Bár lapunk hasábjain az LG leginkább az okostelefonjaival és táblagépeivel képviselteti magát (ami a telekommunikációs jellegünkből következik), bizonyára nem árulunk el újdonságot azzal, hogy a gyártó a multimédiás termékek terén is nagy névnek számít. A vállalat pedig nem rest kihasználni ezt a tényt, a készülékeikben megtalálhatóak a manapság divatosnak számító vezeték nélküli multimédiás tartalommegosztási technológiák, ezzel fejlett ökoszisztémát kínálva a vásárlóknak.

A 2013-as modellek immár a Miracast névre hallgató szabványt is támogatják, így úgy döntöttünk, hogy egy rövid bemutató erejéig mi is kipróbáljuk, hogyan dolgozik együtt egy LG televízió és egy telefon. Ehhez kölcsönkaptunk egy LG 47LA790V tévét, mely a DLNA- és a Miracast-szabványokat egyaránt támogatja. Egy rövid konfigurálás (azaz ugyanarra a WiFi-hálózatra léptünk mindhárom tesztkészülékkel) után neki is láttunk a funkciók kipróbálásának.

Először a DLNA-alapú médiamegosztást vettük górcső alá. A 2003-ban született szabvány széles körben elterjedt az évek során, napjainkban közel 18 ezerre tehető az ezt támogató készülékek száma, melyek között televíziókat és mobiltelefonokat egyaránt találunk, nem is beszélve számos médialejátszóról és táblagépről. Fontos, hogy a DLNA-alapú fájlmegosztás használatához a kompatibilis készülékeknek egy hálózaton kell lenniük.

Mi egy Optimus G-vel próbáltuk ki a funkciót, melyhez a SmartShare névre hallgató alkalmazás tartozik, mely bizonyára ismerős az LG androidos telefonjai iránt érdeklődő olvasóknak. Kapcsolódás után a televízión és a telefonon egyaránt válogathatunk a megosztani kívánt tartalmak között, melyek típusa kizárólag a multimédiás fájlokra korlátozódik. Az 1080p felbontású filmeket is gond nélkül át tudta küldeni a telefon, fényképek nézegetésére szintén sokkal kényelmesebb a nagy képernyő.

A DLNA-alapú megoldásoknál jóval univerzálisabb használatot biztosít a Miracast. A Wi-Fi Alliance által karban tartott szabvány viszonylag friss, jelenleg csupán néhány száz eszköz támogatja. A kapcsolat WiFi Directen keresztül folyik, androidos körökben pedig jó hír, hogy a 4.2-es rendszerverziótól fölfelé maga a rendszer alapértelmezetten támogatja a szabványt, feltételezve persze a megfelelő WiFi modul meglétét.

Miracaston keresztül nem pusztán különféle médiatartalmakat küldhetünk ki a kompatibilis eszközökre, hanem maga a mobilkijelző kerül tükrözésre, azaz ugyanazt látjuk a televízión, mint a telefonon. Mi ezt egy LG gyártmányú Nexus 4-gyel próbáltuk ki, minden remekül működött, az internetezés és a játékok különösen látványosak a nagy képernyőn. Hátránya, hogy néha hirtelen leesik a másodpercenkénti képkockák száma (azaz az fps); remélhetőleg ezt a gyermekbetegséget egy következő Android-verziónál javítják.

Akkor sincs veszve semmi egyébként, ha az ember a klasszikus kábeles kapcsolódást részesíti előnyben, az MHL-támogatással rendelkező telefonokat egy megfelelő átalakítóval rá lehet kötni a televíziók HDMI-portjára; többek között az Optimus G is ilyen.

Mindent összevetve jól látszik, hogy az LG fejlett ökoszisztémával rendelkezik a multimédiás tartalommegosztás terén, a már jó ideje jelen lévő DLNA mellett a friss húsnak számító Miracast is helyet kér. Leginkább utóbbit éreztük hasznosnak, hiszen a Miracastot választva nem csupán képeket és videókat lehet megosztani; remélhetőleg hamarosan széles körben elterjed majd a technológia, hiszen kimondottan hasznos például prezentációk kapcsán, és megnyitja az utat a telefonos hardverek fejlődésével, hogy akár vezeték nélküli játékkonzol is lehessen a mobil eszközökből.