen viszont még messze van, közte Death Valleyvel, így jobbnak láttunk egy megállót közbeiktatni Beattyben, ahonnan ezeket a sorokat is írom. Így január 5-ét viharos, felhős időben töltöttük a 95-ösön, és bár ez volna az „unalmas út” a Yosemite Park mellett elhaladó 395-össel szemben, azért először találkozni a sivatag intézményével ilyenkor is lenyűgöző jelenség, a környező havas hegycsúcsokkal együtt az ember igen aprónak érzi errefelé magát.

Goldfield egyik ritka, még ma is működő épülete
Goldfield egyik ritka, még ma is működő épülete [+]

Ezt a vidéket egyébként se szelídítette még meg az emberiség – egy ezerfős település itt már nagynak számít, és mivel a régióban rengeteg, mára kimerült aranylelőhely volt, teljesen elnéptelenedett szellemvárosok is akadnak, például Coaldale.

Klasszikus amerikai motelünk a sivatag és a hegyek találkozásánál terül el
Klasszikus amerikai motelünk a sivatag és a hegyek találkozásánál terül el [+]

De Goldfield se roppan meg a tömegek súlya alatt, a 268 fős kisvárosnak mégis van valami kézzelfogható western hangulata – a városka inkább megmaradt, semmint elmaradt. Innen már nem volt messze újabb motelünk Beattyben, ahol el is eredt az errefelé ritkán látott eső – inkább ez, mint ugyanezen a napon a Lake Tahoe-t befedő, kiadós havazás, nyári gumikon.

Szűkös, füstös és sötét, mégis jól éreztük magunkat Beatty egyik bárjában
Szűkös, füstös és sötét, mégis jól éreztük magunkat Beatty egyik bárjában [+]

Igazán betértünk volna egy kétes hírű, dupla szárnyas ajtóval nyíló késdobálóba, mert mégiscsak amerikai sajátosság az ilyesmi. Ehelyett a Happy Burro Chili & Beer kiskocsmát találtuk meg, ahol a díjnyertes chili dogot (chili szószos hotdogot) vettük magunkhoz, egy Bud Light és egy Stone IPA típusú sörrel leöblítve. Vegyes társaság gyűlt itt össze a helyi kocsmalátogatóktól kezdve az itteni mentősön át az kamionos és turista típusú átutazókat beleértve. A kaja és pia jól esett a következő, most már tényleg Vegasban végződő nap előtt, és mint mindig: a kiszolgálás és a közönség roppant barátságos volt.