A "Mediterrán Budapestet", vagyis Triesztet elhagyva nem kevés kilométer állt előttünk, hogy megérkezzünk a következő szálláshelyünkre, Riminibe. Amire először azt hittük, hogy Ravenna, így azért picit hosszabb lett a történet, mint először gondoltuk. No, de erre a napra az volt a terv, hogy végre játszunk egy nagyobb golfpályán, hiszen azért több száz métereket ütni elég nagy kihívásnak minősül.
Bocha épp ütéshez készülődik [+]
Először mást néztünk ki, végül a Golf Pra' Delle Torri pályára mentünk, mint utólag kiderült, ez remek döntésnek bizonyult. Tény, hogy az időjárás nem volt éppen kedvező, hiszen hatalmas szél nehezítette a legtöbbször azért stabil tudásunkat. Ennek köszönhetően azért a versenyszellem is jobban dolgozott bennünk, nyilván sok ütés remekül sikerült, de voltak teljesen érthetetlen vállalkozások is. Pont így volt jó.
Épp egy "Legenddás" ütésen vagyok túl [+]
És fárasztó, mert a "csak" 9 szakasz is majd' 4 kilométeres volt, így nemcsak a séta miatt merülhettünk ki, hanem a megerőltető lendítések miatt is. Közben viszont maximálisan ki tudtunk kapcsolni, a háttérben a tenger is látszódott, sőt, volt egy olyan rész, amikor csak egy kerítés válaszotta el az elütőpontot a tengerparttól. És még hódok is keresztezték utunkat. Mondjuk nem ez volt az a pillanat, amikor az ember szívesen csobbant volna.
A golfpályán még ettünk-ittunk, majd mentünk át Riminibe, sajnos legtöbbször szakadó esőben, meglehetősen gyenge minőségű, cserébe sokáig nyílegyenes útszakaszon. A többiről majd holnap, mert Rimini, San Marino és a komphoz érés nem várt izgalmakat tartogatott.