Hangszóróteszt: Bowers & Wilkins MM-1

Az Apple kiegészítők blogunkba eddig jobbára Bocha termelte a bemutatókat, most viszont rám került a sor: hangfalakat kaptam, nagy tasakban, nem meglepő módon ismét az iStyle jóvoltából. A Bowers & Wilkins nevű cég egyik legújabb terméke, az MM1 járt az otthonomban, s költözött egyik gépről a másikra, függően attól, hogy melyikünk akarta ráerőltetni zenei akaratát a másikra. Ettől a cégtől már néztünk más termékeket is, ők csinálják a Zeppelin Minit és a P5 nevű fejhallgatót is.

Röviden annyit mondanék, hogy nekem ez a zenei szint merőben új volt egy olyan hangfalpárostól, ami elsősorban számítógéphez való csatlakoztatásra hivatott. Az ilyen kis izéket pár ezer forintért utánam dobják bármelyik elektronikai nagyáruházban, dobozhangja van az összesnek, egy bizonyos hangerő után félsz, hogy szétesnek, és a csomagoláson sokszor olvashatom a több száz wattos PMPO teljesítményeket, amelyek a valóságban 1-2 wattot jelentenek.

A Bowers & Wilkins MM1 azoban 4x18 wattos zenei teljesítményre képes, amire nem azt mondjuk, hogy egy szinttel fentebb van, hanem azt, hogy ez egy abszolút más termék. Ez hangfal, a szó legjobb értelmében. A gyártó azt mondja, hogy mélynyomó nem is kell, mert a basszus is jól érezhető lesz, s ebben igazuk is van, de ne arra a felhasználásra gondoljunk, amikor Kozmix bömböl a lakótelepi lakásban. Intelligens, kifinomult zenei ízléshez tartozó, prémiuk kategóriás kiegészítőről van szó, amely elsősorban tiszta, kiválóan hangzó zenei megszólaltatásra termett, s csak másodsorban akar a teljesítményével híveket szerezni.

A dobozban véleményem szerint megfelelő mennyiségű tartozék lapul. A hálózati kábel mellett jack-jack madzag és USB-miniUSB kábel található, amely nekem mindenképpen újszerű volt: hangfalat eddig mindig a gép audio kimenetére kötöttem, USB-n eszembe sem jutott. Pedig – hohó – ez sem hülyeség, így ugyanis nem az audio jel szalad kifelé a hangfal számára, hanem a konkrét digitális adat, amiből nem a gépünk, hanem a hangfalba épített digitális jelfeldolgozó (DSP) produkál zenét. Ennek nyilván akkor lesz értelme, ha nem 128 kbps bitrátás MP3 fájlokt zavarunk át a kábelen, hanem ennél jóval izmosabb, igényesebb, esetleg tömörítetlen muzsikát. Bocha hozott néhány FLAC kiterjesztésű állományt, megérte.

Windows 7 alá driver sem kell, az OSX-ben is csak a rendszer beállításainál kell átkapcsolni az USB-re lógatott hangfalra. A cucc hátulján van jack bemenet is, így MP3 lejátszó, s egyéb hangkeltő is ráköthető, mi egy iAudio 5-tel próbálkoztunk, sikerrel. A hangfalak összerakása pofenegyszerű, a kezelés nemkülönben. Tudunk állítani hangerőt, illetve ki és be lehet kapcsolni a kütyüt, a többit egészen addig a gépről vezéreljük, míg a kezünkbe nem kerül a tojás jelleget öltő távirányító, amelynél léptetési lehetőség is van. Ez iTunes és Windows Media Player esetén működik. Magán a hangfalon csak power gomb, illetve hangerőt szabályozó kezelőszervek kaptak helyet, de más nem is kell erre a letisztult formatervre. Felül szálcsiszolt alumínium borítja a két dobozt, a fekete szövetet pedig a felső harmadánál szeli keresztbe egy szintén fémes csík, ahol a márkajelzés olvasható.

A hangzásvilág tökéletes volt számunkra. Minőségi jazz, majd klasszikus rock, később ma divatos downtempo szólalt meg izmos hangerővel és tökéletes tisztasággal, és bár már én azt vízionáltam, hogy egy szalonnasütés alkalmával a kertbe is kivinném a jószágot, ezt azért mégsem tenném meg, egyrészt ismerve az árát, másrészt pedig látva a két doboz letisztultságát és anyaghasználatát. Jól szituált zenekedvelő arcoknak otthonra, a notebook mellé tökéletes választás egy egyébként is nagyon szépen felépített és rendbetartott lakásba.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés