Egy Apple termékekkel kompatibilis asztali zeneállványok, kihangosítók vagy ezekhez hasonló eszközök vásárlásakor az ember nem is gondolná, hogy oda kell figyelnie a kompatibilitásra, pedig muszáj. Hogy őszinte legyek, sokáig nekem sem volt egyértelmű, hogy iPhone és iPod, sőt, iPod és iPod között is van különbség, pedig bizony van. Ennek oka alapvetően az, hogy az almás zenelejátszók családjának első tagja lassan kilenc éves (!) lesz, ennyi időre előre pedig még az Apple sem tudott tervezni, senki sem tudna. A cikk szempontjából leglényegesebb különbség a töltés módjában mutatkozik, mindenek előtt tehát vegyük végig, hogy melyik eszköz hogyan működik.
iPhone-nal is működik?
Az első generációs iPod (2001. október) még kizárólag Mac-kel volt használható, az adatokat pedig Firewire (IEEE 1394) interfészen keresztül vitte át, mely jóval gyorsabb, mint az akkor virágkorát élő 1.1-es USB. Persze az Apple a zenelejátszó sikerét látva kénytelen volt a PC-s felhasználókra is gondolni, a harmadik generációs iPod (2003. április) már a Dock Connector (30-pin) csatlakozót kapta meg, melynek következtében nem csak Firewire, hanem USB-porton keresztül is tudott kommunikálni. Az ehhez tartozó kiegészítők viszont még rendre a Firewire-t használták, mivel az jóval nagyobb feszültséget (30V) tudott leadni, mint az USB (5V). Ma már tudjuk, hogy a Firewire minden pozitívuma ellenére sem kapott akkora szerepet, mint amekkorát megálmodói szántak neki, a világ az USB-ről szól, épp ezért az iPodoknál lassan el is tűnt Firewire támogatás, az első generációs nano és az ötödik generációs iPod classic már csak töltésre tudja a Firewire-t használni.
A második generációs iPod Touch-nál és a negyedik generációs iPod nano-nál viszont már a Firewire-ön keresztül történő töltés lehetősége is megszűnt, mely a fentiek fényében komoly gond a kompatibilitás szempontjából, ezeket a régebbi kihangosítók/hangfalak már képtelenek tölteni. A kiegészítők gyártói épp ezért elkezdték használni az 5V és a Compatible with iPod nano 4th generation jelzőket termékeik nevében, melyek az USB-alapú töltést és a kompatibilitást jelentik.
Az iPhone-oknál a töltésen és a zene megszólaltatásán kívül más dolgok is felmerülnek, mivel itt ugye a telefonálással kapcsolatos funkciókat is kezelni kell. Hogy mik ezek? Bejövő hívásoknál a zenének le kell állnia, a hívás befejeztével viszont újra el kell indulnia, az üzenetjelző hangoknak meg kell szólalniuk a hangszórón, de úgy, hogy a zenét nem állítják le stb. Azt hihetnénk, hogy ezek kizárólag az iPhone-on múlnak, de ez nem igaz; ha így lenne, akkor nem léteznének olyan hangfalak, melyek képtelenek a felsorolt műveletek elvégzésére, pedig sajnos léteznek. Az iPhone-nal kompatibilis hangfalaknál elvárás továbbá, hogy árnyékoltak legyenek, tehát a különféle hálózati zajok (üzenet érkezése, telefonhívás) ne zavarják be a zenét. A cicergő hangot mindannyian jól ismerjük, de nem szeretjük. Ez tehát egy újabb inkompatibilitási faktor, ha iPhone-hoz keresünk hangfalat, annak kezelnie kell a hívásokat és árnyékoltnak kell lennie.
Ezeket az ábrákat keressük a dobozokon!
Az Apple az iPod és iPhone kompatibilitás szemléltetésére a fent felsoroltak miatt kidolgozott egy jelrendszert, melynek használatát kötelezővé teszi a kiegészítők gyártói számára. A dobozokon a fehér színű Made for iPod jelenti az iPod-kompatibilitást, a fekete alapú (tehát a másiktól markánsan különböző) Works with iPhone pedig az almás telefonokkal való működésről (és az árnyékoltságról) árulkodik. Sok gyártó persze magukat a támogatott készülékeket is megjelöli, mivel az eltérő töltési eljárások miatt ugyebár iPod és iPod között is lehet különbség, a lényeg tehát, hogy a dobozokat vásárlás előtt alaposan meg kell szemlélni, kielégítő jelrendszer hiányában pedig érdeklődni kell az eladóktól. Az iStyle üzletekben egyébként a hangfalak kompatibilitását magunk is kipróbálhatjuk, hiszen a legtöbb modell ki van rakva a polcokra. Vásárláskor pedig tényleg figyeljünk oda a jelzésekre!
Bocha
