Hirdetés

Hirdetés

CES blog: Universal Studios

Drága a belépő, de aztán egész napos szórakozást kínál a Universal Studios elképesztő élményparkja. Nem hagytuk ki.

Miután leléptünk Vegasból, kellett vezetni négy órát, hogy megérkezzünk Los Angelesbe, ami egy óriási lepény, úgyhogy teljesen esélytelen volt az összes nevezetességét megnézni, de próbáltuk összeválogatni a frankó részeket. Mivel kora délutánra érkeztünk, ezért a Universal Studios megtekintését másnapra toltuk, a maradék időben pedig első kanyarban lementünk a Santa Monica mólóhoz, az mégiscsak egy eléggé amerikai pont.


[+]

Az időjárás tökéletes volt, az óceán végtelen, a homokos part szintén végtelen, szóval hamar jobb kedvre derült a társaság, mint amilyen álmos fejjel reggel ébredt még az Excaliburben. A mólót majdnem 100 éve kezdték építeni, bizonyára azóta minden elemét már legalább kétszer cserélték, de ettől még király, van rajta egy nagyon gyermeteg szintű kis vidámpark, ki lehet sétálni a végéhez, no meg itt van a híres 66-os út végét jelző tábla is, ami okvetlenül egy fotózási pont.

[+]

Hirdetés

Aztán leslattyogtunk a homokba, mondtuk Briginek, hogy ideje átvennie a piros fürdőruhát és kerítenie egy mentőmellényt, aztán majd lassított felvételen szaladgálhat a parton, de szerinte a 12-15 fokos hőmérséklet erre pont nem volt alkalmas, más ellenvetése nyilván nem volt. Szerintem ha felbukkan Nyúludvar Dávid a környéken, akkor másképp állt volna a dologhoz, de az illető egyrészt kissé koros ma már, másrészt valószínűleg szombat délben még valami fancy kéró teraszán vonaglik némi alkoholos befolyásoltság alatt.


[+]

Innen pedig szétváltunk, mindenki a sztereotípiáknak megfelelő programot kapott, azaz Brigit kitettük Beverly Hills irtó luxus sétálóutcája mellett (Rodeo Drive), hogy menjen be az összes üzletbe, amihez csak kedve szottyan és vegyüljön a luxusfeleségek szombati “rodeózásában” el, Ákossal pedig beterveztük a Petersen autómúzeumot, ami nem volt messze, viszont a parkolásért annyit gomboltak le rólunk, amibe a belépő is került.

[+]

Ahhoz képest nem volt olyan nagy szám, aminek az az oka, hogy a tárlatot mindig rotálják, van valami óriási raktáruk döbbenetes kocsikkal, de oda csak horror áron lehet bejutni, a múzeum viszont nem túl nagy, de szerencsére akadtak érdekes dolgok, főleg a filmes vonalon tettek ki magukért. Knight Rider és DeLorean is volt (egyebek mellett), a nem mozis kategóriában pedig nálam masszívan nyert a Lancia Stratos, amiről nem is gondoltam volna, hogy ekkora. Mármint ilyen kicsi.


[+]

Miután mindenki az igényeinek megfelelő látnivalót megtekintette, újra ütköztünk és elhaladtunk a hotelünk irányába, amely igazából abszolút rendben volt, persze ez sem a filléres szállások közé tartozott, de errefelé nehéz lőni olyasmit, mint mondjuk Pahrumpban. Innen pedig azt mondtuk, hogy akkor jöjjön egy CheeseCake Factory, amit sétatávon belül találtunk is egy bevásárlóegyed (Farmer’s Market) egyik épületében, odahaladtunk jó hangulatban és kiderült, hogy egy órát várni kell az asztalra. Kupaktanács: akkor várjunk, legalább mászkálunk kicsit a full giccses komplexumban, ahol még villamos is közlekedett (!), nulla értelme volt neki, de ezek itt nem számítanak.


[+]

A CheeseCake Factory Ákosnak csalódás, Briginek jó élmény, nekem meg amolyan közepes volt, hasonló áron rendeltünk háromféle steaket, de eltérő nagyságú adagok érkeztek, tök jellemzően a társaság hölgy tagja húzta be a legméretesebb tálat, mi meg kicsit éhen maradtunk. Ezután Ákos még megpróbált feljutni a Griffith Observatory mellé, hogy kilásson, de le volt zárva az út.


[+]

Na, de a másnap az kárpótolt mindenért, a neten lőttem egy kedvezményes belépőt a Universal Studiosba (ami így is volt 100 USD fejenként), majdnem nyitásra oda is értünk, bementünk az irgalmatlan méretű parkolóházba, aztán némi séta után máris bent voltunk és délelőtt 10 előtt még nem volt tömeg. Jelentős szájtátás mellett a javaslatomra először a Harry Potter installt céloztuk meg, ezen a rideon ültem két éve, tudtam, hogy király. És alig kellett várni, végigzúztunk a Roxfort kastély belső terein animálú faliképek és beszélő Teszlek süveg mellett, aztán felpattantunk arra a hullámvasútra, ami elég intenzív és nagyon látványosan kivetítésekkel szórakoztat, a végén pedig láttam a jómadarak fején, hogy ez nekik is eléggé bejött.

[+]

Kószáltunk a felépített Abszol úton egy kicsit, aztán már mentünk is volna a következő ride felé, de mondottam, hogy előbb csináljuk meg a Studio Tour nevű kisbuszos, egy órán át tartó látványkocsikázást, mert itt sem volt sor. Szóval felpattantunk egy ilyen járgányra, a szokásosan túlmozgásos sofőr+idegenvezető kombó teleharsogta a fejünket mindenféle információval, közben elhaladtunk a konkrét stúdiók mellett, aztán elkezdődött a túra menőbb része. Egyrészt a három hangár, amibe a buszunk beállt, ebből kettőnél kellett 3D-szemüveg is, hogy élvezzük a látványt (élveztük), a harmadiknál pedig egy CGI nélkül összerakott metróállomás díszletének közepén néztük végig, hogy földrengés van, az állomás teteje beszakad, bezuhan rajta egy teherautó, jön a metró, kisiklik, az állomás oszlopai megrogynak, aztán fentről beömlik a víz.

[+]

Elhaladtunk a filmes kocsik mellett, volt perfektül megcsinált repülőgép-szerencsétlenség (vettek egy komplett repülőt és szétbarmolták), egy kis jelenet a Cápa című filmből, meg Norman Bates is felbukkant a hullával, szóval igen, a Studio Tour továbbra is a létesítmény egyik legfrankóbb programja.


[+]

Aztán jött a Jurassic World vizes csónakázása, ezt szintén megcsináltam két éve, úgyhogy mondtam, hogy kösz, de kösz nem, de addig izélgettek, míg aztán felültem megint. Egy nagy csónakon zavarnak minket körbe dínók között, akik nyilván köpködik a vizet, de ezt pont ki lehet bírni. A végén viszont relatív magasról és meglehetősen meredek szögben küldenek le az utolsó medencébe, pont tudtam, hogy ez fog történni, de nekem ez túl van az ingerküszöbömön, ezek ketten úgy szálltak ki, hogy menjünk még egy kört, én meg úgy, hogy mindenki hagyjon békén. Direkt akartam videót csinálni az egészről, de amikor majdnem szabadesésben lezuhant a csónak, akkor igazából úgy beszartam (már megint), hogy véletlenül le is állítottam a felvételt. Nem baj, az alábbi képen megmaradt a jelenet az utókor számára:


[+]

És ha már ott voltunk, akkor lenyomtuk a Simpsons, a Transformers és a Walking Dead attrakciókat is, de egyik sem ért fel a Harry Potter installációval, végül csak a Múmia maradt ki (meg a Gru és a Kungfu Panda 4D mozi, de az nem olyan nagy baj), szóval kimaxoltuk a parkot, majdnem zárásig ott kószáltunk. Vasárnap volt, nem voltak kevesen, de még talán pont tűréshatáron belül, egyik ridera sem kellett 20-30 percnél többet várni.


[+]

Viszont a végén még beültünk a Special Effect Show-ra, és az bizony megérte. Egy ideig nem volt olyan izgi, de aztán tökre felgyújtottak egy kaszkadőrt a színpad közepén, utána pedig megreptettek egy random nézőt űrruhában, ami annyiból vicces volt, hogy a csávó állandóan fejreállt a levegőben, ami persze az ő kárára remek humorforrásnak bizonyult, pláne úgy, hogy a barátnője kezében volt a kontroller, amivel rángathatta erre-arra. Aztán végre földet ért, odament a csajhoz, az megölelte, levette a sisakját és akkor derült ki, hogy egy kaszkadőr volt, az igazi fickó pedig a paraván mögött kuksolt, szóval még egy jópofa csavart is beleraktak, meg aztán mi sem éreztük annyira ostobán magunkat, hogy előtte ott röhögtünk egy szerencsétlenen.


[+]

Miután a hotelben gyorsan kifújtuk magunkat, megint szétváltunk, Brigi és Ákos elmentek Hollywoodba, hogy csillagokon lépkedjenek, nekem pedig egy kis vásárlás volt betervezve a tegnapi helyen, aztán éjjel Ákos megint megpróbált felautózni a Mulholland Drive-ra, de megint le volt zárva. Sebaj, így is jutott program Los Angelesben (de még legalább két napot meg lehetett volna tölteni látnivalókkal), viszont elraktuk magunkat másnapra, mert várt ránk az 1-es út az óceán partján, arra pedig rákészültünk rendesen.

  • Kapcsolódó cégek:

Előzmények

Hirdetés