Bár általában azt mondjuk, hogy nincs saját telefonunk, hiszen mindig az aktuális tesztkészülékben hordjuk a kártyánkat, de azért ez nincs teljesen így. Előfordul hogy az ember például ha tabletet tesztel, kiegészítőket nyúz, vagy csak hamarabb visszaad egy tesztkészüléket, mint ahogyan megjönne az új, akkor bizony valamibe bele kell dobni a SIM-et, no meg néha azért szabadságra is megyünk, ahová ritkán viszünk tesztmotyót.
Hirdetés
Mindenkinek van erre rendszeresítve valami olyan telefon, amit kvázi a sajátjának tekint, bár még ez is sokszor változik. A magam részéről egy ideje egy Huawei P6-ot tartok erre a célra, tudom, hogy ennél ma már sokkal erősebb, nagyobb, gyorsabb készülékek is vannak, de idáig teljesen feleslegesnek éreztem, hogy azon törjem magam, hogy a P6 helyett valami mást használjak, hiszen a leveleim ezen is megjönnek, navigálni tudok vele, esténként meg úgyis felrakom töltőre, más elvárásom tulajdonképpen nincs, illetve eddig nem volt. Ha pedig azt nézem, hogy a SIM kártyám életének mekkora részét tölti a P6-ban, akkor pláne nincs különösebb elvárásom, legjobb esetben is mondjuk egy héten másfél napig ücsörög a Huawei gépben, aztán át kell kerülnie egy tesztkütyübe.
[+]
De eljött a pillanat, amikor sajnos egy olyan apróság miatt kell másik készülék után nézni, amire nem tippeltem volna egy évvel ezelőtt sem: a 3.0-s Bluetooth ugyanis egy olyan korlát, amit semmiféle szoftveres trükkel nem lehet átugrani. És hogy minek nekem 4.0-s változat? Pont nem érdekelt eddig az ilyesmi, de irgalmatlan mennyiségű okos kiegészítő jön ki a piacra idén, ezek közül már többet volt alkalmunk kipróbálni és ezek bizony az LE szabványt (Low Energy) támogatják, ami a 3.0-s Bluetooth nem tud. És az okosórák, aktivitást mérő karperecek, övcsipeszek, fülhallgatók(!) csak úgy tesztelhetők normálisan, ha az ember legalább egy hétig közlekedik velük, összehangolja a telefonjával és a telefonján levő appokkal - btw nem is lehet magához a tartozékhoz való alkalmazást sem letölteni, ha nincsenek meg a készülék megfelelő adottságai.
Úgyhogy itt az idő, új telefon kell. És ez most egy kényszerű csere, nekem tök jó a P6 tudása is, mint ahogyan egy évvel ezelőtt az Xperia S-ből sem azért költöztem ki, mert az elromlott volna, hanem azért, mert a szűk családban levő Lumia 800-ra ráömlött a sör és kellett a pótlás. Akkor az Xperia S továbbvándorolt, most valószínűleg a P6 sorsa is ez lesz: marad a baráti körben, én pedig elkezdhetek nézelődni, hogy mi felelne meg az igényeimnek. Az okos kacatok miatt a WP kiesik, az iOS sem okvetlenül pálya, marad az Android. A 4.-s Bluetooth és a 4.4-es KitKat alapfeltétel, ahogyan a HD kijelző is, de minden más tökmindegy, jó tesztelőként nincsen márkapreferenciám sem, ugyanolyan elégedett lennék egy Jiayu akármivel, mint egy márkás csúcsmodellel, pont nem érdekel, hogy mi van a hátlapra írva. Persze örülök, ha a telefon szép, a P6 és az Xperia S ilyen szempontból kedvesek voltak nekem, a jelenlegi mezőnyben is vannak kedvenceim a formaterv kapcsán, ilyen a Huawei P7, az LG G Flex, az ASUS Padfone, vagy a Motorola X. Úgyhogy lassan kezdődik a matek, egyelőre még a karomon ücsörgő Sony SmartBandhez küld a gyártó egy Z2-t, hogy tudjam rendesen tesztelni, de aztán már valószínűleg nekem kell gondoskodnom a megfelelő - a szó szoros értelmében vehető - munkaeszközről.
